Megőrültél?! [Befejezett]

Utolsó nap a suliból

-Annyira sajnálom, Mei, hm- hangzott fel Deidara halk hangja előttem, miközben a szememből csak úgy folytak a könnyek.....

Na de forduljunk vissza az időben egy kicsit:

-Mei, szerinted jó lesz ez a ruha a bankettre?- állt elém Loly egy teljesen piros ruhában, amin pár fehér szalag volt
-Mikulás jelmezben akarsz táncolni?- vontam fel az egyik szemöldököm
-Akár- vont mosolyogva vállat- mi a baj?- rakta le a ruhát és leült mellém
-Semmi, csak... Valami rossz érzésem van a holnapi nappal kapcsolatban. És nem tudom mi lehet
-Biztos csak izgulsz. Megesik. Na gyere, találni kell egy olyan ruhát, amiben nem leszünk mikulások- fogta meg a kezem és felrántva a kanapéról, kezdett a szobája fele tolni
-Ha te mondod

-El se hiszem hogy leballagtunk innen- ugrott a nyakamba Loly, miután sikeresen letudtuk a ballagást. És most mehettünk haza, mivel ünnepelünk a bankett előtt. Deidarának csörögni kezdett a telefonja, így a kijelzőt megnézve, nőtt kétszeresére a szeme
-Ki az, Deidara?
-Mindjárt jövök, hm- sétált arrébb és felvette a telefont
-Ki lehetett?
-Fogalmam sincs. Oda megyek Itachihoz. A kocsinál találkozunk?
-Igen. Siessetek majd, mert anyáék várnak ránk a lakásban
-Okés. Mindjárt megyünk- sétált el, így a parkoló fele kezdtem haladni, mikor futást hallottam mögülem. Megfordulva, vártam be Deit, aki kifújta a levegőt és megfogva a derekam ölelt magához
-Ki hívott?- néztem rá, mire megrázta a fejét és egy puszit adott a homlokomra
-Nem fontos, hm
-Hát jó- hagytam annyiban és a kocsihoz érve, nyitottam ki az ajtót és beültem az ülésre
-Hé- fogta meg Deidara a kezem, amit össze kulcsolt- minden rendben van, hm
-De olyan rossz érzésem van
-Biztos izgulsz a bankett miatt, ahol táncolunk, hm- csókolt a kézfejemre, amitől elpirultam
-Ne most romantikázzatok itt- pattant be hátra Loly és Itachi, a pillanatunkat félbeszakítva
-Te mondod? Mindegy. Fiúk, vigyünk haza titeket a ruháért, vagy még ráér?
-Szerintem ráér
-Dei?
-Én lehet gyorsan felszaladok érte ha nem gond, hm
-Nem gond- indítottam el a motort és elindultunk Deidarához. Amint oda értünk, felrohant a ruháért, majd egyből indultunk hozzánk, ahol már anyáék vártak minket

-Dei, kész vagy már? Még Itachiért is el kell mennünk- kopogtattam a fürdőszoba ajtaján. Fél órája mentek el anyáék és már több mint tíz perce bent van. Egy ideig beszélgetett valakivel, de akkor is idegesen beszélt az illetővel. Lehet az hívta, aki a ballagás után is?
-Itt vagyok, hm- nyitotta ki az ajtót, immáron a fekete bankett ruhájában, miközben a haját igazította meg. Mérges arccal néztem rá, míg a kezeimet összefontam a mellkasom előtt
-Kivel beszéltél?- épp mondani akart valamit, mikor Loly közénk rohant és megfogva a kezünk, kezdett a bejárati ajtó felé húzni
-Majd megbeszélitek a bankett után, most siettünk kell

-Most már el akarod mondani?- vontam fel az egyik szemöldököm, miután beértünk négyen a tornaterembe. Nagyot sóhajtott és kezdett volna neki, mikor egy mérges hangot hallottunk meg
-Deidara!- a hang forrásához kaptuk a fejünk, ahol egy idős bácsi, egy fekete hajú lány és egy kissé duci fiú közelített felénk
-Ne. Mei el kell tűnnünk, hm. Majd otthon elmondok mindent, de mennünk kell, hm- fogta meg a csuklóm és remegve kezdett elsietni, mikor a lány elénk futott. A másik kettő sikeresen beért minket és közénk állva, szakítottak szét
-Mi folyik itt?!
-Te meg ki vagy?- bökte meg a vállam a lány, mire idegesen kaptam felé a fejem
-A barátnőm, hm- suttogta halkan Deidara
-Mi történt?- jött mögém a banda, Loly pedig mellém sietett
-Mit akartok Deidarától?!
-Neked nem is mondott semmit, kislány?- fordult felém az idős bácsi, mire megráztam a fejem