Csillagos ég alatt, könnyek

125 12 0
                                    

-Na mi van Mei-chan. Nincs barátnőd?- lökött neki a falnak Akira, mikor felmentem a könyvtárba ebédelni. Egyedül.
-Neked meg mindenhol ott kell lenned? Nem bírsz másokat piszkálni, mert félsz tőlük?
-Tőled kéne félnem, mégis. Annyira jól szórakozok a szenvedéseden. Ahogy tönkre mész és elveszíted a legjobb barátnődet. Tudod, miután elmentél, az én vállamon sírta ki magát és elmondta az összes titkod. Elég szánalmas
-Te pedig elég bénán hazudsz. Ha Loly rossz kedvébe van, nem sír más vállán, hanem a szobájába vonul és pár óráig ki nem jön onnan. A titkok pedig. Nem olyan mint te, hogy kifecsegi egy vadidegennek a titkainkat- húztam gúnyos vigyorra a szám és indultam volna el mellette, mikor a hajamba kapott. A földre lettem kényszerítve, mire a hasamra ült és az arcomat kezdte ütni, így fordítottam a helyzetünkön.
-Mei, hm- szedet le róla Deidara, miközben próbáltam kibújni a karjai közül, de sehogy sem sikerült, mivel szorosan tartott.
-Engedj el. Én megölöm- feszültek meg az izmaim és egyre jobban kezdtem ficánkolni a karjai közt, mikor szembe fordított magával és az ajkaimra tapadt. 
-Eresz el- kiáltotta Akira, mire elszakadtam Deidarától és megfordulva, téptem ki magam a karjai közül
-Na mi van. Nem vagy boldog, ha nem úgy van valami ahogy szeretnéd?- mélyült el a hangom és egy kunait elővéve, szorítottam a torkához
-Mei, tedd azt el- szólt rám Sasori, miközben erősen szorította Akirát.
-Sasori-kun. Te megmentesz engem?- kezdet örülni, mire jobban megmarkoltam a kunait
-Ha rá is rámersz hajtani, itt ölek meg. Elég, hogy velem cseszel ki, de mikor Deidarát tervezted elvenni tőlem, ott helyben megöltelek volna a mosdóban- vettem el onnan a fegyvert- menjél inkább vissza oda, ahonnan jöttél- kaptam fel a táskám és a termem fele kezdtem vissza sétálni


-Mei, ez nem mehet így tovább. Ki kell békülnöd Lolyval. A legjobb barátnőd, hm- szólt rám Deidara, miután haza értünk a suliból. Pontosabban az ő lakására.
-Te ezt nem érted Deidara. Ez nem megy ilyen egyszerűen
-De igen is úgy megy. Csak bebizonyítod, mi történt és kész, hm
-Miért nem érted, hogy ez nem egyszerű?!- üvöltöttem rá, miközben a szemeimből folytak le a könnyek- bocsánat- hajtottam le a fejem és a cipőmet felkapva, rohantam ki az apartmanból


-Nincs kedved eljönni a bulira, hm?- jött be Dei a szobába, mire felültem az ágyon és megráztam a fejem.
-Nem szeretnék Lolyval találkozni. Viszont, kérlek ad neki oda ezt ha találkoztok- húztam ki a fiókból egy dobozt, amiben pihent a nyaklánca és a kezébe adtam- meg javíttattam a nyakláncát, miután azzal vádolt hogy tönkre tettem. Legalább valami emlékeztesse erre a napra
-Sajnálom Mei, de én nem fogom oda adni. Neked kell, hm- nyomta vissza a kezembe és egy csókot lehelve az ajkaimra, indult el a buliba. Nagyot nyelve, rohantam ki felvenni a kabátom és a cipőm, hogy még utol érhessem, mikor lent várt az ajtóban- sejtettem, hogy jönni fogsz, hm- mosolyodott el és összekulcsolva az ujjainkat, indultunk el együtt.
-Én asszem kint leszek. Nincs kedvem bent lenni- engedtem el, miután oda értünk, mire bólintott és egy csókot adva, ment be. Leterítve a kabátom a fűre, ültem le, miközben felhúztam a térdeimet és a csillagokat kezdtem figyelni
-Szia- hallottam meg egy halk hangot mellőlem, mire oda kaptam a fejem a hang irányába.
-Szia- mondtam ki nehezen és tekintetemet vissza vezettem a csillagos égboltra.
-Nézd- kezdtünk bele egyszerre
-Kezd te
-Nem te- felnevettünk ezen a jeleneten, mire mosolyogva néztem a mellettem ülő lányra
-Sajnálom ami történt. Igazából, csak ezt szerettem volna elhozni neked- adta a kezembe a gitáromat, ami ugyan úgy, nézett ki, mint mielőtt szét lett volna törve- meg csinálttattam neked- mosolygott rám és állt volna fel a földről, mikor elkaptam a csuklóját
-Ez pedig a tiéd- nyomtam a kezébe a dobozt és kiegyenesedve, vártam a reakcióját- én is elvittem meg javíttatni
-Mei- gyűltek a szemeibe könnyek. Hirtelen a nyakamba ugrott és szorosan kezdett ölelni, mire remegve, de én is vissza öleltem
-Loly- hajtottam le a fejem a vállára és éreztem, ahogy a szemeimből lecsordul pár könnycsepp.
-Boldog barátság fordulót- mondtuk ki egyszerre..

Megőrültél?! [Befejezett]Où les histoires vivent. Découvrez maintenant