Megőrültél?! [Befejezett]

Ez nem lehet.....

-Keh, nincs kedvem Tsunade órájára menni. Minek kell egyáltalán most írnunk? Nem érne rá holnap?- panaszkodtam, miközben Deidara vállába fúrtam a fejem. Felnevetett a viselkedésemen és egy puszit nyomot a fejem búbjára. Becsengettek így felemeltem a fejem és Tsunade tanárnőre kezdtünk figyelni, miközben kiosztotta a dolgozatokat.
-Mei te maradj itt óra után. Beszédem van veled- rakta le a lapot előttem, miközben idegesen nézett rám. Ijedten néztem végig a szemébe, mikor arrébb ment és tovább osztotta a lapokat. Deidara biztatáskép a combomra rakta a kezét és gyengéden megszorította. Nyeltem egy nagyot, majd tekintettemet a lapra tereltem és elkezdtem írni a dolgozatot

-Elmondanád ezt a sok hiányzást?! Mi a fene van veled?! Amióta megismerkedtél Deidarával, folyamatosan kimaradsz napokat az iskolából! Magyarázatot kérek erre!
-Talán nem kéne így üvöltöznie. Még a végén meghallják- mondtam, miközben a földet pásztáztam
-Beszélj!
-Érdekli önt?! Tessék! Ez mind Ruko miatt van! Mikor elsőnek volt itt a suliban, haza mentem és ott megerőszakolt! Majd miatta kórházba kerültem!
-Ellenem ne merd felemelni a hangod, megértetted?!
-Miért ha jól tudom úgy vannak a szabályok, hogy amit a tanár csinálhat azt a gyerek is. Deidara pedig nem tehet semmit. Ő az aki megváltoztatta az életem. Újra képes vagyok szeretni, hála neki. Ha ő nem lenne és nem segítene rajtam mindig, én már rég depresszióba estem volna- könnyesedett be a szemem. A táskám pántját kezdtem szorítani, miközben kézfejemmel megtöröltem a szemem
-Értem. Beszélni fogok Rukoval, azért amiket tett- állt fel hirtelen és előttem termet. Időm sem volt hátrébb lépni, mivel a karjai közé zárt. Fejemet a vállára hajtottam, így voltunk míg alább nem hagyott a sírásom.
-Menj, már úgy is ki fognak csengetni óráról. Leigazolom ezt neked- engedett el, mire bólintottam egyet és a vállamra kapva a táskám, léptem ki a teremből. Szerencse, hogy ma csak 4 óránk volt. Lolynak viszont még lesz egy tesije Gai-senseiel.
-Nincs kedvem még haza menni- mondtam és elindultam az egyik irányba. Vajon mit csinálhat most Fuji? Belátta már, hogy hibázott, vagy más lányokat próbál felszedni megint? Dudálást hallottam, mire ijedten kaptam oldalra a fejem. Egy kocsi száguldott felém, ami egyre csak közelebb ért, mikor egy erős lökést éreztem, majd a földön kötöttem ki. Lassan emeltem fel a fejem a földről és körül kezdtem nézni, mikor a retinám remegni kezdett. Felálltam a földről és felé kezdtem futni, majd a fejét óvatosan a combomra raktam. Előhalásztam remegve a telefonom és a mentőket kezdtem hívni, miközben a hideg kezét fogtam végig.

-Minden miattam van- sírtam Loly vállán, ahogy a kórház várótermében ültünk. Egy órája van bent egy csomó orvos a műtőben, mégsem jött még ki senki. Amint behozták, jöttem utána a kocsival és értesítettem a többieket, akik egyből jöttek.
-Önök a hozzátartozói?- jött ki az orvos, mire elengedtem Lolyt és oda futottam elé
-Kérem, mondja hogy jól van. Túlélte?
-Ami azt illeti hölgyem- vakarta meg a tarkóját, mire bennem darabokra tört az a kis remény is. Hát persze, az a kocsi teljesen átment rajta, hogy hihettem ezt el. Könnyesedett be újból a szemem és megfordulva, kirohantam a kórházból. Mivel volt nálam kulcs a lakásához, felrohantam oda és benyitva leültem a kanapéjára és magamhoz ölelve a párnát, temettem bele az arcom. Olyan jó illata van, olyan mint ami neki volt. Elterültem a kanapén és szorosan ölelve a párnát, álomba sírtam magam