repülés

40 11 7
                                    

22:41
szia
ráérsz most beszélgetni?

22:48
kérlek

22:53
fontos

23:00
mit akarsz?
annyira fontos, hogy nem ér rá holnap?

23:01
igazad van, bocsánat, jó éjt

és a fiú hagyta, hogy elsötétedjen a telefonja és a feketeség még jobban magába szippantsa és berántsa egy másik világba. nyitva volt az ablak, a hűvös szél bevágódott rajta és hetykén nevetve ütközött a fallal. a függönyök ijedten sikítottak, libbentek a levegőben, majd táncoltak tovább. az utca narancssárga fényű lámpák tökéletesen látszódtak. szobroztak a kihalt utakon, mint valami éjjeliőrök, akik ügyeltek a rendre és biztonságra.

a fiú - nevezzük nevén: Kornél - az ágyon ült. kezét ölébe ejtette és fejét lehorgasztotta. minden egyes pillanatban elhullajtott egy könnycseppet.

nem sírt.

nem.

a fiúk nem sírnak. a fiúk ólomkatonákkal és vasútmakett-tel játszanak.

játszanak?

ó, dehogy, csak megismerik az életet. mivé kell lenniük, hogy hasznosak legyenek a világ számára.

talpraesettnek.

erősnek.

rendíthetetlennek.

ezzel szemben Kornél nem ilyen volt. nem is szeretett volna ilyenné válni.

szívtelenné.

könyörtelenné.

érzéketlenné.

inkább tűrte, hogy társai a Pokol legalsó köréig alázták, kitaszítsák, degradálják. nyelvet öltöttek rá, csirkét utánoztak, sárral megdobálták, testnevelés alatt ellopták a ruháit - hogy aztán otthon a hátát megcsókolja apja bőr öve.

apró, vörös csíkok emlékeztetik őt erre.

egy életre meg lett bélyegezve. legalább fel van tüntetve, hogy a termék hibás, így féláron elvihető, de eddig csak a Halál jelentkezett érte. oly vígan száguldott felé, de édesanyja nem engedett a jólelkű Halálnak, hogy drága kisfiát magával vigye a messziségbe.
pedig semmi rossz nem történt volna... egy kicsikét megkínozta volna a lelkét - azt az amúgy is bántalmazott lelket -, majd hagyta volna őt az idők végeztéig szenvedni.

ennek is a nyomát magán hordja.

hosszú körmével végig is szántotta a mintát magán. nem értette, hogy a világnak miért nem tetszett...

bezzeg ha lapra rajzolt! ámult az ostoba ember, hogy ezt te rajzoltad?
ugyanúgy rajzolt, csak a bőrére. ceruza helyett pengével és nem grafitszürke csík húzódott, hanem vérvörös. mindössze részleteiben különbözött, de kit érdekelnek a részletek?

hisz senkit sem érdekel a hogy léte. még a legjobb barátját sem. szólítsuk őt is a nevén, Benedek.

Benedek minta fiú. sportol. jó tanuló. lányok imádják. minden apa ilyen fiúról álmodozik.

Fekete koporsó nélkül ✓Onde histórias criam vida. Descubra agora