Megőrültél?! [Befejezett]

Otthon a családdal, Raival töltött nap

-Nővérkém- ugrott a nyakamba Rai. Rai 10 éves volt mikor anyáék befogadták az árvaházból. Tüskés fekete haja, mogyoróbarna szemeivel egész cukinak fest. Most 14 éves és hamarosan felvételit kell írnia, amit ő teljesen hidegen hagy. Mielőtt beszélhettem volna neki erről, anya jött ki a konyhából
-Gyerekek, gyertek kész a vacsi- mosolygott ránk, mire leültünk az asztalhoz. Anyának gyönyörű hosszú vörös haja van, lila byakugan szemeivel, pedig kitűnik a clánból. Kedves természetű, viszont ha olyan adódik, sokkal keményebb lesz. Akane ezeket a vonásokat örökölte tőle, viszont a szeme apáé
-Kicsim bevittem neked a bőröndöt a szobádba- ült le hozzánk apa és megtörölte a kezét. Apának, mint nekem, barna, össze vissza álló haja van, zöld szemekkel. Mint anyának, neki is ugyan azok a természetei. Ahogy teheti, ott vigyázz ránk ahol tud, bármilyen baj történik velünk, ő se perc alatt ott terem mellettünk
-Köszönöm
-Mei, mi van mostanában veled és Deidarával?- mosolygott rám anya, mire tördelni kezdtem a kezem
-Nincs semmi, megvagyunk- füllentettem nekik és a tányéromon lévő ételt kezdtem piszkálni a villával.
-Oh sajnálom kincsem
-Nem a te hibád anya. Meg kellene már tanulnom, hogy a szerelem öl és nyomorba dönt.
-Ez nem igaz. Biztos lesz egy kedves fiatalember, aki úgy fog szeretni mint még soha
-Ez soha nem fog sikerülni, hisz mindent elrontok. Elmegyek aludni, köszönöm a vacsorát- álltam fel az asztaltól és felmentem a szobámba. Magam mögött bezárva az ajtót, feküdtem hátamra az ágyon. Hogy neki mindig az eszembe kell lennie. Átfordultam az oldalamra és a telefonomat magamhoz véve kezdtem nézni videókat.
-Szia Loly- szóltam bele a telefonba, miután felhívott
-Miért mentél haza? Mi történt?
-Deidara- sóhajtottam fel és felültem az ágyon- miután elmentél, nézni kezdtem egy filmet és rossz előérzetem lett, így bekapcsoltam a telefonom. Egy csomó hívás és üzenet volt tőle, így az üzeneteket elkezdtem vissza olvasni, míg az utolsó miatt teljesen kikészített. Úgy írta, mintha Ő lett volna, miközben csak Sasorival kitaláltak egy hülyeséget. Sasori beöltözött és az egyik bábját használta annak reményébe, hogy Deidara kiment onnan, viszont elintéztem a bábot. Deidara felkapott és vinni kezdett, mire levágtam neki egy pofont és Sasorinak, majd felmentem a lakásra és az erkélyről figyeltem őket utána meg csomagolni kezdtem- fejeztem be és kihangosítottam, hogy amíg keresek ruhát, ne kelljen a fülemhez nyomni a telefont.
-Szóval röviden, egy olyan ötlettel álltak elő, amiben Deidara meg ment és újra happy lesz minden, de te rájöttél és adtál mindkettőnek egy pofont, majd haza mentél.
-Igen röviden ennyi
-Hogy az a nyomorult. Holnap elverem
-Miért, mi lesz holnap?
-Az egyik osztálytársatok tart egy szülinapi bulit, amiben a két osztály meg van híva. Te nem kaptál meghívott?
-Most, hogy mondod. Lehet, de úgyse megyek el. A szünet végéig itthon leszek
-Te tudod, viszont nekem mennem kell, szia- szakította meg a vonalat, mire felvettem a pizsimet és befeküdtem az ágyba

-Nővérkém, kelj fel- ugrált az ágyamon Rai, mire meglepetten fordultam felé
-Én az ajtót bezártam, hogy jutottál be?- vontam fel az egyik szemöldököm, mire felém tartott egy kunait és nevetve megvakarta a tarkóját. Sóhajtottam egyet, majd vissza feküdtem a párnára- na és, mit szeretnél?
-A suli miatt, nagyon ritkán vagy itthon, ezért szeretném ha ma egy testvéri napot tartanánk. Akane is kéne, de ő nincs itthon, szóval ketten tarthatnánk ezt a napot. Na?
-Menj a szobádba és öltözz fel- motyogtam álmosan, mire mosolyogva kiszaladt a szobámból. A telefonomért nyúltam és örömmel fogadtam, hogy nem keresett senki tegnap este óta.

