Feel Invincible [Folyamatban]

[Sigyn] - 12. A jégóriás

Elhűlve bámultam Loki új, dermesztő külsejét. Fogalmam se volt róla honnan ez a változás. Ez lenne az igazi alakja? Úgy festett, mint valami beszteroidozott Avatár! Jóval túlnőtte a két métert, és a Xandariak apró Hobbitoknak látszottak mellette. Nem, ezt tuti nem csak a fertőzés okozta! Csak most döbbentem rá milyen keveset is tudok Lokiról. A pokolba! Ő fog áldozatául esni annak az idióta cellaszabálynak, hogy nem beszélünk magunkról...
A termete ellenére gyorsan mozgott, könnyedén sodorta félre az útját álló Xandari katonákat. A lövedékek és lézerágyúk nem sok kárt tettek benne. A helyi erőknek kellett kis parányi idő, mire lelibegett, hogy néhány béna kézi fegyvernél hozzá nagyobb csúzli kell. Így végre mi is felocsúdtunk a döbbenetből. Persze Quill találta meg elsőnek a hangját:

– Hadd idézzelek – fordult felém. – „Quill, Loki nem fog kinyírni minket, ő nem egy szörny!" – és azért még nyomatékosítón termetes alakja felé bökött.

– Komolyan? Ez a tökéletes pillanat, hogy az orrom alá dörgöld?!

– Mert talán nem lesz többé alkalmam rá!

– Ráadásul mi hoztuk őt ide... – szívta a fogát Adger.

– Ezt úgy értsem már bánod, hogy nem dobtuk ki az űrbe? – dörrentem oda. Kezdtem nagyon zabos lenni az agonizálásuktól.

– Pedig nagyon úgy fest, hogy az volt az egyetlen értelmes ötlet! – akadt ki Quill.

– De hiszen beteg, az ég szerelmére!

– Tényleg? Szerinted így néz ki egy taknyos Asgardi?

Judyt kétségbe esett, kérlelő hangja visszarántott minket a földre.
– Tennünk kell valamit! A Xandariak meg fogják ölni!

Igaza volt. A helyi erők, nem fognak tökölni, amíg Loki fenyegetést jelent nem állnak le. Így vagy úgy, de hatástalanítani fogják.

– Meg kell fékeznünk a tombolását – helyeselt Rezgar.

– Ne-ne-ne, kérlek, ne ártsatok neki! Kell, hogy legyen valami más mód. Békítsük meg őt – rimánkodott a szöszink.

– Ó, megbékítjük, ne aggódj – kapta elő kézifegyverét Quill. – Itt a „békém".

– Tessék – nyomta mellkasomnak Adger a nanovért övét és a fémbotot, amit szökésünkkor kölcsönzött nekem, majd Rezgarnak is átadott egy termetes fejszét.

– Akarom tudni hol a halálba rejtegetted ezeket?

– Nem, dehogy – vigyorodott el.

Az én pici botom még csak-csak, de a fejsze? Banyek, vizuális vagyok!

Magamra csatoltam az övet, Nereza az oldaláról tekert le egy ostort fegyver gyanánt. Előkészültünk, amíg Gamora vázolta a helyzetet.

– Jól van körülbelül két percünk maradt megállítani, ha megérkezik a légi támogatás, onnantól durvulni fog a helyzet, szóval addig van időnk, aztán a Xandariak bevetik a kemény tüzérséget. Vagy valami még rosszabbat.

– Végre egy kis kihívás – próbálgatta újonnan kapott fegyverének egyensúlyát Rezgar elégedetten.

Quill, kapitány módjára kezdett parancsokat osztogatni.

– Drax, segíts nekik megállítani Lokit. Gamora, keríts járművet, amivel megléphetünk, ha durvul a helyzet. Én előásom Rocketékat, és szerzünk valamit, ami kiüti az uraságot a nyeregből.

– Például az Egészségközpont egyik laborjából?

– Például! – veregette vállon Adgert a jó tippért.