Feel Invincible [Folyamatban]

[Loki] - 5. Fogadás

Mindketten meglepetten pillantottunk a kijelzőknél gyülekezőkre.
– Sorsolnak!

Judyt olyan meglepettséggel mondta, mintha ő se számított volna rá. A következő percben nagyobb éljenzésbe kezdtek és Judak – ha jól emlékszem kryloriani nevére – pacsizott Egattal, aki egy alacsonyabb, de nagyszájú férfi volt és ha sejtésem nem csal a Xandarról érkezett.

– Mázlista egy rohadék vagy te, Judak – vigyorgott rá, az apró termetű férfi.

– Tetves nagy mázlista, bizony. Fogadj rám legalább ötszáz kredittel, mert tutira lealázom a centauriani picsát – ígérte.

Igazi úriember. Szaladt fel a szemöldököm. Viszont ekkor már számomra is összeállt a kép. Kisorsolták ki-kivel fog küzdeni az arénában, és ezeket az eredményeket tették közzé. Ha jól láttam a képernyőn csak a fogoly képe volt látható. De ők már bizonyára tudták kik az ideális ellenfelek az arénában. A párosításokból az egyik alak sose volt ismerős képről, szóval, minden bizonnyal ők lehettek a másik börtön rabjai, akiket korábban Sigyn emlegetett. Okos húzás, hogy nem eresztik egy fedél alá a lehetséges ellenfeleket.

– Sigyn! – óbégatta a lány nevét Egat, örömében hangosan tapsolt is. – Neked hála, mocskos gazdag leszek! – tárta szét karját a midgardi felé. A lány az üres doboza mellett ücsörgött még mindig Rezgarék társaságában, és látszólag figyelemre se méltatta a férfit. – Ötezer kredittel fogadok ellened! – olyan vidáman vigyorgott, mintha ezzel legalábbis nem épp a halálát kívánná. Persze, az életét itt tengető söpredék nagyjának talán még a halál is megváltás. Azonban sajnálatos módon nekem Sigynnel akadt még egy kis elintézni valóm, ezért beszélnem kell vele, még mielőtt alulról szagolja az ibolyát.

Láttam, hogy a lány figyelme is a képernyőre terelődött. Én nem ismertem a mellé kiosztott ellenfelet, a szokatlan lila bőrű személy ábrázata nekem semmit nem mondott. Ellenben a kis vörösnek láthatóan annál inkább, ő szúrós tekintettel meredt a Xandarira, arca mégis rezzenéstelen maradt, szinte kifejezéstelen, de végül nem szólt semmit, inkább csak visszafordult a reggeliző társasághoz. A férfi azonban nem hagyta annyiban.

– Lehet minden vagyonomat a meccsedre kéne feltennem!

Csodás, direkt provokálja.

– Mi folyik itt? – súgtam oda Judytnak, akinek arcára fagyott mosolya aggodalmat tükrözött.

– Nem tudom – motyogta a választ. – Pontosan tudja, hogy Sig könnyen bepöccen. És akkor nagyon nem kedves.

– Miért egyébként az? – pillantottam vissza. A kisasszony kifejezőn nézett rám, bár még így is túl aranyos arcot vágott ahhoz, hogy megijesszen. – Vicc volt! – vigyorodtam el, ő pedig elfojtott magában egy kuncogást. Csípi a humoromat.

Egat ezalatt természetesen tovább feszítette a húrt Sigynnél.

– Kha'i egy rettegett idéző, és téged választottak ellenfelének – bökött a lányra kárörvendőn fel röhögve. – Hálám a sírig üldözni fog kislány, ígérem.

Sigyn, egy szót sem szólt. Rá sem pillantott. Lassú mozdulattal emelte magasba öklén kinyújtott középső ujját. Páran hangosan szisszentek fel. Még én is tudom, hogy midgardiaknál ez mit jelent. Összepréseltem ajkaim, nehogy hangosan felröhögjek a reakcióján. Belevaló lány. Bár nem túl elegáns visszavágás egy hölgytől.

– Ó, picinyem, nagyon is élveznéd, ha a számba vennélek. Álmodozz csak – vigyorgott kajánul a Xandari.

Sigyn felpattant ültéből – még éppen láttam, amint kezével megragadta az üres ételdobozt – és egy jól irányzott karlendítéssel, izomból Egat fejéhez vágta. Nagyot koppant a xandari kopasz koponyáján a darab. Kínos csend lett.