Feel Invincible [Folyamatban]

[Loki] - 6. Asgard katonája

Tökéletesen sikerült a ráhangolás. Árnyként jelentem meg a helyszínen, ezért egyetlen résztvevő sem láthatott. Amint tisztán kirajzolódott az emlék, elhűltem a látványra. Asgard hatalmas tróntermében találtam magam, valahogy mégis egész másképp festett minden. Körbehordoztam tekintetem a dekoráción és bár most is az arany dominált, több helyen karmazsin drapériák ékesítették a helyiséget. A fali festmények számomra ismeretlen történeteket meséltek, míg az oszlopokra faragott domborművek szokatlan giccsben díszelegtek. A trónus emelvénye felé pillantva nyomban kikerekedtek szemeim a látványra. Odin állt ott, oly' fiatalon, ahogy még a festményeken se láttam soha. Anyám a jobbján, csendes támogatóként húzódott meg mögötte. Sigyn tőlem alig egy lépésnyire féltérd ereszkedett, teljes harci díszben. Ezüstfényű páncélja élénk színekben verte vissza a lemenő nap sugarait, vöröslő haja hullámokban omlott vállára. Oldalán kardot viselt, kezében egy dárdát szorított, amit ekkor lassú mozdulattal helyezett az arany padlóra.

Ugye ez csak valami trükk? Hogy kerültünk ide? Tényleg ez szerepelt az álmában? Hitetlenkedve fordultam körbe, a feszült és komor csendben. Úgy festett mintha félbeszakítottunk volna valamit, bár inkább azt mondhatnám valaminek a közepébe csöppentünk.

– Nincs bocsánat a tetteidre, Sigyn! Mélységesen csalódtam. Bármily módon is szépítenéd a történteket ellenszegültél a parancsomnak. Éppen te, kire az életemet rábíztam volna! A büntetésed száműzetés. Helheim tárt karokkal várja a hozzád hasonló árulókat. Nem léphetsz át soha többé a Valgrind alatt.

Helheimbe? Döbbenetem az arcomra fagyott. A lány Odinra szegezi tekintetét. Úgy tudtam atyám nem száműzött idáig senkit olyan mélyre. Egyáltalán ki valójában, Sigyn? Milyen feladatot látott el az udvarban? Alaposan vettem szemügyre ruházatát, de nem találkoztam még ezzel az egyenruhával. A palotaőrök arany–zöld színeket viseltek, a szolgákon nincs páncél, a városi őrségnél az egyszerűbb fekete vért a jellemző. Hirtelen nincs ötletem hová tartozhat, mégis nagyon ismerős, dereng valahonnan, talán a fegyverraktárból?

– Kedvesem – anyám puhán lépkedett közelebb Odinhoz, hangja békítően csengett. – Sigyn, most is az életét adná érted, és a birodalomért. A szíve szerint cselekedet, nem pedig ellened. Kérlek, adj esélyt, hogy helyrehozza tetteit – kérlelte, ahogy oly' sokszor tette már ezt korábban miattam is. Odin felé pillantott. Szigorú békíthetetlennek tűnő haragos tekintete hamar megenyhült anyám kedvessége láttán. Némi szünet után, újra Sigyn felé fordult.

– Szerencsés vagy, hogy egy ilyen szörnyűség után is akadnak, kik a védelmükbe vesznek. – Némi gondolkodás után megadóan hunyta le egyetlen szemét. – Legyen, ahogy királyném kéri. – Üres markát kitárta a lány felé, hogy fennhangon olvassa rá az ítéletet. – Sigyn, megfosztalak az erődtől és hatalmadtól. Elveszem a hosszú évek során kiérdemelt rangodat, és az emlékeidnek sem lehetsz többé birtokosa. Midgardra száműzlek a halandók világába, míg jobb belátásra térsz. Új életet kapsz, de mindent elölről kell kezdened, hogy megtanuld a kötelességedet. Nem térhetsz vissza Asgardba, nem kaphatod vissza az erődet, míg hűséget nem tanulsz.

Ösztönösen léptem közelebb. A lány, Odin parancsa nyomán rögvest elvesztette minden erejét, szemem láttára távozott belőle apró ezüstös fénypontokként. Atyám még ki se szabta rá a teljes büntetést, az élet szikrája máris elhagyta a testét. Ürességtől elszürkült porhüvelye rohamosan halványodott, míg nem egyszerűen oldalra hanyatlott. Sietve kaptam utána, és térdeltem oda, ám ekkora már elvesztette súlyát, nem maradt belőle semmi, amit karjaimmal megmenthettem volna. Lelke apró ezüstös fénygömbökként emelkedett az égbe. Elhűlve meredtem utána a csarnok hatalmas arany boltozata felé. Szívemet kínzón szorította a fájdalom a látványra. Odin ily' könnyen elragadta az életét! Esélyt sem adott neki bármiféle magyarázatra, bűnbánatra. Milyen kegyetlen bánásmód ez egyetlen hibáért! Felakartam pattanni, színe elé állni, hogy felnyissam elvakultan önimádó szemét, hogy lássa miféle elvárásokat támaszt. Oly magasakat, amiket ő maga sem lenne képes betartani. Most már jól tudtam nem csak velem bánt el galád módon, korábban is tett már efféle kegyetlenséget. Forrongtam magamban, majd szétvetett a düh, a harag, ám, amint elhatároztam magam, félbeszakadt az emlék, mielőtt Sigyn legutolsó kis darabkája is semmivé foszlott. Alig fogtam fel, hogy ismét a fogdában vagyok, Sigyn erővel taszított a falnak. Arcomat váratlanul csípős fájdalom futotta el. Önkéntelenül is a fájó ponthoz kaptam.