-Gyere már Nővérkém!- kiáltott fel Rai, mire még megigazítottam a ruhám és kimentem a szobából, egyenesen a konyhába.
-Legalább egyetek egy kicsit
-Mennünk kell, majd jövünk- vettük fel a cipőinket és kiléptünk a házból
-Na azonnal vissza jöttök reggelizni- kiáltotta utánunk, mire nevetni kezdtünk és a cukrászdába mentünk be
-Mit szeretnél?
-Egy dangot
-Akkor 2 dangot kérünk- adta oda nekünk, mire előhalásztam a pénztárcám és kifizettem. Leültünk egy közeli asztalhoz és elkezdtük elfogyasztani az édességet.
-Kisasszony a másik oldalt lévő fiatalember küldi az italt- jelent meg mellettem a pincér, kezében egy bögre teával
-Oh igen?- néztem a fiúra, akinek barna haja és lila szeme volt. Mosolyogva figyelt engem, majd elindult az asztalunk irányába és leült mellém
-Szervusz Fuji vagyok- tartotta felém a kezét
-Eskine Mei- fogtam vele kezet és megráztam- az öcsém pedig Eskine Rai- mutattam rá, aki furcsállva méregette Fujit. Fuji neki is oda tartotta a kezét, amit lassan megrázott
-Eddig sohasem láttalak, hol voltál?- fordult vissza felém és felkönyökölt az asztalra.
-Nos eddig a Konohai suliban voltam. Van ott egy albérlet amit barátnőmmel bérelünk és most a szünetre haza jöttem. Mi viszont megyünk, még sok mindent el kell intéznünk. Viszlát és köszönöm a teát- álltunk fel az asztaltól, mikor megfogta a csuklóm
-Esetleg megkaphatnám a számod?
-Sajnálom, de van valakim, szóval
-Oh értem, de azért még legjobb barátok?
-Még csak most ismert meg, máris a legjobb barátom akar lenni?- vontam fel a szemöldököm és érdeklődve figyeltem rá
-Nővérkém gyere már- rángatott el onnan Rai és kihúzott az épületből.
-Köszönöm Rai. Az adósod vagyok- borzoltam össze a haját
-Akkor menjünk el a vidámparkba

-Nem én arra tuti nem szállok fel
-Te mondtad, hogy ki akarod próbálni- tettem csípőre a kezem és lehajoltam, hogy vele egy magas legyek
-De ez nem látod milyen ijesztő?
-Na és ha fogom közbe a kezed? Akkor sem akarsz felszállni, vagy tán félsz?- húztam vigyorra a szám és kiegyenesedtem
-Én, nem félek. Akkor álljunk be a sorba- kezdet el húzni, mire elnevettem magam
-Nincs vissza út- szálltunk be az ülésre, mire szorosan bekötöttek. Megfogtam a kezét és megszorítottam, majd rámosolyogtam.
-Nem lesz semmi baj, itt vagyok. Nem fog történni semmi

-Na megvesszük a képet?- álltunk meg a standnál, amin le lettünk fotózva a hullámvasúton. Bólintott egyet, mire kifizettem a képet és eltettem a táskámba- ne menjünk már haza? Kezd sötétedni
-Üljünk fel az óriáskerékre onnan olyan szép a kilátás- állt be a sorba, mire sóhajtottam egyet és mosolyogva mentem mellé, míg be nem ültünk az egyikbe és vitt felfele. Hirtelen megállt a kerék, mi pedig pont a legtetején voltunk, így hozzám bújt. 
-Nyisd ki a szemed. Olyan szép a kilátás- öleltem át, mire résnyire kinyitotta a szemét, majd ahogy meglátta a tájat, elengedett és csodálkozva nézte. 
-Köszönöm nővérkém- ölelt újra át, szemét le nem véve a kilátásról
-Én köszönöm, hogy rávettél erre a napra. Elfelejtetted velem az eddigi történeteket- öleltem át és a feje búbjára adtam egy puszit

Hu hát ez a rész hosszabbra sikerült, mint a többi eddig. A megismert Fuji, vajon mit akarhat Meitől?