Megőrültél?! [Befejezett]

Fára mászva

-Kik voltak azok, akik késő este, rohadt hangosan, hallgatták a zenét?- vonta kérdőre a csapatot Pain, miután mindenki lent ült a medencénél
-Mi már nem is bulizhatunk?- húztam fel az egyik szemöldököm, miközben keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt. Az este még a lányokkal kint ültünk és hallgattuk a rengeteg hangos zenét, miközben beszélgettünk és ettünk, meg ittunk. Nehogy már csak a fiúk bulizhassanak. Nekünk is jár egy kis lazítás
-Már mindenki aludni akart, hm- dünnyögte Dei mögém ülve a napágyra, így megvontam a vállam
-Ti hármótok hibája az egész- motyogta morcosan Loly, a bátyjára nézve
-Mit csináltatok már megint?
-Míg mi kétszer is lementünk a tengerparthoz, ők elhozták a ruháinkat
-A bokorban és a fán nem is néztétek?- kérdezte unottan Kakuzu, így mind a négyen felkaptuk a fejünk. Egyből megragadtuk Kakuzu kezét és megkértük, hogy mutassa, merre dugták el a fiúk a ruháinkat. Ayano és Konan ruháját megtalálták a kisebb bokorban, míg én és Loly, tanácstalanul néztük a legnagyobb fa tetején a ruháinkat
-Ne segítsünk?- kérdezte nevetve Itachi, így mindkettőnktől kapott egy szúrós pillantást. Tarkómat vakarva, sóhajtottam fel egy nagyot és összekulcsoltam az ujjaimat a lánynak. Kezeimre állva, segítettem fel az egyik ágra, majd a kezét nyújtva felém, másztam fel mellé. Már a közepénél tarthatunk, mikor az ég dörögni kezdett. Arébb húzva egy ágat, lestünk ki a levelek közül
-Gyertek le inkább. Jön a vihar- kiáltott fel nekünk az Uchiha
-Nem kellett volna felraknotok a ruháink! Ráadásul a legnagyobbra!
-Már nem nagyon kell sok. A tiéd lentebb van, mint az enyém- lihegte előttem Loly, így aggódva néztem rá
-Jól vagy?- fogtam meg a vállát, így bólintott egyet
-Csak elfáradtam egy kicsit. Mindjárt jobb lesz- nyugtatott meg, így lassan bólintottam. Amint helyreállt a légzése, folytattuk az utunkat felfelé, miközben megérkezett az eső
-Milyen gyenge ág- sziszegtem, mikor amin álltam eltört. Időben belekapaszkodtam a felettem lévőbe, így csak az ág zuhant le
-Gyertek most már le, hm!
-Mindjárt megvannak a ruhák!- húztam fel magam és felültem az ágra. Az enyémet innen könnyen elértem, így lekapva az ágról, tűrtem bele a nadrágomba
-Megyek az enyémért- mászott fentebb Loly, mikor megállt az egyik ágnál és a fejéhez kapott
-Hé. Jól vagy?
-Minden rendben...- bólogatott, majd egy hirtelen pillanatban hátra felé dőlt.
-Loly!- sikítottam fel, miközben utána kaptam. A csuklóját elkapva, rántott magával lefelé. Az egyik ágra érkezve, karoltam át a lábaimmal és az elájult lányt fogtam mindkét kezemmel- Uchiha!- kiáltottam le idegesen a fiúnak, aki egyből a fa alá állt. Amint meglátta Lolyt, ijedtség ült ki az arcára és mászott volna fel- elengedem. Kapd el- mondtam neki a tervet, mikor már a lábaim elkezdtek lecsúszni az ágról. Csak bólintott egyet, így nagyot nyeltem és elengedtem a lányt, aki a barátja karjaiba esett
-Mei! Gyere le te is!- kiáltott fel nekem Deidara, Itachi mellett állva. Az alattam lévő ágra érkezve, néztem fel a fa tetejére, ahol még mindig Lolynak a ruhái lógtak. Véve egy nagy levegőt, térdeltem fel az ágon és vissza fele kezdtem mászni- azonnal gyere le, hm!
-Itachi! Vidd be Lolyt- kiáltottam le, szerelmem kiáltását figyelembe se véve. A szél már nagyon fújta az ágakat, így néha muszáj voltam megállni, pihenni egy kicsit- többet sem hagyjuk kint a ruhákat- morogtam, ahogy elértem az anyagokat. A fa törzsébe kapaszkodva, elkezdtem lemászni, a már teljesen vizes és csúszós ágakon, mikor megcsúsztam, így lefelé zuhantam
-Megvagy, hm- kapott el Dei a karjaiba- megmondtam, hogy gyere le, hm- nézett rám mérgesen, így arébb sepertem az arcára tapadt vizes tincseket és adtam neki egy csókot
-Nem is értem, kik miatt kellett felmásznunk a ruhákért- másztam ki a karjaiból- hol van Loly?- kérdeztem ijedten, így gyengén megfogva a csuklóm, futottunk be a lakásba csurom vizesen, egészen fel a szobájukba, ahol a lány, az ágyon feküdt
-Jól van?- lihegtem a térdeimre támaszkodva, miközben a lányt figyeltem, aki békésen aludt
-Csak elfáradt. Aludnia kell