Megőrültél?! [Befejezett]

Alattomos kígyó

Milyen jó arra kelni, hogy a telefon a füled mellett szól, max hangerőn. Ráadásul, olyan rosszul és fáradtan érzed magad, hogy még a szemedet is alig bírod kinyitni. Na ja, ez van most velem..
-Vedd már el onnan a telefonját te idióta
-Nem szükséges- mondtam rekedt hangon, miután sikeresen kinyitottam a szemem. Oldalra fordulva a telefonomért nyúltam és meg sem nézve ki hívhat, vettem fel a telefont
-Szervusz Mei-chan- szólalt bele az az undorító hang, mire idegesen néztem magam elé. Deidara kikapta a telefont a kezemből és kihangosítva, segített felülni- csak szólni szeretnék, hogy nem kell majd vissza jönnöd. Igen megvagyunk ketten itt a lakásban Lolyval. Szóval, maximum a maradék cuccaidért jöhetsz haza. Na elvitte a cica a nyelved Meikém- szólított azon a neven, amelyen csak is Loly szokott. Sharinganjaim a mérhetetlen dühtől aktiválódtak, mire a takarót kezdtem szorítani, hogy valahogy türtőztessem az idegességem
-Te nyavalyás. Amint vissza megyek, úgy megverlek, hogy nem állsz fel a földről
-Ugyan- nevetett fel, mire egy ér kezdett megjelenni a homlokomon- nem mernéd megcsinálni. Félted a kis bőröd, mert beárulnálak Tsunade igazgatónak. Na viszlát, majd gyere a cuccaidért- nyomta ki a hívást. Fejemet fogva feküdtem vissza az ágyra és a fejemre húzva a takarót csuktam be a szemem
-Ez kegyetlen volt- szólalt meg egy kis idő után Sasori.
-Nem meg mondtam, hogy egy alattomos kígyó??!
-Mit akarsz tenni Mei, hm- húzta le lassan a fejemről a takarót, mire fáradt szemekkel néztem rá
-Ha Loly nem bízik bennem. Már nincs mit tennem. Csak annak hisz- sóhajtottam fel és a plafont kezdtem nézni, mikor nyílt az ajtó és anya jött be rajta. Amint meglátta, hogy ébren vagyok, futott oda hozzám és jó szorosan megölelt
-Úgy megijesztettél kicsim. Mikor Deidara behozott a lakásba, azt hittem komolyabb bajod esett
-Nem te találtál meg?- néztem furcsán Sasori felé, mire csak bólintott
-Miután elkezdtem hívni, bealudtál. Így ő hozott fel és rakott le az ágyra- magyarázta meg, így csak hümmögtem, ahogy Dei szokta
-Miket hallok, hm?- nézett rám perverzen, mire megfogva egy párnát, vágtam a fejéhez.
-Na de Mei- szólt rám anya, ezért felé kaptam a fejem- nem vagy már kisgyerek- mondta, mikor vissza repült a párnám.
-Hé- álltam volna fel az ágyról mosolyogva, mikor anya megfogta a karom és vissza parancsolt- most miért?
-Holnapra kutya bajod nem lesz, de addig még a mai nap pihend ki magad
-Jó- sóhajtottam fel, mire egy puszit nyomott a homlokomra és kiment, maga után bezárva az ajtót. Vártam míg nem figyelnek rám, majd felpattanva az ágyról, ugrottam rá Deire, akivel a földön kötöttünk így ki. Behunyta a szemét és egyre közelebb kezdett közeledni, így leszálltam róla és a magammal rántott párnát a mellkasára téve, hajtottam le a fejem, miközben a testem a földön feküdt.
-M-Mei, hm- vörösödött be az arca, így kinyújtottam rá a nyelvem és megfogva a kezét, leheltem rá egy csókot a kézfejére.
-Deidara, te leszel az asszony?- nézett ránk kajánul Sasori, amin felnevettem, ám Deidara továbbra is vörös fejjel nézett ránk.
-Az én asszonyom- kacsintottam rá és közel hajolva a fejéhez, nyomtam egy csókot a szájára