Feel Invincible [Folyamatban]

[Sigyn] - 5. Indulatok

A reggeliző társaság nagy része feloszlott, így mi Rezgarral és Nezzel alkottunk édes hármast. Szomorúan konstatáltam, hogy az én kezemben is üresen tátong a második ételdobozom, már az alját is maradék mentessé takarítottam. Mondjuk, még bőven beleférne valami desszert, mert egy elképesztő csoda folytán, nincs annyi kreditem, amit egyetlen étkezés alatt eltüntethetnék. Megcsillant a szemem az ötletre. Sietve indultam az ételosztó felé.

– Hová mész? – lassított le mellettem Zaed. – Most kezdtek sorsolni!

– Desszertért! – mutattam fel az edényem, azzal sarkon fordulva hagytam magára kedvenc a vámpír-elfemet a gyülekező tömeg közepén. Mind a kijelzőkhöz siettek, így szabad utam nyílt az ételadagoló felé. Hamar választottam egy fagylalt alapú gyümölcsös süteményt, amit visszavittem korábbi helyemhez. Nerezáék csendben ücsörögtek gondolataikba mélyedve. Nem akartam megzavarni az emelkedett eszmecserét, szóval ledobtam habtestem, törökülésbe rendeztem a lábaim, és sietve téptem fel a doboz tetejét. Úgy tömtem magamba az édességet, mintha pillanatokon belül bárki elvehetné. Jót mosolyogtam a gondolatra. Aki az étel és közém áll, az halál fia. Judyt, nálam sokkal édesszájúbb, de most úgy éheztem a cukorra, mintha évek óta nem ettem volna. Közben hátam mögül tisztán hallottam a vegyes érzelmi kitöréseket. Éljenző és meghökkenő hördülések hangjai váltották egymást a tömegből, mikor újabb párosítások kerülhettek a kijelzőre.

– Nem nézed meg ki az ellenfeled? – érdeklődött Rezgar.

A hangja nyugodtan csengett, mégis mikor rápillantottam gondterhelt arcot vágott. Nehezen tudtam elképzelni, hogy ennyire a szívéhez nőttem volna, de Rez hatalmas és ijesztő termete ellenére, meglepően mélyen tudott kötődni egyesekhez, és oltalmazón vette védelmébe a gyengébbeket.

– Miért, fogadni szeretnél? – terült el széles mosoly az arcomon, de nem értékelte. Sértett ábrázattal méregetett. – Csak viccelek, lazulj fel.

– Süteményes a képed – jelentette ki. Sietve töröltem le arcomról a maradékot, és a dobozba pillantva láttam, hogy a desszertemnek is nyoma veszett. Két kanál és vége is, gyötrelem!

– Véleményem szerint... – kezdte volna Nez, de az a tapló Egat a szavába vágva ordított rám.

– Sigyn! Neked hála mocskos gazdag leszek! – magasba szaladt a szemöldököm. – Ötezer kredittel fogadok ellened! – ígérte boldogan.

A képernyőt bambulva hunyorogtam, hogy lássam, miről beszél. Bassza meg, ez az idéző pacák! Egatra villantottam szememet, arcom úgy befeszült, hogy éreztem teljesen lezsibbadt az állkapcsom az idegtől.

– Sig, ne törődj vele – súgta Nez. Lassan fordultam vissza feléjük, majd újra az előttem heverő üres dobozra meredtem. A gyomrom durva liftezésbe kezdett, néha dobott egy tuti szaltót, a félelemtől. Azaz idéző legalább hat, ha nem is, hétszázas besorolást kaphatott. Kettőt pislogok majd és holtan rogyok össze odabent.

– Ne hagyd, hogy túlfeszítse az idegeidet. Csak balhét akar kirobbantani – morogta Rezgar is az orra alatt. Édes, hogy azt hiszi Egat szavai idegesítenek. Hidegen hagy ez a szemétláda, de mit fogok csinálni Kha'ial? Nyernem kell, valahogy muszáj lesz trükköznöm.

– Lehet minden vagyonomat a meccsedre kéne feltennem, Sig!

Mi a franc, beakadt nála a lemez? Minek provokál? Tudja, hogy szétrúgom a megroggyant valagát, ha kekeckedik. Zsákban akar távozni innen?

Éreztem a többiekből áradó feszültséget. Látnom sem kellett az arcukat, hogy tudjam, mindketten puszta kézzel építenék be Egat rusnya képét a talajba. Szerencsére háttal ültem annak a majomnak, így nem látta kiülni arcomra a feszkót.