Feel Invincible [Folyamatban]

[Loki] - 13. Útban Midgardra

Éreztem a kínt, a fájdalmat minden porcikámban egészen a csontomig hatolt. Olyan hőhullámok járták át tagjaimat, hogy biztos voltam menten szénné égek, majd mindez egyetlen helyre összpontosult, a bal vállamba. Zuhanni kezdtem a sötét légüres semmiben, úgy éreztem soha nem ér véget, majd a becsapódás pillanatában felriadtam. Mikor felültem az ágyban csatakokban folyt rólam az izzadság, remegve, kapkodva nyeldekeltem a levegő után. Kellet néhány zavart pillanat mire kitisztult minden, ezalatt bőven akadt időm a viszonylag üres szobán végig futtatni tekintetemet, ugyanis rajtam és valamilyen fura cserépbe ültetett növényen kívül semmi nem volt oda bent. Ó, de mégis csak! Egy számomra ismeretlen masina lebegett az ágyam végében, aminek a kijelzőjén olvashatatlan szövegek és jelzések vibráltak. Csak hamar rájöttem, hogy bizony ez az idegesítően villódzó gép engem vizsgálgat.
Lecsúsztam az ágy szélére, hogy kihámozzam magam abból a kényelmetlen és durva anyagú kezeslábasból, amit rám aggattak, csakhogy, amint megemeltem a karom éles, szúró fájdalom hasított vállamba. Oda kaptam és még a levegő is mellkasomban rekedt a nyilalló érzéstől. Midgard fészkes férgeire! Mi a fene történhetett? Semmire nem emlékszem. Mély levegő. Az ujjaimat még tudom mozgatni és az alkaromat is, semmi komoly.
Igyekeztem egy kézzel kibontani a nyakamat szorító ruha szoros gallérját, mikor nyílt az ajtó és egy igen dekoratív, meglehetősen formás, igényes szépség lépett a helyiségbe. Ébenfekete hullámos tincsei, kisebb hajkoronaként rendezetten tűzte fel, hogy tincsei ne érinthessék korallkék árnyalatú, makulátlan egyenruháját, amiből úgy véltem valamiféle gyógyító lehet. Kezében tekercspapír vékonyságú üveglapot szorongatott, amin fehér ábrák sorakoztak. Bizonyára valami gép vagy kommunikátor lehet. Lágy mozdulatokkal egészen az ágyam végéig lépkedett, végül diszkrét mosolyt eresztett rám, mintha kötelező lenne.

– Üdvözlöm a Xandarron. Kielégítő az állapota? – Nem kertel. Ezt csípem!

– Éppenséggel lehetne még kielégítőbb – villantottam rá egy félre érthetetlen mosolyt, de csak halvány szempilla rebegtetést kaptam válaszul. Ezt fél sikernek könyvelem el. Néhány lágy kézmozdulattal végig simított gépem kijelzőjén, majd a nála lévő szerkezeten is.

ؘ– Értesítettem az Egészségügyi Ellátóját, hamarosan megérkezik. Javaslom, hogy frissítse fel magát az ellátó asszony érkezése előtt – nyomta meg a gépezet kijelzőjét, minek következtében egy a falba épített alig észrevehető ajtó nyílt ki. A kisasszony kezével sokat mondón a tusolóra mutatott. Nem sok kedvem volt hozzá, hogy valami vén szipirtyó bármimet is ellássa, de ennek a rézbőrű szépségnek szívesen felajánlkozom.

– Legyen. Csatlakozik? – mutattam a fülkébe. Láttam a kívánkozó csillanást gesztenyéiben, bizony nagyon is elgondolkodott az ajánlaton.

– Ez egy borzasztóan illetlen ajánlat – vágta hozzám szemérmetlenül incselkedő hangon.

– Bóknak szántam – villantottam rá ellenállhatatlan egyben leglehengerlőbb mosolyom. Több mint elég volt. Heves túlfűtöttséggel, anyaszült meztelen kötöttünk ki a zuhanyzóban.

***

Az ígéretnek megfelelően, alig egy órán belül meg is látogatott az "egészségügyi ellátóm". A satrafa módfelett távolságtartón és mogorván közölte, hogy szemet hunynak a napokban történt incidens felett. Még jó! Ez a minimum! Nyilvánvaló mulasztás történt. Pontosan emlékeztem, hogy Kha'i gond nélkül jutott be hozzám és vérengző szörnyé változtatott tönkre téve ezzel makulátlan imidzsemet és megítélésemet. Nekem kéne őket gondatlansággal vádolni!

– Kiváló. Nagylelkűen hajlandó vagyok eltekinteni a baklövéstől, amit önök követtek el.

– Hogy merészeli --