Megőrültél?! [Befejezett]

A tettesek

-Most mégis mit csinálunk?- akadt ki mellettem Ayano, aki már a fejét fogta ijedtében
-A táskáink és a benne található holmink nem tűntek el. Csak a ruháink- egyenesedett ki Loly, miután átkutatta a táskáinkat- valakik szándékosan vihették el
-Talán a fiúk?
-Nem hiszem- raktam a kezem az állam alá és gondolkodni kezdtem- ők most otthon alszanak a piától. Ha fel is kelnek, nem bírnak megmozdulni a fejfájás miatt. Valaki más lehet
-Meg kell találnunk kik lehettek
-Menjünk egy erre járó rendőrhöz és kérdezzük meg, tud-e segíteni?- dobta fel az ötletet Konan
-Nem segítenének. Csak pár ruha miatt? Ugyan
-Akkor jöjjünk ki holnap is. És míg hárman a tengerben vannak, addig a negyedik figyel távolról
-És mégis ki fog figyelni?- kérdezte Loly, mire hárman egyből távolabb mentek tőlem
-Imádlak titeket, mondtam már?- mondtam tömény szarkazmussal a hangomban, amin csak elmosolyodtak
-Te találtad ki, viseld a terhet- karolta át a vállam Loly, így felsóhajtottam
-Menjünk inkább
-És ha meglátnak?
-Ugyan. Sötét van, meg éjszaka közepe van. Ilyenkor alig mászkálnak- kaptuk fel a táskáinkat és elindultunk a ház felé
-Még mindig alszanak
-Nem tudhatnak erről. Holnap miután lefoglaltuk őket. indulunk- néztem rájuk és bementünk a saját részünkbe

-Miért mi takarítunk?- rinyált Hidan, miután este, tisztítószert dobtunk oda nekik
-Azért, mivel ezt mind ti csináltátok, kedves bátyus- mutatott körbe Loly a kerten
-Kezdjetek hozzá- ültünk le a még megmaradt napágyakra és néztük ahogy dolgoznak. Beletörődve a sorsukba, engedték le a medence vizét, majd rongyokat kapva kezdték súrolni
-Lassan indulnunk kell- súgta oda Loly, így bólintottunk egyet és elindultunk a kapu felé
-Hát ti meg hova mentek?- kiáltott utánunk Sasori, amire a többi fiú is felénk nézett. Deidara és Itachi már mászott ki a medencéből és felénk igyekeztek, így ki kellett találjak valamit
-Mivel ti rátok kellett vigyázni, így mi nem tudtunk bulizni. Ezért négyen elmegyünk. Majd későn jövünk. Ragyogjon minden- hadartam el a végét és kisietve a kapun, indultunk el a tengerpart felé. Viszont most távolabb mentünk, egyenesen egy olyan helyre, ahol fel tudunk állítani egy csapdát
-Keresek egy nagy fa darabot. Majd elbújok oda- mutattam a közelben lévő épületre- és onnan fogok támadni
-És mi van ha többen vannak?
-Hát akkor mindegyiket kiütöm- vontam vállat és elindultam keresgélni. Pár perc keresgélés után, találtam egy nagy fadarabot, így azt felkapva, futottam vissza és elbújtam az épület mögé. A lányok már a vízben voltak, a ruháik gondosan a parton össze hajtva. Már csak várni kell...

Teltek az órák, de semmi sem történt. A lányok szerintem már megfagytak a vízben, mivel ez egy fokkal hidegebb volt, mint a tegnapi. Már ott tartottam hogy állva alszok el, a fadarabra dőlve, mikor léptek hangját hallottam, így egyből felkaptam a fejem és kilestem a rejtekhelyemről. Tehát csak hárman vannak, mondtam magamban, amint megláttam három alakot. Egyre csak a ruhákhoz kezdtek sietni, majd mikor leguggolt az egyik, hogy felvegye, kirohantam a búvóhelyemről egyenesen feléjük.
-Azonnal álljatok meg!- kiáltottam rájuk idegesen és felvettem a támadó állást. A hangomtól megálltak a cselekedetükben, így megvártam amíg a lányok kijönnek, ami meg is történt
-És akkor most nézzük kik vitték el tegnap a ruháinkat- kapcsolta be Loly az elemlámpáját és ahogy megláttuk a három személyt, a bot kiesett a kezemből. Kezemet ökölbe szorítottam és Deidara pólójának nyakát megragadva, emeltem meg
-Hol vannak a ruháink?- kérdeztem ijesztően és egyben mosolyogva, amire nyelt egyet- várjunk csak- éreztem meg egy erős illatot, így leengedtem és közelebb hajoltam a szájához. Loly is oda hajolt Itachihoz és Hidanhoz, akiktől egyből elhajolt és az orrát kezdte fogni
-Alkohol. Tehát megint ittak- állapította meg Ayano, így elengedtem Deit
-Akkor meg van oldva a rejtély. A házban kell majd keresni a ruháinkat. Menjünk- fordultam meg, és elindultam
-Várj Mei. Mi legyen velük?- értek be a lányok és kíváncsian néztek rám
-Oh tényleg- mosolyogtam el gonoszan és oldalra fordítva a fejem, néztem a fiúkra- kaptok eleget amíg itt vagyunk