Megőrültél?! [Befejezett]

Igen vagy nem? Talán túl gyors ez egy kicsit?

-Mei, hm- jött felém Deidara, mire ráemeltem a tekintettem. Hátra lépett párat, amit meg is értek. Nem minden nap lát egy olyan lányt, akinek szarvak vannak a fején és ördögi vigyorra van. Felé fordultam és elindultam felé, viszont teljesen meglepett. Nem futott el, mint ahogy a többi szokott, csak állt ott és a szemembe nézett. Lassan kezdtem vissza változni, mire hátrébb léptem és a fejemhez kaptam. Kinyitottam a szemem és azt vettem észre,hogy előttem áll és egyre jobban kezd közeledni. Széttárta a karját, majd egy ölelésbe vont. Mielőtt átölelhettem volna teljesen, a hátamba iszonyat nagy fájdalom keletkezet és a számban össze gyűlt némi vér, amit kiköptem
-Mei, hm!- engedett el Deidara és belenézett a szemembe. Előre fele kezdtem dőlni, mire megfogott és a telefonján kezdett tárcsázni egy számot

Nyöszörögve kinyitottam a szemem, mikor is a hirtelen fénytől, egyből vissza csuktam. Újra próbálkoztam, majd még párszor, mikor végre hozzá szokott a szemem a fényhez és feltornáztam magam az ágyon. Rajtam kívül nem volt senki, csak a gépek, amik iszonyatosan idegesítőek voltak. Körbe néztem a szobában és a szekrényen találtam egy naptárt, mire érte nyúltam és megnéztem a dátumot
-2 napig aludtam? Ilyen se volt még- raktam vissza és kinyújtóztattam a végtagjaim. Felálltam az ágyról és az ablakhoz léptem, amin volt pár darab kis hópehely.
-Kisasszony, feküdjön vissza. Még túl megerőltető lenne a járás- jött be egy nővér és leültetett az ágyra
-De, hisz jól vagyok. Akár ma mehetnék is haza
-Az nem lenne jó. Egy golyót kellett kiszednünk a hátából és össze varrtuk a sebeket. Hogy-hogy nem érzi?
-Fogalmam sincs, kérem had menyek haza, kutya bajom
-Megbeszélem a doktor úrral és majd ő eldönti, addig legyen szíves vissza feküdni- nyomott le az ágyra és betakart.
-Attól még hogy megsebesültem nem kell úgy kezelni mint egy öt évest- morogtam miután kiment és a plafont kezdtem bámulni. Milyen szép az a penészfolt. Talán már évtizedek óta ott van, vagy azóta amióta itt vagyok? Hirtelen kinyílt az ajtó, mire felkaptam a fejem és az ajtóban álló Deidarát figyeltem.
-Hehe, hello- törtem meg a csendet, mire megrázta a fejét és felém kezdett közeledni. Kihúzta a széket és leült mellém, miközben a kosarat a szekrényre rakta. Ránéztem a kosárra, mire elnevettem magam, amin értetlenül nézett
-Bocsi, de a nagy Deidara, rózsaszín kis kosárral járkál össze vissza. Elég vicces
-Nagyon. Így is nőnek néztek, mivel nem kötöttem fel a hajam, hm- morogta és megfogta a kezem, amitől lefagytam.
-Deidara te mit
-Tudom nem ismerjük egymást annyira hosszú ideje, de..... Azt szeretném kérdezni, hogy nem-e lennél a barátnőm, hm?
-É-én
-Menj már arrébb nem hallok semmit
-Akkor te menj arrébb, hallod!
-Maradjatok már csendben- hallottam meg Loly hangját, mire felálltam az ágyról és az ajtó fele kezdtem közeledni.
-Mi ez a nagy csend?
-Nem tudom, nyisd ki egy kicsit- nyikorgott egyet az ajtó, mire a kis réshez oda mentem és dühösen néztem rájuk
-Ahhh meneküljünk- csapta be az ajtót Hidan, amitől az orrom elkezdett fájni. Megfogtam a kilincset, amit hirtelen kinyitottam és Hidan után eredtem, volna, ha nem rántom magammal a gépet.
-Utálom ezeket- morogtam és kitéptem a karomból a tűt, ami elkezdett sípolni.
-Kisasszony, megkértem, hogy maradjon ágyban, míg nem jön az orvos
-De én már haza akarok menni- vágtam be a durcát és össze font karokkal ültem a hideg földön.
-Elvégzünk pár vizsgálatot és ha minden jól megy, haza mehet- jelent meg mögötte az orvos, mire örömömben felpattantam a földről és leültem az ágyra

-Végre itthon- vágódtam le hassal a kanapéra és átöleltem a párnát.
-Csinálok valami kaját, addig amíg kilustálkodód magad
- Megegyeztünk- fúrtam bele a fejem a párnába és aludni akartam volna, mikor valaki megsimogatta a fejem és leült elém. Felnéztem a párnából, mire Deidara közel hajolt és a fejét letette a kanapéra.
-Fel fogsz fázni, ha a földön ülsz
-Amíg neked így jó, addig nekem is, hm- mosolygott rám, mire felültem a kanapén és megpaskoltam a mellettem lévő üres helyet. Leült mellém, mire levágódtam a hátamra és fejem az ölébe hajtottam.
-T-te mit csinálsz, hm?
-Így sokkal kényelmesebb- néztem bele kék szemébe. Elmosolyogtam, majd közelebb bújva hozzá hunytam be a szemem és pihentem egy kicsit.

-Mei- kezdett rázni valaki a vállamnál fogva, mire morogtam egyet és átöleltem Deidarát.
-Mei, hm- kezdte simogatni az arcom, mire lassan kinyitottam a szemem és ránéztem
-Persze mikor én akarom kelteni, akkor csak morog
-Pedig olyan jól aludtam- ültem fel és megdörzsöltem a szemem.
-Én pedig megcsináltam az ebédet, szóval gyertek enni- ásítottam egyet, majd felállva a kanapéról, fogtam meg Deidara karját és húztam az asztalhoz.
-Tudod, nem válaszoltál még a körházban feltett kérdésemre, hm- súgta a fülembe és átölelte a derekam. Felé fordultam, majd hirtelen a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
-Ez elég válasz?- váltam el tőle és belenéztem a kék szemekbe
-Nem tudom, megismételnéd, hm- húzta vigyorra a száját és elkezdett közeledni felém

Na ki örül, hogy végre összejöttek. Én nagyon. :D