Megőrültél?! [Befejezett]

Elrontott buli

-Olyan kényelmetlenül érzem magam- húztam összébb a kis kabátom, hogy eltakarjam magam.
-Ugyan nagyon jól áll rajtad ez a ruha- szólalt fel Loly, akin egy vörös egybe ruha volt. Rajtam egy fekete ruha volt, egy vörös szalaggal átkötve a derekamnál.
-Oh, Loly indulni kéne 8:21 van. Nem akarok elkésni- vettem fel az alig nevezhető fekete magassarkúmat és felkapva a táskámat, belepakoltam a fontos cuccokat. Ahogy elindultunk Loly vissza rohant és egy kis vörös rózsával tért vissza.
-Te meg mit akarsz azzal?- jött közelebb és a hajamba tűzte
-Na így most már készen vagyunk- csapta össze a kezét és megfogva a karom, húzni kezdett a park felé.
-Nincs még itt senki?- nézett körbe, mire leültem az egyik padra és kifújtam a levegőt. Előhalásztam a telefonomat és szó szerint ledőltem a székről, mikor megláttam az időt. Felmutattam a telefonomat, mire nevetni kezdett és a kezét nyújtotta felém
-4 perc alatt ide értünk. Ilyen se volt még- fogtam meg a kezét és felálltam a földről.
-Hoooy, lányok- szaladt felénk Hidan és egyszerre ölelt meg minket
-Szia bátyus. Azta, hogy lehet most az egyszer kicsípted magad- mérte végig Loly. Csörögni kezdett a telefonom, mire arrébb álltam és fogadtam a hívást
-Igen tessék?- szólaltam bele a készülékbe és neki dőltem a fának
-Máris kitörölted a számom? Ejnye Mei. Ilyet nem szabad- teljesen lefagytam a hang hallatán és nem mertem megszólalni- na elvitte a cica a nyelved?
-Mit akarsz?! Egy éve hogy megmondtam nem akarok veled többet beszélni, mégis felhívsz!- ütöttem bele a fába és össze szorítottam a kezem
-Tudom, hogy ezt mondtad, de én nem akarom ezt. Mei kérlek nem adnál még egy esélyt?
-Mennyit adjak még neked?! Tönkre tetted az életem számtalanszor, de én mindig megbocsátottam neked!- szorítottam össze a fogam és hagytam, hogy leperegjenek a könnyeim- Miért. Miért akarod ezt megint?!
-Kérlek megbántam az egészet, legalább adj egy
-Utolsó esélyt?! Nem fogok! Miattad sírtam hónapokon át! Miattad kerültem kórházba, mivel a kicsinyes féltékenykedésed oda vezetett! Össze törted számtalanszor a szívem és van pofád, még egyszer azt kérni, hogy kezdjük újra!? Inkább a halált választanám..- halkult el a hangom és megtöröltem a szemem
-Legyen- rakta le a telefont, mire vissza raktam a helyére és egy zsebkendőt kerestem. Egy kart éreztem a vállamon, mire oda kaptam a fejem, de megnyugodtam, mikor csak Loly volt
-Megint ő? Mit akart?
-Hogy kezdjük újra. Megint- fújtam ki az orrom és felé fordultam
-Van pofája egy év után?!- akadt ki és maga felé fordított, hogy megöleljen- figyelj, nem lesz semmi baj. Itt vagyunk neked és nem hagyjuk, hogy újra megtörténjen
-Köszönöm Loly- engedtem el és a szemébe néztem
-Na gyere, a buli sose fog elkezdődni nélkülünk
-Igen

-Kérek egy narancslevet- adtam le a pultosnak és mikor megkaptam, megköszöntem, majd elkezdtem szürcsölni
-Szia cica- ült le mellém egy részeg pasas és kezét a combomra rakta- tudod, nagyon édes vagy, nincs kedved
-Nincs, szóval húzón el és mást szedjen fel ilyen dumával- szorítottam rá a karjára és mikor már kezdett vörösödni, elengedtem a kezét, mire egyből arrébb ment.
-Szia, hm- ült le mellém egy újabb. Rá néztem és ahogy megláttam ki ő, félre nyeltem a narancslevet.
-Hogy-hogy itt vagy Deidara?- kérdeztem miután sikerült lenyelnem az italt és felé fordultam.
-Sasori-danna hívott meg. Ez amúgy meg teljesen igazságtalanság, hm
-Mégis mi?
-Te tudod az én nevem, de én nem tudom a tiédet, hm
-Keh, Eskine Mei- fordultam felé a forgós széken és kinyújtottam a kezem, amit elfogadott
-Kérdezhettek valamit, hm?
-Már megtetted- fordultam vissza az innivalóhoz.
-Miért sírtál, mikor a parkban voltunk, hm
-Keh, nem számolok be a magánéletemről- morogtam és lehúztam az innivalót. Felálltam a székről és eltűntem a tömegben. A kijáratott kezdtem figyelni, mikor valaki megfogta a csuklom és a raktár fele kezdett vinni.
-Engedj el- próbáltam túlkiabálni a zenét, ami nem igazán sikerült. Kinyitotta az ajtót és belökött a szobába, majd becsukta azt.
-Ki vagy és mit akarsz- álltam volna fel, de a rejtélyes alak vissza nyomott a földre. Felkapcsolódott a lámpa, mire remegni kezdtem, amin elmosolyodott.
-Már nem is örülsz nekem, milyen kár- csüggesztette le a száját, ami hirtelen átváltozott ördögi vigyorra
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok?!
-Én mindent tudok rólad- simította meg a combom, mire mozgolódni kezdtem és sikerül ágyékon rúgnom. Felálltam a földről és az ajtó felé kezdtem rohanni, de a karomnál fogva vissza rántott és nekinyomott a falnak. Teljesen hozzám simult, amitől előjöttek az emlékek és sírni kezdtem
-Mhiért- hajtottam oldalra a fejem és össze szorítottam a szemem, hogy ne lássam. Nincs semmi egérutam, teljesen elzárta. Leheletét éreztem a fülemnél, amibe lassan belenyalt
-Érted jöttem

Na szerintetek ki lehet Ő?  Későbbi részekben kiderül, addig is sziasztok