Nem szabad horrort nézni, mikor vihar van..

147 13 12
                                    

Egy sikítás zavarta meg a csendes nappalit. Jobban mondva az én és Loly közös sikításunk, ami a horror filmnek volt köszönhető. Oda kint vihar van, mi pedig vagyunk olyan okosak, hogy bekapcsoltunk egy nagyon ijesztő filmet. Ráadásul pont akkor sikítottunk fel, mikor villámlott egy nagyot. Jó én bírom a horror filmeket, de mikor folyamatosan villámlik és dörög az ég, na akkor már én is nagyon tudok félni. Csend volt, még a filmben is a lány elbújt és imádkozott, hogy ne találja meg, mikor megcsörrent a telefonom, ezzel egy időben pedig a filmben lévő lány felsikított, amiből mi sem maradhattunk ki
-Az isten verne meg. Ki hív ilyenkor?- emelte fel a fejét a párnáról Loly, aki időközben azt kezdte el szorongatni. Miután rendeztem a szívverésem, lassan a telefonért nyúltam és idegesen nyomtam ki a hívás gombot, majd kapcsoltam ki a készüléket- Deidara, mi?- húzogatta a szemöldökét, mikor az ő telefonja szólalt meg, amitől ijedségünkben, megugrottunk a kanapén
-Itachi, mi?- állítottam meg a filmet, mire ő is kinyomta és írni kezdett. Példámat követve, kapcsolta ki, majd folytattuk tovább a filmet.

-E-Ezt is túléltük- sóhajtottunk fel, majd felállva a kanapéról, mentem volna a konyhába mikor kopogtak.
-Loly
-Na nem. Én biztos nem nézzem meg- kezdett hevesen mutogatni, ám most a csengő szólalt meg. Nagyot nyelve vettem ki egy kunait a tartóból és mikor a kezemet szorongató Loly elkezdett lökdösni, elindultunk az ajtó fele. Magam előtt tartva a kunait, tártam ki az ajtót és hátrébb lépve vártunk pár percet, míg kimerészkedtünk onnan.
-Mi volt ez a zaj?
-Nem tudom, de szerintem menjünk vissza- fordultam meg és siettünk vissza. Kulcsra zártuk az ajtót, majd én elindultam újra a konyhába, addig Loly a kanapén foglalt helyet egy másik filmet keresve.
Épp hozzáláttam volna a főzésnek, mikor egy nagyot villámlott és lekapcsolódott az áram.
-Mei
-Igen tudom- sóhajtottam fel és remegő kezekkel előhalásztam a telefonom, amin bekapcsoltam a lámpát. Felvettem az asztalra le tett kunait és a telefonomat Loly kezébe adva, léptünk ki a lakásból
-Hallod ezt?- álltunk meg hirtelen, mikor meghallottunk valami kaparászást.
-Na én most vissza megyek- kezdett vissza húzni a lakás fele, mire én sikeresen elestem a lépcsőbe, így az arcom találkozott a padlóval.
-Hogy az a. Nézd, le kell mennünk felkapcsolni az áramot, különben sötétben maradunk- támaszkodtam fel és megfogtam a kezét- És az nem lenne jó a film után. Most én is félek, de gyorsan lemegyünk, felkapcsoljuk, utána rohanunk vissza és bezárkózunk- bólintott egyet, így gyorsan lerohantunk és megkerestük a kapcsolókat
-Ez furcsa. A többi fel van kapcsolva- világított oda a telefonommal, mire furcsán néztem. Ha a villám lekapcsolta az áramot, akkor nem csak a miénket kellett volna. Gondoltam, mikor motoszkálást kezdtünk hallani, így gyorsan felkapcsoltam és futottunk vissza a lakásba, ahol bezártuk az ajtót. Újabb kopogás zavarta meg a csendet, mire már kicsit idegesen mentünk oda az ajtóhoz
-Nem veszünk semmit!- kiabálta ki Loly, mire pár másodperc után elnevettük magunkat, ám újabb villámlás következett, amitől elhallgattunk. Dühösen kezdtek dörömbölni az ajtón, mire lassan kinéztem a kis résen de, bár ne tettem voltam. Amint megláttam ki van ott, felsikítottam és a kunaival a kezemben, estem hátra a padlóra
-Hé, mi az?- fogta meg Loly a vállam, mire rá emeltem ijedten a tekintetem
-Cs-csak né-nézz k-ki
-Hm? Mivan szelemet láttál Meikém? Vagy talán a filmből a gyilkost?- húzta gúnyos vigyorra a száját és belenézett a kis résen, mikor felsikított és berohant a szobámba.
-Ne hagy itt!- kiáltottam utána és feltápászkodva a földről, futottam be a szobába és bezártuk az ajtót.
-Hé, tedd le a gitárom- kaptam a gitárom után és magam felé próbáltam húzni, kisebb nagyobb sikerrel
-De a régi semmit nem számít. Ott van az új amit kaptál- kopogást hallottunk, ám most az én ajtómon.
-Na jó. Én felhívom Sasorit
-Hehe. Kint hagytam a telefonodat
-Mi??
-Bocsi?
-Akkor add ide a tiédet- nyújtottam felé a kezem, mire a tarkóját kezdte vakarni- te most csak szívatsz. És most mit csináljunk??
-Hát öhm. A szemed? Páncélt csinálsz és úgy rohanunk ki?
-Utánunk futhat és most amúgy sem tudnám előhívni. Próbáltam már
-Akkor add ide az ütött, amit kaptál tőlem- gyorsan előkerestem a szekrényből és a kezébe nyomva, vettem fel a régi gitárom, miközben aktiváltam a sharinganom- azt mondtad nem tudod előhívni
-A pajzsot és a fekete lángokat. Ezt még sikerül és remélem a többit is- suttogtam és kinyitva az ajtót, ütöttük le a támadónkat.
-Ez. Nem
-Lehet. Igaz- fejeztem be a mondatát, miközben a kezünkből kiestek a fegyvereink. Kijjebb lépve, láttuk csak meg jobban a földön elterülő fiút, aki a fejét fogva, próbált felülni, míg a másik segített neki- megverhetem?- fordultam dühösen Loly felé, miközben a minta megváltozott a szememben és megropogtattam a kezem
-És én?- nézett rám olyan dühös szemekkel, mire bólintottam
-Attól még, hogy kaptál egy kicsit. Nem kegyelmezek- sétáltam közelebb a fekete hajúhoz és a pólója nyakánál megragadva, ütöttem az arcába. Szemem sarkából láttam, ahogy Loly is elkezdi ütögetni, mire éreztem egy kicsi bűntudatod, de egyből elszállt ez az érzés és tovább ütöttem az előttem heverőt.

Megőrültél?! [Befejezett]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora