Megőrültél?! [Befejezett]

A kérdés

-Eléggé csendes vagy, tegnap óta. Történt valami?- néztem aggódva Deire, miután pakoltuk be a csomagokat a kisbuszba. Mindent kifizettünk és a lányokkal ki is takarítottunk, hogy azért valahogy elviselhető legyen, azok után amiket műveltünk
-Amint haza értünk, lemásolom a képeket és a videókat a kameráról- sétált mellém Loly mosolyogva, miközben a kameráját nézegette
-Ennyi erővel mehetnénk hozzánk is. Akkor ott megtudjuk majd nézni- húzódott a szám egy mosolyra, majd kinyitottam a lány előtt az ajtót
-Nem tudtad volna bekapcsolni hamarabb a légkondit. Meg lehet sűlni- panaszkodott, így megforgattam a szemem. Bemászva a kisbuszba, kapcsoltam be az említett dolgot és bezártam az ajtókat- köszönöm- bicentett és vissza ment a párjához, aki a kapunak dőlt, fáradtan
-Szóval. Mi a baj?- néztem a szőkémre, aki csak megrázta a fejét
-Semmiség, hm- hajolt oda és egy csókot adott
-Mond el, mert mérges leszek rád- váltam el tőle és összefontam a karjaimat magam előtt. Oldalra pillantva, vakarta a tarkóját, így összehúztam a szemeim
-Ideje indulni- hallottuk Pain hangját, így lehunyta a szemeit
-Majd elmondom, ha kettesben leszünk, hm- pillantott rám, így lehajtottam a fejem
-Ezt nem fogod elsunnyogni- nyitottam ki az ajtókat és beültem Loly mellé, az Uchihát arrébb lökve
-Na, mi történt?- nézett kíváncsian rám, így fejemet a vállára hajtva, fontam keresztbe a karjaimat
-Megint nem mond el valamit- sóhajtottam fel fáradtan, így megsimogatta a hátam
-Biztos fontos- mosolygott rám
-Remélem, nem megint valami gond- halásztam elő a fülhallgatóm és a telefonba bedugva, kapcsoltam be zenét. Hirtelen a szájához kapott, így kiszedve a táskámból egy hányos zacskót, tartottam felé, amit kikapott a kezemből- még szerencse, hogy nem indultunk el- pillantottam az ablak felé. Fejemet a fejtámlára hajtva, hunytam be a szemeim, míg a zene továbbra is szólt a fülemben

-Mindjárt otthon vagyunk, hm- simogatta egy ismerős hang az arcomat, így lassan kinyitottam a szemeimet. Pislogva párat, jöttem rá, ki keltett fel, ezért a fülemből kiszedtem a fülhallgatót és elemeltem a fejem a puha vállról. Megdörzsölve a szemem, néztem körül, hogy hol lehet az én drága barátnőm. A busz végében ült a párja mellett. Ahogy meglátta, hogy figyelem, rám kacsintott. Morcosan vissza fordulva, fontam össze a karjaimat és kifelé kezdtem nézni. Kicsit mérges voltam Deire. Mindig utólag mondja el a fontos dolgokat, a mostanival meg szinte a frászt hozza rám. Mi van ha megint el kell mennie sok időre és még a hangját se halhatom telefonon?? Én abba teljesen beleőrülnék. Nemrég kaptam vissza...
-Egy óra múlva jöjjön át mindenki Itachihoz. Ott nézzük a képeket és videókat- mondta Nagato, így bólintottunk. A kocsimat megkeresve, pakoltunk be, majd négyen beszálltunk. Előbb Itachit, majd Deidarát vittük haza, végül én és Loly tértünk végre haza
-De jó vissza jönni- dobta le a táskáját a kanapéra, ő pedig a konyhába sietett.
-Gyorsan kipakolok, aztán csinálok valami kaját- pillantottam a lányra, aki már egy tejszeletet majszolt. Bólintva egyet, sétáltam be és az ágyra dobva a bőröndöt, kezdtem kipakolni.
-Nem mondta el még mindig?- rontott be a kíváncsi lány a szobába, így oldalra fordítva a fejem, ráztam meg
-Nem. Úgy mondta, hogy majd ha kettesben leszünk, akkor mondja. Félek, hogy megint valami rossz lesz- ültem le az ágyamra, miközben megtámasztottam magam hátul a kezeimmel
-Csak nem lesz semmi. Tudod mit? Engem rakj ki hamarabb Itachihoz. Te meg menj el Deidarához és tudtok beszélni- ragadta meg a csuklóm. A kocsi kulcsomat felvéve, zárta be mögöttünk az ajtót. Kezemet kihúzva az övéből, vettem át a kulcsot és beszálltunk az autóba
-Akkor hamarosan mi is jövünk- sóhajtottam fel fáradtan, amint kiszállt. Bólintva egyet, ment a ház ajtajához, így elhajtottam. Épp akkor jött ki a lakásból, így megálltam előtte és kinyitottam az ajtót- hova szeretnél menni beszélni?
-Menjünk szerintem a parkba, hm
-Rendben- bólintottam egyet, így bezárva az ajtót, sétáltunk a park felé. Csendben haladtunk egymás mellett, mikor óvatosan a karom felé nyúlt. Felé nyújtva, kulcsolta össze az ujjainkat és így adott a kézfejemre egy csókot
-Hallottam mikor Lolyval beszéltetek a mosdóban. Komolyan nem szeretnél még kicsit, hm?- nézett szomorúan rám, így egy nagy kő esett le a szívemről. Azonban, a kérdése egy picit elszomorított
-Még túl fiatalok vagyunk. Én nem is állnék készen egy picire. Meg inkább el kéne költözni és egy jó munkát kéne találni. Mikor meg minden rendben lenne, akkor már szerintem a pici is szóba jöhet
-Szeretlek és igazad is van. Így tiszteletben tartom a kérésed, hm- mosolygott rám, így az én szám is mosolyra húzódott
-Addig piszkáljuk a kereszt gyerekünk- kacsintottam rá, amin felnevettet
-Itachi imádni fogja, hogy állandóan veled lesz egy házban, hm- forgatta a szemét, így kihúztam a kezem az övéből és belekönyököltem az oldalába
-Szokjon hozzá- vontam mosolyogva vállat