Hat hónappal ezelőtt kerültem ebbe a szedett-vetett társaságba, erre a nyomorult lélekvesztőre. Ezt a helyet már rég elhagyták az istenek.
Olyan távol vagyunk minden ismert világtól, hogy talán a térképek se jegyzik. Az univerzum minden tájáról érkeznek ide lények, de senki sem önszántából. Foglyok vagyunk egy öntelt bagázs jóvoltából, akik úgy gyűjtik itt a világmindenség népeinek tagjait, mint Földiek a bélyeget.Engem itt csak Sigynnek hívnak, vagy inkább Signek, ahogy otthon az ismerőseim is tették, mert a bejegyzett nevem enyhén röhejes:
Eileen RogueVannak, akik gazembernek tartanak, és nem tagadom, születésem óta igazi kis zsivány vagyok, ami nő létemre sokak szemében nem túl vonzó tulajdonság. De ez vagyok én.
A Földről érkeztem, de van itt olyan, aki szerint Terrai vagyok, vagy azt mondja a Big Blue az otthonom, és van, aki Klakmudinak nevez. A lényeg, hogy valójában én vagyok itt az egyetlen Földi lény. Jelenleg. Nem én voltam az első.
Azt hiszem a klasszikus „elraboltak az idegenek" esetét élem meg. Ha valaha haza jutok, szarrá fogják röhögni magukat a többiek. Én meg járhatom a dokikat, amíg be nem bizonyítom, hogy valóban egy istenverte ufó bázison tengettem a mindennapjaim.
Adná az ég, hogy csak egy rémálom legyen, de tudom, hogy ez a valóság és rengeteg bizonyítékom lesz, ha egyszer kiszabadulok innen, mert nem egyedül húzok majd el az is biztos. Két-három jó fej cellatársamat nem szívesen hagynám ebben a szartengerben.
Mióta ide kerültem csak a szökés jár a fejemben, de a terv még több ponton hibádzik. Kéne egy csodajármű az űr urak garázsából, egy remek elterelés, na meg egy térkép.
Örökre itt ragadok, ha nem szerzem meg ezeket. Bár az is igaz, hogy hamarabb halok meg az arénában, minthogy lehúzzak itt egy örök életet.Na, igen. Az aréna...
Nos, minket azért zártak be ide, hogy ebben a hírhedt Senkik Arénájában mérjük össze az erőnket. Idegen, az idegen ellen. Űrlény viadal, ha úgy tetszik, csak űrhajók nélkül. Egy az egy ellen, mint a jó öreg gladiátor küzdelmekben.
Természetfeletti erővel, és hatalommal bíró lényekkel vagyok összezárva.
Én meg ember vagyok, mindenféle szuper képesség nélkül. Egyetlen tehetségem van. Kivételes érzékkel forgatom és használom a fegyverek többségét, amit otthon volt időm gyakorolni, itt pedig egyszerűen kötelező.Eddig három meccsem volt összesen, de túlélésük az elképesztő mázlimnak köszönhető, és biztos vagyok benne, hogy ez sem tart ki örökké.
YOU ARE READING
Feel Invincible [Folyamatban]
Fanfiction= A fanfiction Thor 1 film után játszódik = Zsánerek: Kaland, vígjáték, romantika [Életút történet.] I. kötet Feel Invincible II. kötet Whispers in the Dark Loki nem számított rá, hogy rabszolgatartók fogjává válik, miután önként vonult száműzetésbe...