Megőrültél?! [Befejezett]

Halálra ítélt Uchiha

-Ki foglak nyírni, ha nem kell fel hamarosan- néztem dühösen az Uchihára, miközben a széken ültem, törökülésben. Már több órája nem kelt fel Loly. Ezalatt az idő alatt, átmentem a saját részünkbe és átvettem a vizes ruhákat, illetve gyorsan lezuhanyoztam. A fáról leszedett anyagokat, pedig a szárítóba dobtam bele és siettem is vissza. Az Uchiha az egyik, míg én az ágy másik oldalán ültünk, várva, hogy a lány, felkeljen. És az a pár óra, igen azzal ment, hogy szidtuk egymást, szép szavakkal. Az eső kint még továbbra is zuhogott, így Deinek ki kellett szaladnia behozni a kint maradt dolgokat. Sóhajtva egyet, masszíroztam meg a homlokom és a fürdőszobába mentem. Az ajtót kulcsra zárva, engedtem meg a vizet a tenyerembe, amit az arcomra locsoltam. A törölközőért nyúlva, láttam meg egy nagy pókot, amitől felsikítva, mentem hátrébb, a kukát felborítva. A pulcsim alját felhúzva, töröltem meg az arcom, majd lehajoltam, hogy felállítsam a kukát, mikor valami, szemet szúrt. Szám elé kapva, rogytam térdre, ahogy megláttam egy pozitív tesztet. Az ajtó felé kapva a fejem, raktam el a tesztet a pulcsim zsebébe és a kukát felállítva, mentem vissza a a lányhoz
-Hali- integett fáradtan nekem, így megtorpantam. Az ágyon ült, miközben mosolyogva nézett rám. Számba harapva, kezdet könnyes lenni a szemem és hozzá futva, ugrottam a karjaiba
-Te idióta! Miért nem mondtad, hogy rosszul vagy? Akkor egyedül másztam volna fel a ruhákért- váltam el tőle és mérgesen néztem a szemébe, így megvakarta a tarkóját
-Most már jobban vagyok, ne aggódj- nyugtatott meg. Leülve vele szemben az ágyra, vágtam zsebre a kezeimet a zsebembe és morcosan néztem rá
-Uchiha. Most hagyd el a szobát- mondtam, rá se nézve, így Loly nyelt egy nagyot
-Biztos nem hagyom itt- ellenkezett, így idegesen rá nézve, nyelt egy nagyot- átmegyek Deidarához- nyomott egy puszit kedvese arcára és elhagyta a szobát. Amint már nem hallottam a lépteit, megfogtam a tesztet és kihúzva a pulcsimból, tartottam felé
-Ez meg mióta?- húztam össze a szemeim
-Tegnap reggel rosszul voltam. Azt hittem azért lehet, mert ittam, de aztán eszembe jutott, hogy késik- motyogta halkan, oldalra nézve- nem mondtam még el senkinek. Legjobban Itachi reakciójától félek, hogy mi lesz az. Aztán meg a tiédtől. Neked akartam elsőnek elmondani, de úgy látszik, te hamarabb rájöttél, mint ahogy elmondtam volna. Aztán meg, lehet nem is tudnék felnevelni egy kicsit- utolsó mondatától, megfogtam erősen a fülét és megráncigáltam. Egyből oda kapott, ahogy elengedtem és furcsán nézett rám
-Szerinted neki nem kéne ez a csöppség?- néztem rá unottan- utálom az Uchihát, de annyit én is ismerek belőle, hogy imádja a gyerekeket, ráadásul téged is teljes szívéből szeret. Szóval ne merjél ilyen zagyvaságokat beszélni, vagy a másik füledet is megráncigálom.. Na meg... Legalább ilyen hamar kereszt szülő lehettek- mosolyogtam rá, így egyből az arcomba nyomott egy párnát- áthívom neked- kacsintottam rá és felállva az ágyról, mentem át a szobába, ahol Deidara és Itachi pókereztek. Amint beértem melléjük, kíváncsian kapták felém a fejük, így megfogva az Uchiha fülét, rángattam át a saját szobájába- ha meg mered siratni, én azon nyomban megöllek- néztem rá idegesen az ajtóban, majd a szobába belökve, csuktam rájuk az ajtót. Mosolyogva sétáltam vissza a szobánkba és leülve az üres helyre, vettem fel Itachi lapjait
-Mi történt, hm?- kérdezte kíváncsian, így felé kaptam a fejem
-Elég annyi, hogy kereszt szülők leszünk- kacsintottam rá, így a szája mosolyra húzódott
-Ideje volt már, hm- fordította figyelmét a lapoknak
-Remélem nagyon jól tudja, hogy megvan írva a halála, ha a barátnőmet megsiratja- kijelentésemre csak felkuncogott és hozzám hajolva, adott egy csókot- hé, ne less- takartam el a kártyáimat, így kinyújtotta rám a nyelvét. Hirtelen kicsapódott az ajtónk, így oda kapva a fejem, ugrott a nyakamba mosolyogva, Loly
-Gratulálok, hm- öklözött le Dei, Itachival
-Köszi- mosolygott az Uchiha, majd felénk kapta a fejét
-Ha meg mered siratni, vagy bármit is teszel vele, azon nyomban megöllek- csak bólintott egyet, így amint a lány elengedett, felé tartottam az öklöm- gratulálok- enyhült meg a tekintettem, így kiengedve a bent tartott levegőt, öklözött össze velem