Feel Invincible [Folyamatban]

[Loki] - 8. A változás szele

Szívem olyan hévvel zakatolt, majd kitört mellkasomból. Nagyokat nyelve préseltem magamba a levegőt, amíg újra és újra végig pörögtek bennem az események. Kis híján oda vesztem, de sikerült. Kijutottam, megszöktem erről a rablótanyáról, alig egy nappal azután, hogy idehoztak. Vigyor terült szét az arcomon. Egyetlen éjjel. Mindössze ennyit töltöttem itt, míg a többiek hónapok óta senyvedhettek a cellákban.

– Igen! – csapott Kha'i öklével örömében egy fém ládára. – Sikerült, a rohadt életbe!

– Hála a szentségnek, hogy ide értetek – állt meg felettünk Nereza. Aggodalmaskodó tekintetét végig hordozta rajtunk. – Szörnyen néztek ki.

– Köszönjük az észrevételt. Ti is hasonlóan jól festetek – mutattam rá, hogy nem csak mi szenvedtünk el találatokat. – Rajtatok bőséggel akadnak vérző sebek, zúzódások és ezek csak, amiket én is látok. Vajon mi minden lehet még a ruha alatt? – mértem végig az angyali szépségű nőt, pimasz mosolyom kíséretében. Döbbent felháborodással meredt rám. Kha'i büszkén húzta ki magát.

– Én teljesen egyben vagyok.

– Na, és vajon kinek hála? – vontam fel szemöldököm.

Leemeltem fejemről a súlyos sisakot, hogy óvatos mozdulattal magam mellé helyezzem. Mostanra a bennem lüktető feszültség alábbhagyott, több ponton sajgott minden tagom. A felkaromat vizsgálgattam, ami találatot kapta, és amit a kis Midgradi kétségbeesetten agyon szorongatott.

– Sig. Sig, jól vagy? – lépett a lányhoz Rezgar.

Én magam is csak arra figyeltem fel, hogy a vörös nem válaszolt. Judyt a semmiből lépett elő, sietve térdelt oda. Óvatos, gyengéd mozdulataival simított végig Sigyn arcán. Rémesen festett, mint aki mindjárt kileheli a lelkét. Bőre holtsápadt volt, így a szokásosnál is fehérebbnek hatott, ajkai lilulni kezdtek. A falnak dőlve ült, mégis mindkét kezével tartotta magát, mintha nélkülük képtelen lenne ülve maradni.

– Nagyon rosszul van – Judyt hangja rémülten csengett.

– Eltalálták a vállát – világított rá Kha'i, Sigyn karja felé intve.

– Azt mind látjuk zsenikém, de nem olyan mély az a seb – mordult rá Rezgar.

Ezzel egyetértettem, eltalálták, de szinte alig vérzett, épp csak súrolhatta a lövés.

– Mi történt vele? – pillantott rám Nereza, ám mielőtt válaszolhattam volna Kha'i közbe szólt.

– Odalent úgy tűnt még minden rendben.

– A madaradtól azért nem volt olyan boldog – pimaszkodtam –, de magam sem tudom. Bizonyára nem is a repülés készítette ki ennyire.

Ekkora végre Adger is előkerült a pilótafülkéből, és csak most kezdtem összerakni a helyzetet. Valami nem stimmelt, mindent összevetve heten voltunk a hajón, és ez semmilyen formában nem volt bíztató. A többiek megléptek a fuvarunkkal, és ami nekünk jutott csak egy kis cirkáló. Egy ennyire kicsi járgány nem jut majd messzire, ha vadászgépekkel veszik üldözőbe. Rosszul állt a szénánk, de úgy festett ez csak engem zavar, mert mindannyian Sigynnel voltak elfoglalva.

– Menj onnét – intette odébb Judytot Adger, hogy a vöröshöz férjen.

– Mit művelsz, és a hajó? – döbbent meg Rezgar is. Végre valaki!

– Automatán van, már megadtam neki a célkoordinátákat.

– Hát ez megnyugtató... – jegyeztem meg epésen, de még csak nem is válaszolt.

Adger alaposan megvizsgálta Sigynt. Egy darabig csak méregette, a csuklóját tapogatta, aztán megemelte a fejét, és mikor elengedte az úgy bukott vissza, mintha a lány már rég elájult volna. Mindig megfeledkezem róla, hogy a halandók ilyen nagyon törékenyek. Bevillant egy emlék. Egy igen keserű, és fájdalmas emlék, amit már oly' rég eltemettem magamban, és most is azon voltam, hogy elhessegessem. Újra végig mértem Sigynt, a látványa furcsa mód elkeserített. Sajnáltam őt, bár tudtam, nem lett volna szabad.
Adger meglazította az övet a vöröske oldalán, minek hatására az ezüstös fényű halvány türkiz színekben pompázó anyag elsötétült és egyszeriben felszívódott a testéről, mint egy parazita. Minden darabja az övcsatba vándorolt. A nanoruha alatt fekete passzos anyagot viselt, űrfelszerelésnek tűnt. Hirtelen rácsodálkoztam, hogy ő mennyire előre tervezett. De vajon mikor volt ideje ilyesmit szerezni? A midgardi újra és újra meglepetéseket okozott számomra. Mikor a nanopáncél már sehol nem fedte a testét, Sigyn levegőért kezdett kapkodni, úgy nyelte, mintha, eddig a ruha nem hagyta volna lélegezni.