Megőrültél?! [Befejezett]

Családi ajándék

-Végre itthon vagyok- dőltem le a kanapéra és szétterültem rajta
-Mei, biztos vissza akarsz menni Konohába?
-Anya, hamarosan vége a szünetnek és nem szeretnék lógni. Így is egy csomót lógtam már- tettem hozzá az utolsó mondatott halkan, de szerencsétlenségemre meghallotta
-Micsoda??! Mei hogy lehet ez?!- tette csípőre a kezét és megjelentek az erek a szeménél.
-Hááát az úgy volt, hooooogy.... Akane tehet róla- tettem magam elé a kezem védekezés kép és vártam a reakcióját
-Tessék??
-Kame beteg lett és nekem kellett helyettesítenem. Meg ugye, hogy Ő vissza jött és hááát azért is
-Jó Akanéval majd még letisztázom, de több ilyen ne legyen
-Jól van- engedtem le a kezem
-Nővérkém- futott felém Rai, amint meglátott.
-Ne várj, Rai!- kiáltottam rá, viszont már elrugaszkodott a talajtól és felém közeledett
-Hékás mi folyik itt?- fogta meg apa és mosolyogva nézett végig rajtunk.
-Hála az égnek- fújtam ki a levegőt és elmosolyogtam ezen 
-Biztos minden meg van?- lépett be az ajtón Deidara, mire apa kérdésére, közelebb jött
-Igen uram, hm
-Ugyan hívj csak nyugodtan Mizunonak.
-Rendben, hm.
-Akkor holnap már mentek vissza?- jött be anya egy tálca sütivel, mire felültem hirtelen, amit egyből megbántam. A hátamba hasított a fájdalom, mire össze görnyedtem
-Azért óvatosan- fogta meg a vállam anya. Bólintottam egyet, majd kinyújtóztattam a hátam és felálltam a kanapéról. Elvettem egy sütit a tálról és a lépcső fele kezdtem menni.
-Azért óvatosabbnak kéne lenned, hm- ölelt át hátulról Deidara, mire elmosolyogtam és berántottam a szobámba. A falhoz nyomtam, majd kezeimet a nyaka köré fontam és átölelve húztam le egy csókra. Nyelve átfurakodott a számba, majd az enyémmel vad táncba kezdet. Kezeivel hirtelen ölelte át a hátamnál, mire elváltam tőle és fejemet a vállába fúrva, szorítottam össze a szemem.
-Bocsánat, hm- engedte el a hátam és eltolt magától. Leült az ágyamra és a homlokát kezdte masszírozni. Becsuktam a mellettem lévő ajtót és lassan felé indultam el és beleültem az ölébe. Fejemet vállára hajtottam és a kezét megfogva, kezdtem körkörösen simogatni a bütyköket.
-Nem a te hibád, nem kell bocsánatot kérned
-De ha le tudtam volna állítani, hogy megcsókoljon, akkor nem jöttél volna el és nem szenvedsz balesetet, hm- elengedtem a kezét, majd kezeimet az arcára raktam és fejét felém fordítottam
-Megint veszekedni akarsz?- húztam fel az egyik szemöldököm és közelebb hajoltam ajkaihoz. Folytatni akarta, de hirtelen ajkaira tapadtam ezzel belé fojtva a mondatot.
-Tudod, hogy úgy is én nyernék- váltam el tőle egy pillanatra, majd kezeimet nyaka köré fontam és újra közel hajoltam hozzá
-Tudom, hm- kapott óvatosan fel és lefektetett az ágyra, miközben ránk húzta a takarót.
-Holnap hosszú út lesz- bújtam közelebb hozzá, míg ő a derekamat ölelte át

-Mei várjatok- szaladt oda hozzánk anya, mielőtt kiléptünk volna a házból. Kérdőn fordultunk felé, mire apa mellé jött és a zsebéből kihúzott egy kulcsot, amit a kezembe nyomott
-Mivel már egy éve megcsináltad sikeresen a jogsit, gondolkodtunk egy kis dolgon. Kérlek gyere ki a garázsba- levettem a táskát és a földre rakva, követtem apát egészen a garázs ajtajához, ahol letakarta a szemem. Kinyitotta az ajtaját és beljebb kezdett vezetni, majd hirtelen elvette a kezét a szemem elől. Pislogtam párat, mikor megláttam a fekete autót előttem. Izgatottan néztem apára, mire bólintott egyet, így a nyakába ugrottam
-Köszönöm- könnyeztem meg, majd ahogy letett a hétszemélyes kocsihoz léptem és végig húztam az ujjam a tetején. Kinyitottam az ajtaját, majd beültem az ülésre. Barna bőrhuzat, lehajtható karfa és a legjobb hogy nem olyan mint a régiek, ez fel van szerelve minden jóval. Beült mellém és a kezembe adta a kulcsot, amit belehelyeztem és elfordítottam. Beindult az autó, mire ráléptem a gázra és lassan kiálltam vele a garázsból. Kiszállt a kocsiból, majd hátra ment, így követtem. Felhajtotta a csomagtartót és elkezdte magyarázni, mit hogy kell csinálni rajta.