Feel Invincible [Folyamatban]

[Sigyn] - 15. Otthon, édes otthon

- Hé, potyautasok. Ébresztő!
Összerezzentem Rocket éles hangjára. Elájultam volna? Kábán pillantottam körbe a sötét járműben. Csak az űrhajó műszerfalának apró paneljei világítottak, halk ütemes csipogással jelezte a gép, hogy valami nincs rendben, még a kilátásra alkalmas ablak kijelzője sem működött. Eddig azon vetítette ki a gép a repülési értékeket, meg a csillagok kusza halmázát térképbe rendezve. De most úgy festett akár egy egyszerű ablak a hajón.
Odakint a sötét űr tátongott. A távoli csillagfényeknek nagyon kis halmaza látszódott, amik kevés természetes fényt adtak, de így idebent épp csak az alakok körvonala látszódott.
Groot mocorogott, helyezkedett a székében. Rocket a gépet élesztgette. Az én tagjaim totál elgémberedtek. Mennyi ideig lehettem kiütve? Amíg ki voltam ütve egészen az ülésem aljába csúsztam, így próbáltam visszatornászni magam kényelmesbe. Megmozdultam és egyből szédülni kezdtem. Forgott velem a hajó, de nem volt olyan vészes ha lassan is, de összekapartam magam.
Úgy éreztem túl nagy a csend. Aggódva figyeltem a többieket, de csak óvatosan, nehogy durván megszédüljek és hánynom kelljen.

- Jól vagytok? – kérdeztem körbe.

- Szörnyen fáj a fejem, de azt hiszem, nincs nagy baj. - Judyt a tarkója feletti részt fogta, amennyire ki tudtam venni. Loki a karfára könyökölt, és a homlokát támasztotta, ha aprót is, de bólintott. Megelégedtem ennyivel. Egyelőre. A pilóta ülések irányába néztem. A hajó sodródott az űrben, így most már kicsivel több fény áradt be az ablakon át. Rocket sziluettjét figyeltem az irányítópultnál.

- Nagy a gáz? – érdeklődtem.

- Nem. A hajó sem kapott nagyobb sokkot, mint ti. Csak kell neki egy kis cukor a kávéjába. - Pötyögött be néhány dolgot, mire hirtelen feléledt a kijelzőnk. A navigációs térképpel és a hajó értékei. - Na, tessék! - vigyorgott büszkén. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.

- És a világítás? Nincs meg az a jellegzetes háttérzaj sem, ami eddig - aggodalmaskodott Judyt.

- Jó igaz, vésztartalékról megyünk, mert a hajtómű kicsit lefulladt - vallotta be.

- Ha van egyéb jó híred is, most már igazán ne tarts magadban - közölte Loki rezignáltan.

- Nincs tartalék a hajón.

- Kiváló! - csattant fel a herceg. - Más egyéb?

- Én vagyok Groot!

- Senkit nem érdekel, hogy elfogyott az életed a szánalmas játékodban! - förmedt rá Loki.

- Hé! - fordultam felé, de azonnal megszédültem - Ne piszkáld már, hisz még csak egy kölyök!

Loki gyilkos tekintettel mért végig.

- Azt felfogtad, hogy ő a másodpilóta? És a legnagyobb problémája, hogy meghalt a játékban a tér ugrás miatt? - kicsatolta szíjait és feszülten a térdére könyökölt, aztán egyszer csak kifakadt Grootnak: - Itt fogunk megfulladni, te együgyü kis botdarab! Közel, s távol sehol egy űrbázis!

Groot hatalmas szemeket meresztett Lokira. Judyt ijedtében felsikkantott.

- Hé! Elég, nem kell a pánik! - emelte meg hangját Rocket.

- Oké. - Dőlt vissza székben Loki, mintha mi se történt volna. - Majd a Rágcsávó meg a Fa megoldja. - Fonta össze karjait, arcán a "kíváncsian várom" ábrázattal.

- Jól van. Te csak mereszd ott a segged, Mr. Mindenkinél Faszább Vagyok uraság. - Ugrott le székéből Rocket. - Gyere Groot.

A kis cserjénknek se kellett több, sértetten és szúrós tekintettel vonult el a herceg mellett, fel a lépcsőn. Hátra kísérte a pilótánkat, ahogy az kérte tőle.