Feel Invincible [Folyamatban]

[Loki] - 9. A Milanon

A következő napok kínzó lassúsággal teltek a Milanon, és ezzel a szedett-vetett társasággal sem lehetett sokat kezdeni. Miután Peter Quill és társai befejezték a hullafosztogatást, - mert mentőakciónak jó indulattal sem nevezném, amit a Clitoryn és Nova anyahajó maradványaival műveltek - volt alkalmunk megismerni a legénység minden tagját. Soha nem láttam még ilyen szélsőséges bagázst, kivéve talán a Mardakon. Mint kiderült, így hívják a lebegő várost, aminek mi is foglyai voltunk egy ideig. Quill és Rocket meglepően sokat tudott erről a helyről. A rabszolgakereskedők krémje gyűlt ott össze, és gyűjtögette titokban foglyait a küzdelmekhez, mint gyermekek az üveggolyókat. Az elmúlt évtizedekben ténykedtek aktívabban és a Galaxis őrzőinek - így nevezi magát a Milano kis csapata -, egyik legújabb küldetése felszámolni ezt a hétvégi szórakozó központot. Mindannyiunknak felajánlották, hogy csatlakozzunk az ideiglenes csapatba, de elegánsan visszautasítottuk a lehetőséget. Egyikünk sem vágyott vissza abba a hulla gyárba. Quill emlegetett valami fejkvóta jutalmat is, de hirtelen elhallgatott a téma kapcsán, mikor Gamora felbukkanó. Cserébe ígéretet tettünk, hogy a Xandaron készségesen szolgáltatunk információt a Nova hadtest számára, ugyanis az ő birodalmuk kezdeményezte ennek a piacnak a felszámolását.
Mellesleg Galaxisunk áldott őrzői, egy huligán rablóbanda, akik azért játszanak együtt szuperhősöset, mert az oviban mindenki más kiközösítette őket. Számomra legalábbis épp annyira tűnnek hatékonynak, mint egy csapat rossz óvodás, tömegpusztító fegyverekkel a sufniban.
Quillt még gyerekként hozták el emberkereskedők Midgardról, komoly skalpdíjért cserébe, de valamiért mégsem szállították le az ígért árut. Azóta kitanult egy tisztességes szakmát, fosztogató lett. Hogy miként verődött össze ez a kis aranycsapat még nem volt alkalmuk elmesélni, de úgy fest a döntéseiket többnyire Quill irányítja. Gamora a Zehobereiek egyik utolsó tagja, egy Thanos nevű titán, akiről már sok förtelmeset halottam eddig is, kihalásra ítélte a fajtáját. Ő is egy kivételes túlélő, de nem tudtunk többet kiszedni belőle, kényes téma ez számára. Drax, egy tipikus barbár izomagy, remekül kijönnének a bátyámmal. Neki is van egy szörnyen szomorú története a családja lemészárlásáról, bár állítása szerint bosszút állt a gyilkoson, szóval ezt nevezhetjük happy endnek. Groot egy flora colossus lény, már találkoztam is egy fajtársával a Mardakon, ritka, de elvétve összefutni a képviselőikkel. A többiek nem tartották jó ötletnek, de én bátorkodtam megemlíteni neki, hogy egy kedves távoli rokona a Clitorynnal együtt robbant fel. Nem értékelte. Rocket. Na, ő egy mókás darab. Valódi Halfworlder, még sosem találkoztam élőben egyel sem, de valahol a morbidan aranyos kifejezéssel jellemezném a fajtáját. De csak látvány alapján. Egyedül az ő természete szimpatikus számomra, és úgy fest sütnivalója is neki akad a legtöbb. Azért az igen szomorú, hogy ezen a nyomorult kalandhajón egyetlen szellemi társam egy gén-, és kibernetikusan manipulált mosómedve.
Mindössze ennyi, amit elmondhatok az elmúlt csendes napokról. A két társaság némileg nehezen jön ki egymással, és ahogy láttam érthető módon Judyt az egyetlen, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot. A többiek több-kevesebb sikerrel kerülik el az elmés szócsatákat. Adgert igencsak megviselte a történtek, így az első nap után már nem is igyekezett csillapítani az időnként felfokozott kedélyeket, inkább kerülte a társaságot. Gyakorlatilag magát hibáztatja, hogy közel hetven fogolytársunk az űrben fagyott halálra. Nem is igyekeztünk összerakosgatni a darabjaira hullott lelkiismeretét, mert ehhez kell némi idő.
Kha'i naphosszat a hajón lévő kütyüket vizsgálgatta vagy a kosztra panaszkodott, meg a helyhiányra. Lássuk be, nem tucat főre tervezték ezt a hajót. Még az alvást is felváltva űzzük, tekintettel az ágyak hiányára. Bár Nereza szerint, így is hálásak lehetünk, hogy a Milano tagjai megosztják velünk a fekvőhelyüket. Szerintem meg ez a minimum, de nem sok kedvem volt erről vitatkozni. Azért talán elmondható, hogy örök időre tartó szimpátia is kialakult a két kis csipet-csapat egyes tagjai között. Nereza és Gamora például meglepően ellentétes jellemüknek köszönhetően szórakoztató nézetkülönbségekbe keverednek, mégis egészen jól kijönnek egymással. Hasonlóan Draxhoz és Adgerhez. Ami engem illet, inkább kerülöm a kiscsoportos foglalkozásokat. Bőven elég a napi kétszeri étkezések alatt elviselni őket. Időm nagyrészét ebben a raktárnak nevezett szobában töltöm, ahova Sigynt száműzték a regeneráló géppel együtt. Rocketnek hála ő és még három másik Xandari fekszik az apró helyiségben, ugyanis a megtalált roncsokból ő rakott össze négy viszonylag működőképes gépet. Sigyn kapta a leghasználhatóbbat, a másik háromban holtesteket szállítottunk. A roncsok és maradványok átvizsgálása után, úgy ítélték, hogy az ő testük maradt meg olyan állapotban, hogy hibernálással haza szállíthatók a Xandarra. Quill ötlete volt, hogy adják meg nekik és családjaiknak a végtisztességet, bár gyanítom, számít cserébe némi honoráriumra.