Megőrültél?! [Befejezett]

Őrület(Április 1)

Este mindannyian összegyűltünk a ház előtt, hogy pillecukrot süssünk.
Konan, Loly és én csináltunk szendvicseket, amiket vacsora gyanánt megehettünk sütögetés közben.
Ám nemvárt meglepetést tartogatott még az este.
- Nézzétek csak mim van!- hozta le a szobájukból Hidan a kartonos sört. Na, itt már sejtettem, hogy baj lesz.
Besötétedett már, amikor meggyújtottuk a tüzet és elhelyezkedtünk körülötte és ezzel egyetemben megkezdődött az ivászat is.
Sorra tűntek el az üvegek a kartonból, míg a hangulat egyre csak fokozódott. Kissé álmosan néztem az egyre jobban randalírozó barátaim, mikor Dei átkarolt.
- Ezek állatok- nevetett.
- Mert?
- Hidan kitalálta, hogy meg fogja idézni Jashin-samát, ezért most a kiürült sörös üvegekből rakja ki a nyaklámcán lévő jelet. Kisame meg segít neki.
- Ezek tényleg azok- nevettem én is.
Az üvegek csak egyre fogytak, míg a banda egyre csak őrültködött. Az összes pillecukor elfogyott már és a hangulat igencsak felfokozott volt. Nagy nehezen Deibe és belém is beletömtek egy-egy üveggel. Bár, a többieket nem kellett noszogatni, hogy igyanak. Hidan és Kisame még mindig Jashint próbálták megidézni, Pain depressziósan ült az egyik fa tövében, míg Konan támogatóan átkarolta a vállát, Sasori csendben, mérgesen nézte az üvegét, Kakuzu azt számolgatta a telefonján, hogy mennyit spórolhattak volna, ha nem vesznek ennyi piát, Itachi pedig Deidarával próbált beszélgetni, nem sok sikerrel.
- MEJJIII- csimpaszkodott hátulról a nyakamba Loly.
- Mi az?- kérdeztem, mire hátra rántotta a székemet a tálájánál, én pedig hanyattestem. Ám itt nem állt még meg a dolog, mire nagy nehezen felfogtam mi történt, odafeküdt mellém és átölelt.
- Szeretlek Mejiii- dörgölőzött hozzám.
- Azt látom- forgattam meg a szemem és próbáltam kiszabadulni a szorításából, nem sok sikerrel.
- De nyem úgy!- méltatlankodott.
- Akkor?
- Mászhogy...- duzzogott tovább.
- Mi van veled, ennyire fejedbe szállt a sör?
- Nyem... Te vagy a fejembe! És tudod miért?! Ezért!!- folytatta dühösen, majd fölém hajolt és erőszakosan rányomta az ajkait az enyémekre.
Teljesen leblokkoltam. Nem érttettem, hogy mi folyik itt. Próbáltam magamtól ellökni, de csak egyre jobban szorított magához. Végül fogalmam sincs hány perc után elengedett.
- M-m-mi a...- remegett a hangom és ijedten, Deidara felé kaptam a fejem, aki már nagyban húzta a lóbőrt a székéről félig lelógva.
- Ez a te hibád!- mutatott rám nem kicsit illuminált állapotban a félig az ölemben ülő lány.- Ha nem lennél ilyen aranyos, nem estem volna beléd. Úgyhogy a te hibád! Vállalj érte felelősséget!- azzal megismételte az előbbi tettét. Ismét hosszú-hosszú percekig csókolt, mire nagy nehezen sikerült ellöknöm magamtól.
- M-megőrültél?!- kaptam a kezem a szám elé mérgesen.
- A te hibád!- kezdtek el patakokban folyni a könnyei.- Ha nem lettél volna már a kezdetektől fogva ilyen aranyos velem, nem estem volna beléd!- bömbölt.
- H-hé...- próbáltam valahogy megnyugtatni.- É-és mi van Itachival.
- Én csak ürügy voltam... Hogy titkolni tudja az irámtad érzett érzelmeit- szemezett a srác az üresen kongó üvege aljával.- Mert te Deidarát szereted.
- És nem engem!!- bőgött tovább az apró lány.- Gonosz vagy Meji!!
- De de de de...
Ekkor Loly hirtelen felpattant és elszaladt a tenger felé. Valami miatt... Úgy éreztem, hogy utána kell mennem.
- H-hé! Várj!
Az orromig sem láttam a sötét miatt, így barátnőmet is szem elől tévesztettem.
- Loly!- kezdtem el kiabálni, de nem érkezett válasz, ezért folytattam.
- Itt vagyok...- szólalt meg halkan mögöttem egy hang.
- Te jó ég, úgy aggódtam érted!- rohantam hozzá.
- Fürödjünk- ragadta meg a kezem és elkezdett a víz felé húzni.
- Tessék? Most?
- Most- engedett el egy pillanatra és egyszerűen ledobta magáról a pólóját és a nadrágját, majd ismét elkezdett maga után rángatni.
- V-várj!- haboztam egy pillanatra, mire megállt.
- Mire?- kérdezte szúrós szemekkel nézve rám.
- Nem akarom, hogy elázzanak a ruháim...- próbáltam menteni a menthetőt. Kínzó lassúsággal végigmért, hogy szinte egy gombóc képződött a torkomban.
- Holnap megszáradnak- ment tovább a víz felé határozottan.

- Jó, mostmár fürdünk. Jobb mostmár?- kérdeztem a karjaimat összefonva a combközépig érő vízben ácsorogva.
- Nyem még- felelte, majd átölelt.- Most jobb.
- Mondd csak... Miért mondtad nekem azokat?
- Miket?
- Hogy... Hogy szeretsz...- préseltem ki magamból a szavakat.
- Mert szeretlek.
- De... Ez nem ilyen egyszerű...
- De- emelte del a fejét, majd az ajkait ismét az enyémekhez érintette. Valamiért... Most meg sem próbáltam őt eltaszítani magamtól.- Látod? Egyszerű.
Nem tudom, mi szállt meg, megmagyarázni sem tudom milyen érzések suhantak át rajtam egyik pillanatról a másikra. Ismeretlenek. És nem tudtam, hogy engedjek-e a fülemben egyre csak csalogató hang csábításának, ami ki tudja merre hív. De kíváncsi voltam, hogy ezt az utat választva hova jutok. Talán teljesen megőrültem. Ugyanis átöleltem és megcsókoltam.

Vége

Boldog április elsejét, remélem mindenki élvezte!😘
Puszika:Lolyka/Cicamica333