Megőrültél?! [Befejezett]

Otthon, teljes a család

-Kicsim, tedd le. Eleget segítettél már, feküdj le egy kicsit- fogta meg anya a kezem és kivette belőle a kést, meg a paprikát
-Nem akarok lefeküdni, akkor csak ő járna az eszembe és amiket tett.
-Miért nem beszélsz Lolyval?
-Tegnap este beszéltem vele és mondtam, hogy nem akarok most senkivel sem beszélni, így kikapcsoltam a telefonom.
-Értem. Akkor ülj le, kezet mosok és újra kötöm a fáslit, rendben?- bólintottam egyet és a kanapén foglaltam helyet, ahol Rai játszott valami játékkal a tv-n. Anya mögém jött és lassan elkezdte leszedni a fejemről, amit lerakott mellém és egy újat elővéve kötötte a fejemre. Az elhasználtat felvette a kanapéról és újra a konyhába ment főzni
-Játszol velem nővérkém?- tartotta felém a másik konzolt Rai, mire elmosolyogtam és elvettem tőle.
-Készen állsz a vereségre?
-Ugyan, úgy is én fogok nyerni

-Há nyertem- kiáltottam fel és felemeltem a kezem, ami ökölbe volt szorítva.
-Hé, csaltál. Honnan ismersz ilyen kombinált támadásokat?
-Régen sokat játszottam ezzel, tehát volt időm betanulni- vontam meg mosolyogva a vállam, mire egy hirtelen támadással mind a ketten a földre estünk.
-Há nyertem- ült rá a hasamra és győztesen emelte fel a kezeit.
-Hát erre kell haza érnem?- nyílt ki az ajtó, mire mind a ketten oda kaptuk a tekintetünk
-Akane!- kiáltottunk fel és egyszerre tepertük le a földre.
-Szia drágám- ment oda apa anyához és megcsókolta. Mosolyogva néztük végig a jelenetet, mikor is hirtelen elváltak egymástól és felénk indultak el
-Futás- kiáltott fel Akane és kimászott alólunk. Mind a hárman futásnak eredtünk, mögöttünk pedig jöttek ők ketten- váljunk szét- bólintottunk egyet, mire én egy fa tetején húztam meg magam. Rai egy bokorban, míg Akane egy nagy fa mögött. Ránéztem anyára, akinek látszódtak az erek a szeménél, így nyeltem egy nagyot. Így nagyon könnyen ki tud minket szúrni. Gondoltam magamban, mikor is Rai sikítását hallottam, majd ahogy hátra néztem ott volt mögöttem. Aktiváltam a sharinganom és egy másik fa ágára ugrottam át, míg ő letette Rait a földre. Lassan kiegyenesedtem, le nem véve a tekintettem apáról és egy kunait húztam ki a tartóból. Követte példámat, majd nekem indult, de sikeresen hárítottam a támadását. Leugrottam Akane mögé, aki próbálta kivédeni, anya tenketsu ütéseit, ami nagyon nehezen ment neki. Ahogy apa leugrott elém, bólintottunk és megfordulva estünk neki a másik ellenfelének.
-Mei!- kiáltott rám Akane, mire megragadtam anya kezét és apa felé dobtam. Ahogy belenézett apa szemébe egy genjutsuban volt, viszont ahogy a keze apa hasán volt, elzárt egy chakrapontott.
-Ügyes- jött mellém és egy pacsit adott.
-Na még mindig képesek vagyunk a csapatos támadásra.

-Értem. És ezzel teljesen megutáltad egy egész életre?
-Mert te mit csinálnál, ha a barátod ezt vágná hozzád?- keltem fel idegesen az ágyon és a szemeibe néztem
-Hm ha megmerné ezt tenni, addig ütném míg fel nem tud kelni a földről
-Miért éreztem, hogy ezt fogod mondani- sóhajtottam fel és átkaroltam a kezeimmel a lábam.
-Nem tudom. Lehet mert mindig ezt csinálom- vonta meg mosolyogva a vállát, mire egy kicsit felnevettem. Néha olyan idétlen tud lenni. De én így szerettem a nővérem