Megőrültél?! [Befejezett]

Szakítok

Két hónap telt a szörnyű események után. Deivel sikerült behoznunk a sulis lemaradásainkat, amit valljunk be, elég nehéz volt. Néha már veszekedtünk a túl sok stressz miatt, hogy utána egy-két napig nem is beszéltünk. Most is így volt.... Egy nehéz beadandót kell megcsinálnunk, amire csak két napunk maradt. Próbáltam felhívni Deidarát, de folyton kinyomott, majd mikor felvette, veszekedtünk.
-Mei, elmentem Hidanhoz. Szegény épp most betegedett le, szóval meglátogatom. Elleszel addig?
-Persze. Úgy is meg kell csinálnom ezt a sok mindent. Menj csak, üdvözlöm is Hidant és jobbulást neki
-Átadom. Akkor majd jövök- mosolygott rám, majd kilépett a házból. Hátradőltem a kanapén és egy nagyot sóhajtva kezdtem neki újból az írásnak.

-Jól vagy Mei?- kérdezte meg Kakashi- sensei, mire bólintottam egyet. Lassan felemeltem a fejem a padról és megdörzsölve a szemem, néztem a táblát
-Tudom, hogy a sok dolog után, be kellett pótolni mindent, de ha kérhetlek, bírd még ki ezt az órát.
-Rendben
-Oh és kérlek, Deidarát keltsd már fel- fordult vissza, mire a mellettem alvóra néztem. Az arca felé nyúltam, de ahogy eszembe jutott a veszekedés, inkább a kezéhez nyúltam és megráztam
-Mm mit akarsz, hm- emelte rám a fejét, mire a senseire mutattam. A padra rakta az állát, majd ketten próbáltunk fent lenni az órán.
-Gyere. Haza viszlek- mondtam, ahogy kicsengettek és a vállamra kaptam a táskát. Bólintott egyet, majd utánam jött a parkolóig, ahonnan hazavittem a lakásához.
-Kösz, hm- hajolt oda hozzám és egy puszit adott az arcomra. Az ablak felé fordítottam a fejem, mire sóhajtott, majd kiszállt a kocsiból és bement a panelbe. Ordítást hallottam, így egyből kiszálltam a kocsiból és befutottam, ahol egy földön fekvő Deidarát láttam.
-Kisasszony kérem segítsen- szólt oda nekem egy ijedt hang, mire abba az irányba fordítottam a fejem
-Mi történt?
-Hirtelen elájult. N-nem tudom mitől
-Nyugalom, csak teljesen kimerült. Felviszem ezt a vadbarmot és itt maradok vele- fogtam meg a karját és áttettem a vállamon, majd a lift felé vettem az irányt
-Honnan ismeri?
-A barátom- válaszoltam mielőtt becsukódhatott volna az ajtó- jól kimerítetted magad. És mi lett volna, ha nem hozlak haza?- sóhajtottam fel és a ház ajtajához mentem. Elővettem a zsebéből a kulcsot, majd azzal sikeresen kinyitottam az ajtót és óvatosan becipeltem a szobájába. Levettem a cipőjét és a pulcsiját, majd alaposan betakartam és lementem a cuccaimért. Felérve bezártam az ajtót és leültem a kanapéra, hogy nézzek egy kis filmet, de már annyira álmos voltam, hogy elaludtam.

Halk zörejre pattantak ki a szemeim. Álmosan ránéztem az asztalon pihenő órára, ami hajnali hármat mutatott. Megmasszíroztam a nyakam, majd feltápászkodva lépkedtem el a szoba ajtajáig és lassan benéztem. Az ágyon ült, teljesen kába állapotban. Beljebb hajtottam az ajtót, majd leültem az ágya széléhez és mosolyogva néztem rá.
-Kérlek, menj haza, hm- mondta ki rekedtes hangon és lassan felemelte a fejét, így a szemeimbe nézett
-Deidara. Mi baj van?
-Azt mondtam menj haza! Mit nem lehet ebből érteni, hm?!
-Mi történt veled?! Teljesen más vagy! Mintha a baleset óta nem önmagad lennél!
-Az a baleset is miattad volt! Tudod mit, hogy ne történjen több ilyen velem, szakítok, hm!- könnyek szöktek a szemembe ettől a két mondattól. Ökölbe szorítottam a kezem és behúztam neki egyet, majd kiviharoztam a házból és a cuccaimmal haza mentem.