Megőrültél?! [Befejezett]

Elrabolva

-Deidara ne csináld ezt velem hallod?! Nem hallhatsz meg!- ordítottam rá, miközben szemeimből ismét folyni kezdtek a könnyek. Egyre csak halványulni kezdett, mire kipattantak a szemeim a helyéről.
-Jó reggelt. Tudtam, hogy itt leszel- hangzott fel mellettem egy ismerős hang, így felültem és megtöröltem a szemem
-Honnan tudtad?- öleltem magamhoz a párnát és ráhajtottam a fejem.
-Figyelj Mei. Az orvos nem mondott el mindent. Deidara él, viszont kómában van, olyan súlyosak voltak a sérülései
-Nem halt meg?- kaptam rá a fejem. Tehát mégis van reményem
-Tehát leszűrted a lényeget.
-El akarok menni hozzá Sasori. Kérlek menjünk el- fogtam meg a kezét, mire sóhajtott egyet. Felvettem a cipőm, majd együtt kiléptünk az épületből és elindultunk a kórház felé.
-Csak gyere utánam- jött elém és megfogva a karom, húzni kezdet a folyosókon. Hirtelen megállt egy szoba előtt, így sikeresen neki mentem- biztos látni akarod?- fordította felém a fejét, mire bólintottam. Ahogy bementünk, mintha földbe gyökerezett volna a lábam, nem tudtam elmozdulni az ajtóból. A könnyek újra mardosni kezdték a szemem, ahogy megláttam az ágyba feküdni, minden műszerrel és köd szerrel körülvéve.
-Miattam fekszik, most itt, ha figyeltem volna, ez nem történt volna meg- hajtottam le a fejem, miközben kezemet, ökölbe szorítottam.
-Ne mondj ilyet Mei. Szeret téged és bármilyen módon meg védene téged, csak hogy te biztonságban legyél- nyöszörgést hallottam Dei felől, így oda futottam mellé és óvatosan megérintettem az arcát. Nagyon hideg... Lassan leültem az ágy melletti székre és összekulcsoltam az ujjainkat.

-Mei ezt már nem csinálhatod. Pihenned kell. Bent vagy már két hete, alig alszol a suli mellett és alig eszel.
-Addig nem fejezem ezt be, amíg fel nem kell- villantak meg a sharinganjaim, mire Sasori hátrébb lépet párat. Vissza fordítottam a fejem és lassan megdörzsöltem a szemem.
-Kisasszony, kérem menjen haza, egy kicsit. Pihenjen és holnap vissza jöhet. Meglátja, holnap már minden rendben lesz- jött felém egy nővér és mögém állt. Megráztam a fejem, mikor is dulakodást kezdtem hallani, így Sasori felé kaptam a fejem, aki a földön feküdt.
-Mei menj el onnan!- Időm sem volt reagálni, egy rongyot éreztem az orrom előtt, amitől lassan álmosodni kezdtem. Oldalra borultam, majd a földön terültem el. Utolsóként még Sasori tekintetét, néztem, utána teljes sötétség

-Hova visztek?- kérdeztem fáradt hangon, miközben valaki a karjaiba vitt összekötözve. Arcát egy maszk takarta el, így nem láttam belőle semmit.
-Nem tartozik rád
-De igen. Mivel engem viszel oda- állt meg hirtelen, mire lassan oldalra fordítottam a fejem. Nem volt időm megnézni, mivel a földre dobott, majd egy hangos kattanás és elsétált. Ha lenne annyi erőm, hogy kitörjek innen. De előbb ezeket a köteleket kéne leszednem magamról. Oldalra fordítottam a fejem és a velem szemben lévő falban, láttam egy rést, amiben valami éles tárgy volt.
-Keh, minek jöttél vissza?- kérdeztem, mikor bejött hozzám a maszkos, de nem válaszolt. Lassan felültetett, majd a falnak szorított, míg a kezeimet átkötötte a falhoz. Ha legalább a lábamat emelném fel, lenne egy kisebb esélyem is
-Várj, mit akartok velem?
-Azt majd megtudod. De még csak- ez a jó idő! Emeltem a lábam és a fején lévő maszkot rúgtam meg, ami így eltört. Lassan hullottak le a darabkái a maszknak, majd megláttam azt az arcot, amit soha nem akartam újra látni
-Hotaru....