Feel Invincible [Folyamatban]

[Sigyn] - 13. Búcsú

Nagyjából harmadik napomat tölthettem ebben a szűkös lakrésznek csúfolt zárkában. Közvetlenül a Lokival történt incidens után zártak be ide, azzal a jeligével, hogy veszélyeztettem a közbiztonságot a "társaimmal" együtt, és higgyem el, hogy ez jelenleg az én érdekemet is szolgálja. Már minden elképzelhető ötlettel előrukkoltam, hogy jussak ki innét, de totális sikertelenségbe fulladtak a próbálkozásaim.

Faggattam őket a többiek felől, de egyértelműen a szemembe hazudtak. Állításuk szerint, minden társam épségben van, - Loki is nyilván - majd indítanak egy vizsgálatot, ezért addig nem találkozhatunk egymással. Persze nem történt se vizsgálat, se kihallgatás, legalább is, ami engem illet. Egyszer nem kérdeztek ki. Ergo nem is érdekelte őket, hogy mi okom volt „veszélyeztetni" a lakosságot. A másik lehetőség, hogy nem is ez volt a valódi oka az elzárásomnak. Akárhogy is, itt valami bűzlik. Arra gondolni se akartam, milyen állapotban lehetnek a többiek. És Nereza...

Halk nyögéssel keltem fel a földről. Most, hogy kifújtam magam a harmadik sorozat fekvőtámasz után, úgy döntöttem letusolok. Ha nyitva lenne az ajtóm és szabadon császkálhatnék, tisztára egy hotelben érezném magam. Pokolian élveztem a személyes tusoló ötletét. Soha életemben nem laktam olyan helyen, ahol csak én használtam egy egész fürdőszobát, és cserébe senki nem lobogtatja az arcomba a vízszámlát, vagy dörömböl rám az ajtón, hogy kapkodjam magam. Napi háromszor is tusoltam! Mert megtehettem, és mert rohadt jól esett az elmúlt egy év után.
Odaát, a Mardakon, durván elkoptak a tisztálkodási szokásaim, mert csak teljesen egyedül voltam hajlandó tusolni vagy olyanokkal, akikben megbíztam. Persze az űrlények többsége az elzárás miatt egy frusztrált, kiéhezett mocsadékká vált. Tartottam is a tisztes távolságot, mert akármennyire is próbáltam hozni a kemény, ijesztő csaj látszatát, fegyvertelenül, egy-egy elleni harcban szinte kivétel nélkül lenyomtak volna. A szökéssel legalább ezt magam mögött hagyhattam végre! Kaptam bőséggel tisztálkodó, sőt ápolószereket is, így lehetőségem nyílt kifésülni a hajamból azt a rengeteg gubancot, amit az elmúlt időszakban összeszedtem. Mondjuk Földi mércével még így is brutál "lerobbantnak" tűnhetek. Nulla smink, töredezett haj, amiből már rég kikopott a szőke festék. De őszintén? Egy világvégi bűntanya tömlöcében a legkevésbé a külsőm izgatott, egyetlen célom volt a szökésen túl, hogy túléljem a mindennapokat. Mindenesetre jól esett végre rendbe szedni magam. Azért néhány kényelmesebb, a méreteimhez illeszkedő ruhát is elbírnék még viselni, de a Xandari divatra sem lehet panasz. Miután kicsavartam tincseimből a vizet, és megszárítkoztam, magamra kaptam egy kényelmes, gombolható, szürkészöld nadrágot, hasonló árnyalatú hosszú ujjú felsővel. Kicsit bő volt, de legalább új és kényelmes!

Ledobtam magam az ágyra, hogy szusszanjak, amiből újra egy kiadós alvás lett a totális szobában uralkodó erős fények ellenére is. Tini korom óta meg volt az a képességem, hogy a legfurább pillanatokban dobtam be a szunyát és kapcsoltam ki percekig, hangzavartól és fényerőtől függetlenül. Most is arra riadtam, hogy valaki a vállamat rázva a nevem suttogja.
- Fent vagyok, figyelek - hadartam. Legnagyobb döbbenetemre Quill magasodott felém.

- Az király, mert itt az ideje dobbantani - súgta. Kedvenc nano övemet és fegyveremet az ölemre dobta. - Kapkodd magad.

- Hová megyünk? - könyököltem fel.

- El a Xandarról – cellám nyitott ajtajához lépett és óvatosan kikukkantott. - Rocketékkal eljuttattunk titeket a Földre.

Ez volt a legszebb mondat, amit életemben hallottam! Legszívesebben Quill nyakába vetettem volna magam a boldogságtól.

- Komolyan mondod?! Várj... minket? - keltem fel, közben kapkodva felcsatoltam magamra az övet, és elrejtettem a fegyvert is.

- Judytot, Lokit és téged - sorolta.