Feel Invincible [Folyamatban]

[Loki] - 4. A kreditek haszna

Korai reggelinket fogyasztottuk nem sokkal az incidens után, és míg többen azon tanakodtak, hatszázhatosnak, más néven Adgernek, hogyan sikerült titokban kiszöknie, én azon csodálkoztam, milyen jó étvággyal tömi magát a többség az iménti gyomorforgató jelenet ellenére. Hozzá se tudtam nyúlni az ételhez, mert újra és újra bevillant Erock szerveinek kiomló látványa, és ami még inkább undorított az a szag, ami utána maradt. Egyszerűen megtelepedett az orromban és nem tudtam tőle szabadulni.
Nem ez volt az első alkalom, hogy megöltek valakit a jelenlétemben. Sőt. Magam is többször gyilkoltam már. Most mégsem esett jól az evés gondolata. Judytra pillantottam, aki még csak ételt sem vett magához a történtek után.
Néhányan magányosan tébláboltak, és nem közösködtek senkivel, de a többség nagy csoportokba tömörült az étkezés alatt. Én is azokkal tartottam, akiket eddig sikerült megismernem, és jó ötletnek tűnt a közelükben maradni, hátha még a hasznomra lesznek.

A padló, amin ültünk kemény volt, de azért kényelmesen döntöttem hátamat a hideg falnak, míg teli ételdobozomat kinyújtott lábaimon pihentettem. Csendesen figyeltem a többiek tanakodást, és főleg Zaeden ragadta magához a szót.

– Meghibbantak én azt mondom. Erock már akkor bepánikolt, mikor pár napja kiválasztották a mai küzdelemre. Biztos akkor jutott eszükbe Adgerrel ez a marhaság...

A közepes termetű férfi egy számomra ismeretlen humanoidfajhoz tartozott. Sötét obszidián bőrét, krémszínű tetoválások fedték, amik nagyon is vonzották a tekintetet, ahogy a személye is. Zaeden sziklaszilárd jelleme, erős magabiztossággal társult. Ráadásul szálkás, hajlékonysága ellenére erősnek tűnt, így kiállása is meg volt hozzá, hogy bárkit megfélemlítsen, akit akar. Rajta kifejezetten mókásan mutatott az opál színekben játszó bilincspár. Markáns állát tejfelszőke rövid körszakáll fedte, haját fonatokban viselte. Szemei, amik az áfonyát idézték, most dühös szikrákat szórtak a történtek után. Beszédközben, főleg, ha nevetett kivillantak éles, hegyes szemfogai. Egy szó, mint száz. Feltűnő jelenség volt, akárcsak a többiek.
Alaposabban szemügyre vettem őket, és Sigynnek igaza volt. Tiszta Noé bárkája.
A nagydarab vörös alak, fekete szemekkel, arany írisszel és szarvakkal megáldott Rezgar, igazi Muspelli alaknak tűnt. Vaskos izmai látványos, és erős külsőt kölcsönöztek neki. Ruhája takarta ugyan testét, de így is látszott, hogy érdes bőrét helyenként erős fekete szőrzet fedte, főleg deréktól lefelé. Borzasztó külső ellenére, nem tűnt igazán kegyetlen természetnek. Sokkal inkább védelmező, béketeremtő oldala domborodott ki.
Nereza testét szintén tetoválások tarkították, méghozzá fekete színben a halántékától a hosszú vékony nyakán keresztül, kecsesen erős karján át a csuklójáig. Alakja és mozgása akár a gazelláké, izmai mégis kidolgozottak voltak. Hajtöve feketén kezdődőtt, de ezüst zuhatagként omlott vállára egészen a derekáig. Fedhetetlen jellemnek tűnt, akinek fontos a becsület, a tisztaság, és az igazságosság.
Judyt, púderfehér bőréhez jól illettek rövidre nyírt tejfelszőke fürtjei. Türkiz szemei élénkszínben játszottak, tekintete krisztálytiszta volt, a tökéletes ártatlanság tükröződött belőle. A midgardi könyvekben jegyzett angyalokra emlékeztetett, főleg bájos arca, és gyengéd mosolya idézte fel bennem, ezeket a rég nem látott lényeket. Apró termete miatt törékeny kislánynak tűnt Zaeden sötét misztikus aurája mellett. Ő a tökéletes naív, önzetlen kedvesség.
Na, és persze Sigyn... Jutott eszembe, mikor felbukkanva könnyedén huppant a körünkbe.

– Azta! Rettentő éhes vagyok.

A kis vörös, átlagos külsővel, és annál igézőbb kisugárzással. Ráadásul rémes a természete, önfejű, és kiszámíthatatlan. Miért vonz ez a furcsa lány engem ennyire? Épp a második adag ételét hozta meg ezzel a körrel és jóízűen kezdte falatozni hús alapú étkét.