Feel Invincible [Folyamatban]

[Loki] - 10. Kenaz, második rúna

Csendesen figyeltem a vígan mulató társaságot. Időnként kortyoltam a Quilttől kapott italból, ami meglepően erősnek bizonyult a többi halandó löttyhöz képest. Enyhén édeskés íze savanykás zamatot hagyott maga után. Kifejezetten kedveltem ezt a párosítást, és mire feleszméltem a kezemben szorongatott üveg tartalma igencsak megfogyatkozott. Ám az ital kicsit se derített jobb kedvre, mi több. Egyre másra zaklatott a gondolat, hogyan tovább? Elmémben az eddigieknél is komorabb jövőkép öltött testet.
Miként szabadulok meg a méregtől? Hogyan keveredem vissza Asgardra? Anyám élete valóban veszélyben forog? És mindez az én hibám? Sosem leszek elég jó Odinnak, egyetlen szemében örökké zabigyerek maradok, és most, hogy Laufey halott még csak fel sem használhat a kicsinyes céljaira. Tompa merengésemből Quill erélyes hangja zökkentett ki.

– Az istenfáját, de rohadt jó ez a cucc!

Peter tekintete a markomban ragadt üveget pásztázta. Gamora igen jól ismerhette társát, mert meglehetősen hamar felfigyelt mire készül Quill. Hozzám lépve akarta magához ragadni a bűnöst:
– Ennyi elég lesz mára – nyúlt az ital után, ám én könnyed mozdulattal emeltem magasba a palackot. Élvezettel figyeltem a hölgy megfeszült ideges arcát, és míg ő a nálam lévő üvegért küzdött egy könnyed varázslattal kicsaltam másik kezéből a poharát.

– Azért még töltök egy utolsót, mielőtt végleg lelakatolod a palackot.

Tele öntöttem apró üveg szerzeményemet, hogy azzal a lendülettel le is gurítsam a tartalmát. Úgy sejtettem Gamora nem átallja majd kilökni kezemből a finom italt, csak hogy elérje célját, ezért sem késlekedtem felhörpintésével, és Gamora méregtől fűtött tekintetét látva elégedettséget éreztem. Tudtam, hogy a következő lépés, hogy kidob a hajóról, ezért úgy döntöttem legyen neki gyereknap, hagytam, hogy megszerezze tőlem az üveget. Elégedetten kuncogtam háborgásán. Ám figyelmemet csak hamar magára terelte a két bolond midgardi, akik megrészegült kígyók módjára tekeregtek az újabb dallamra. Nos, velem ellentétben a többiek nagyon is élvezték ezt a bolondozást. Sigyn kevés győzködéssel hamar rávette őket, hogy csatlakozzanak, bár nem értettem mik ezek az idétlen mozdulatok. Furcsa. Mikor legutóbb a Midgardon jártam az emberek még tudtak táncolni. Azóta valahogy elfeledték, hogy kell.
Minekután az elmeborultak hada már nem volt szomjas, féktelen táncparódiába kezdtek egy újabb fülsértő kornyikálásra. Olyan égtelenül hangosak lettek, hogy még Adger is kimászott az odújából. Elnyúlt arcáról tisztán olvasható volt a döbbenet, úgy hiszem ebben a pillanatban bánhatta meg, hogy kimentette őket a fogságból. Szinte sajnáltam Adgert, hogy e miatt félbe kellett hagynia lelki sebei nyalogatását. Ja, nem. Még sem.
Gamora megnyugtatta korábbi vezetőnket, hogy egy helyen tartja az összes ápoltat, szóval nyugodtan visszavonulhatott csendes magányába. Adger így is tett. Mire felfoghattam volna, mi történik, Sigyn előttem termett, ráfogott a csuklómra és behúzott a parkett közepére. Gyanakvón méregettem.
– Mit művelsz?

– Megtanítalak táncolni!

– De hisz te sem tudsz!

– Nálunk, így szokás. Meg van még vagy száz másik féle táncstílus és mind-mind más! – artikulált tagoltan, emelt hangerővel, hogy túlharsogja az időközben felcsavart taktusokat.

– Van olyan, amiben nem kalimpáltok idétlen barbárok módjára? – érdeklődtem.

– Akad pár!

Kíváncsian vártam mi sül ki a dologból, de a kisasszony hosszasan elmerengett. Talán kezdte kiütni az ital, de láttam, hogy nagyon töri a buksiját valamin. Elindult egy az eddigieknél szimpatikusabb dallam, így megadtam magam.

– Jól van. Úgy látom megállt a tudomány. Lássuk, mit tudsz midgardi.

Úgy döntöttem, ha már rávett, akkor megadjuk a módját. Elegánsan meghajoltam, és ő sem volt teljesen reménytelen eset, fogadta a gesztust. Kecses ujjai után nyúltam, lassan pörgettem meg a tengelye körül, hogy tudjam mennyire képes talpon maradni ennyi ital után, és épp, ahogy számítottam rá, rögtön kifordult alóla a talaj. Határozottan tartottam, de még így is mögé kellett lépjek, hogy kitámasszam őt a mellkasommal mielőtt egyszerieben hanyatt esik. Ismét meglepett, hogy Sigyn milyen apró és törékeny hozzám képest. A természete, viselkedése gyakran elfeledteti velem mindezt.