Megőrültél?! [Befejezett]

Egy megkötözött pár

-Biztos vagy benne, hogy holnap nem lesz suli?- néztem bele a kamerába, mire Loly hevesen bólogatni kezdett
-Azt mondták, meg ki van írva az iskola honlapjára. Tudod néha nézhetnéd azt is
-Te folyton azt bújod. Úgy is tájékoztatsz róla, ha nézem ha nem- vontam meg a vállam és megittam a poharamban lévő vizet- és történt valami ott?
-A többiek most a Deidarás ügyön dolgoznak. Mikor Sasori követte őt, valami fekete ruhás férfivel beszélgetett- mutatott macska körmöket a levegőbe- már ment volna segíteni neki, mikor meghallotta a pasastól, hogy ha megint a közeledben lesz akkor megöl. Az elengedte Deidarát és elment onnan, Sasori meg úgy ment oda, mintha arra járt volna. Tehát valaki mégis csak fenyegeti őt, ezért is ilyen. Lehet akkor volt, mikor a kórházban pihent
-Maradni akartam, ahogy mondtad a jó hírt, de holnap reggel utazók is vissza és befejezzük ezt az egész fenyegetést- csaptam rá az asztalra mérgemben, mire kis idő után újra megszólalt
-Mit fogsz csinálni, miután megoldottuk az ügyet? Vissza engeded magadhoz?
-Nem bízik bennem. Ennek ellenére simán elmondhatta, mi történik és akkor együtt megoldhattuk volna, erre az összeragasztott szívemet, újra kettétöri. Tudod mit, most azonnal indulok is vissza- szakítottam meg a beszélgetést és kikapcsoltam a laptopom. Bepakoltam mindent a táskámba és lemenve felkaptam a cipőm.
-Hova mész kincsem?
-Megtudtam miért ilyen Deidara. Megyek vissza és segíttek rajta- vettem le a kulcsot a tartóról, viszont anya megfogta a vállam
-Kérlek. Túl sötét van már. Legalább aludj még itt
-Nem lehet anya. Sietnem kell- léptem ki a hideg időbe és beültem a kocsiba. Összébb húzta a köntösét, majd lassan integetni kezdett felém, így egyet intettem és elhajtottam onnan

-Miért nem veszi fel?- emeltem el a fülemtől a telefont és az ülésre raktam. 10.-re hívom már Deidarát, de nem akarja felvenni. Rosszat sejtek érzek ezzel kapcsolatban- gondoltam és megálltam a panelház előtt. A csizmámba rejtettem el egy kisebb kést és a kocsit bezárva indultam fel az emeletre. Kopogtattam az ajtón, de nem nyitott senki ajtót. Eszembe jutott az a lány, aki aznap sikított, így lementem hozzá és bekopogtam
-Szia, mit keresel?
-Szia. Azt szeretném kérdezni, hogy aki aznap elájult fiú, nem jött hozzá mostanában valaki?
-Nos nem tudom. Ordítozást hallottam, de utána minden elhalkult
-Rendben, köszönöm- vettem elő a telefonom és írtam egy SMS-t Lolynak, hogy ha nem írnék 10 percen belül siessen fel Deidarához a csapattal. Újra kopogtattam az ajtón, de mikor nem jött semmi hang, elővettem a pótkulcsot és kinyitottam az ajtót. Ahogy beléptem az ajtón, ott helyben a földbe gyökereztek a lábaim. Deidara össze volt kötve, miközben a szája előtt egy kendő volt, amitől nem tudott beszélni. Felém kapta a fejét és mintha valamit magyarázna, idegesen nézett mögém. Egy erős ütést éreztem a fejemen, amitől előre fele kezdtem borulni, de valaki megtartott, ahogy a térdeimre estem. A kezeim hátra lettek feszítve, miközben erősen megkötötte. Vergődni kezdtem a keze alatt, mire előre lökött és rá ült a lábaimra, amiket ugyan úgy össze kötött
-Eresz el te szemét és úgy agyon verlek, hogy nem fogsz felállni a földről- ficánkoltam alatta és sikerült úgy mozdítanom a lábam, hogy ágyékon rúgtam. Átfordított a hátamra, majd egy erőset ütött a hasamba, amitől össze görnyedtem. Ezt a pillanatot kihasználva, felrántott a földről és Deidara mögé rakott, miközben úgy kötött össze minket, hogy a hátunk össze érjen.
-Élvezzétek ezt a pár percet, míg van rá esélyetek. Utána jön a móka- szedte le Deidara szájáról a kendőt és leguggolt elém. Lassan hátra húzta a kapucniját, így ahogy elém tárult az arca, remegni kezdtem
-Na ennyire nem akartál engem látni?- simította meg az arcom, mire elkaptam onnan a fejem- ne aggódj. A szeme előtt foglak megölni, de előtte lehet még játszadozok veled- egyenesedett ki és bement az egyik szobába, minket kettesben hagyva

Pöttömke, ezt csak is te miattad tettem ki ( ͡° ᴥ ͡°)