Megőrültél?! [Befejezett]

Emlékek

Hajnali egy is elmúlt már. Sóhajtottam egyet és halkan a teraszajtóhoz kezdtem sétálni, hogy még végképp se keltsem fel Deidarát. Így is eleget hallgatta ma már a nyavalygásom, na meg, nem szeretném felkelteni sem. Gondoltam, miközben lassan kinyitottam az ajtót és a talpamat a hideg kőre téve, lépkedtem ki. Leülve a a székre, húztam fel a térdeimet és azokat átkarolva néztem a tiszta égboltot. Csipogni kezdett a telefonom, így oda kapva a fejem, vettem el az asztalról és megnyitottam
-Pár nap múlva lesz, a barátság fordulónk. Most pedig el fog maradni- sóhajtottam fel, majd bezártam a naptárt és a galériámba mentem, ahol találtam egy videót. Erre nem is emlékszem, gondoltam, majd rányomtam a videóra, ami pár másodperc múlva elindult.
-Mei, Loly~- szólt bele egy ittas Hidan hang, majd a képernyőn megjelentünk Lolyval, ahogy a kanapén beszélgettünk. Arra kaptuk mindketten a tekintettünk, mikor Loly a fejét kezdte fogni
-Nii-san, már megint sokat ittál
-Hidan! Az az én telefonom, adod vissza!- álltam fel idegesen és felé kezdtem közeledni, mikor megfordult és futásnak eredt
-Deidara. Szólj a csajodra- bújt Dei mögé, aki furcsán nézett a kamerába, majd felém kapta a fejét.
-Szerintem add vissza neki, mielőtt agyonver, hm
-Ugyan miért verne ezért meg he?- tolta bele Deidara arcába, majd a kamera újra engem vett és Lolyt. Nagyban magyaráztam neki, majd ahogy megropogtattam a kezem, elindultunk feléjük- fogjad te- adta át a kamerát Deidarának, majd futásnak eredt volna, ha Loly nem kapja el a fülénél fogva
-Miért kell mindig ennyire leinnod magad?
-Nem is ittam sokat
-Hadd üssem meg. Loly- könyörögtem neki, de csak megrázta a fejét. Az egésznek vége lett, így nyúltam volna, hogy kikapcsolom, mikor automatikusan egy másik videó kapcsolódott be, amiben közös képek voltak Lolyval. A térdemre raktam a fejem, miközben jobban öleltem át a lábaim. A szemeimben könnyek kezdtek gyűlni, ahogy egyre több kép jelent meg, amiket hagytam lefolyni. Mikor jött egy kép, amitől már az arcomat a tenyereimbe temetve bőgtem. Miért mindig velem történnek ezek...??

Nyúzottan ültem fel az ágyban, mikor felkeltem. A szememet kezdtem dörzsölni, mikor tágra nyíltak. Hisz én kint voltam, hogy kerülök az ágyba?
-Áh jó reggelt. Jöttelek volna ébreszteni, de ezek szerint nem kell, hm- lépett be a szobába Deidara és oda sétálva hozzám, adott a fejemre egy puszit.
-Hogy kerültem vissza az ágyba?
-Nos, arra keltem hogy nem vagy mellettem. Elkezdtelek keresni, majd kint találtalak az erkélyen, miközben aludtál, így behoztalak, hm. Na, gyere enni. Kihűl a reggeli, hm- mosolyodott el és megfogva a kezem, húzott ki a konyhába, ahol leültetve a székre, tolta elém a palacsintát. Akármennyire szerettem, ahogyan ő csinálja, most csak néztem magam elé és gondolkodtam a tegnap estén. Mikor azokkal a szemekkel könyörgött, többször is, hogy maradjak. A videókon, amiket nem is tudtam, hogy a mobilomon vannak
-Nem eszel, hm?- rázott ki a gondolataimból Dei, mire megráztam a fejem
-Köszönöm a reggelit, de nem igazán bírok most enni. Remekül főzöl, de most nincs nagyon étvágyam semmihez- hajtottam le a fejem, miközben a lábamba martam, hogy egy könnycsepp se folyhasson ki a szememből- megyek elkészülök, utána mehetünk a suliba- álltam fel az asztaltól, mielőtt nyitotta volna ki a száját és berohantam a szobába