Feel Invincible [Folyamatban]

[Sigyn] - 2. Őfensége

Rezgar hívására, ha komótosan is, de feltápászkodtam. Már előre éreztem, hogy valami olyan ötlettel rukkol elő, ami nem lesz ínyemre. Magamon éreztem Loki fürkésző tekintetét, de ügyeltem rá, hogy véletlen se pillantsak az irányába. Hajt a kíváncsiság, hogy ki ő, honnan jött, mire képes, de veszélyes is lehet. Ráadásul Judytnak hála az úrfira pazaroltam az egyetlen gyulladáscsökkentő szerem, mert neki feltétlen muszáj volt feleselnie az őrséggel, szóval, igen. Már az első percben begyűjtött egy fekete pontot nálam, nem fogok jó pofizni. Plusz Nerezának jók a megérzései. Meg kell tartanom tőle a három lépés távolságot, amíg ki nem derül miféle alak.

Megálltam Rezgar előtt, hangom kicsit szigorúbbra sikerült, mint akartam.

– Kétlem, hogy értékelem majd, amit mondani fogsz.

Tisztán láttam fekete szemében, már tudta, hogy ellenkezni fogok a javaslata ellen. Túl jól ismer, de azért csak előállt vele.

– Nem sok nyitott cellánk maradt, fél óra múlva lakat idő – így neveztük, mikor ránk zárták az ajtókat – és nálatok még van egy szabad hely – vezette fel. Be sem fejezte, már húztam a számat. – Vigyétek be az új fiút, hadd pihenjen.

Fiút? Ránézett egyáltalán? Minimum elkényeztetett kölyökről van szó, aki ugráltat másokat, miközben folyton elégedetlenkedik. Beismerem nem túl szimpi a stílusa, de ez nem elég jó indok, hogy visszautasítsam a kérést. Valami jobbal kell előállnom. Meg is van!

Bólintottam.

– Igaz. De az is csak ideiglenes. Remélem, nem azt tervezed, hogy mi fogjuk pátyolgatni – és ez volt itt a lényeg. Rezgar is tudta. Ha az egyik szememet folyton Judyton, a másikat meg az úrfin tartom, mi marad nekem? Loki pimaszkodva jegyezte meg.

– Hallok ám mindent, nem zavar?!

– Cseppet sem – futott rá szigorú tekintetem, léha vállvonás kíséretében. Viszont Rezgar ütős érvvel hozakodott elő:
– Éppenséggel Loki ura is, Ystrial, szóval tetszik vagy sem egy csapatban vagytok.

Jézus ereje... mi jöhet még? Ha csoport küzdelemre kerül a sor, egy oldalon kell harcolnunk. Felsóhajtottam. Ebben az esetben ki kell ismerni a képességeit.

Lehunytam a szemem egy röpke pillanatra, hogy megnyugodjak és lélekben felkészítsem magam, a továbbiakban egy nyugodt percem se lesz. Ki kell találnom, hogyan tudunk majd együttműködni. Judyt egészen kezelhető, de Zaedent Pyr'arc tartotta pórázon, főleg mikor épp nem hallgatott az észérveimre. Loki viszont nem tűnik kezes báránynak. Sokkal inkább fafejűnek. Lopva pillantottam felé. Ekkor szúrtam ki, hogy a csuklóján az egyik bilincset forgatja, és csak kicsin múlik, hogy ki rántsa belőle a kezét. Na, azt nem!

Még fel sem fogtam igazán, mit teszek, egyből mozdultam. Oda ugrottam, és lefogtam a kezeit.

– Ne!

Acélszürkéjével meglepetten csodálkozott rám egy röpke pillanatra, de csak hamar széles mosoly terült szét ajkain.

– Miért?

Francba, lehengerlő egy mosolya van. És majdnem ránk robbantotta a helyet. Őrült fazon.

– Ha leveszed, aktivál egy védelmi funkciót és bekapcsol az őröknél a riasztás. A másik bilincs meg, ami a kezeden marad, olyan energiát bocsát ki, hogy azonnal meghalsz. Meggyulladsz és a szíved leáll. Sose vedd le. – hadartam el, mielőtt azt hinné csak vicc az egész.

Jóízűn kacagott fel, én meg kikerekedett szemekkel bámultam rá. Komolyan kiröhögött?

– Jól van. Ha ennyire fontos neked az életem, nem veszem le.