Megőrültél?! [Befejezett]

Titokzatos program

-Nem boltba kéne lenned, hm?
-Menjek oda?- kuncogtam fel, miközben a nyakát öleltem. Óvatosan kiemelt a dobozból és jobban magához ölelve, csókolt meg újra- nézd meg mit vettem- váltam el tőle és átnyújtottam neki az asztalra letett nagy ajándékot
-Mi ez? Úgy mondta Loly, hogy ez neked jött, hm?
-A nagy ajándék is nekem jött? Inkább ülj le és bontsd ki. Én hozok tányérokat és a másik tortát- mosolyogtam továbbra is és megfordulva, siettem a konyhába. A tányérokat kivéve a szekrényből, raktam le az asztalra és mikor mentem volna vissza két erős kar, szorosan ölelt át
-Köszönöm, hm
-Mit is?
-Mindent. Hogy itt vagy nekem, annak ellenére is, hogy mekkora egy idióta vagyok. Mellettem maradtál annak ellenére is, hogy sokszor megbántottalak, hm
-De azok azért voltak, mert kényszerítettek rá- fordultam meg az ölelésében és vissza öleltem, miközben fejemet a vállára hajtottam- magadtól sose mondanál ilyeneket
-Miattam sérültél meg többször, hm...
-Ne kezd el megint ezt- morogtam neki- vagy nem kapod meg a másik ajándékot- néztem bele a szemébe és az ajkaira tapadtam
-Van más is, hm?
-Majd lesz. De előtte még el kell fújnod a gyertyákat-  bújtam ki az öleléséből és a tortát kivéve a hűtőből raktam le elé az asztalra.
-És akkor mi az az ajándék, hm?- ölelt át Dei miután végeztünk és behúztam a szobámba
-Derítsd ki- löktem le az ágyra és az ajkaira tapadtam

-Akkor majd gyertek- mondta Loly a telefonba, miután kora reggel felhívott. Deidara mélyen aludt, így gyorsan felvettem a telefonom és kijöttem az erkélyre, magam mögött becsukva az ajtót
-Rendben. Ott leszünk, szia
-Szia- rakta le a telefont, így be lépve a jó meleg lakásba, céloztam meg a konyhát, ahol össze elkezdtem össze dobni egy finom reggelit
-Jó reggelt, hm- hallottam meg Dei álmos hangját, majd két kezével átölelt. Fejét a vállamra hajtva, csukta be a szemét, miközben egy puszit adott a nyakamra
-Jó reggelt- kuncogtam fel, mivel a puszija csikizte a nyakam. Elzárva a gázt fordultam meg az ölelésében és egy csókot nyomva a szájára, hajtottam fejem a vállára- mit szólsz hozzá, ha majd mennénk valahova?- néztem a szemébe, mire az arca megváltozott egy kíváncsi kisgyerekké
-Hova akarunk menni, hm?- mosolygott rám és lehajolva hozzám, nézett a szemembe
-Majd megtudod. De akkor készülj el 2 órára
-Nem úgy van, hogy a lányokra kell várni mindig, hm?- húzta ravasz mosolyra a száját, így hirtelen megcsókoltam
-Akkor a mi esetünkben, te vagy a lány- nyújtottam ki a nyelvem, amit gyengéden megharapott- hé
-Nem szabad nyújtogatnia egy szép hölgynek a nyelvét, hm
-És ez engem mióta érdekel?
-Igaz, hm
-Na együnk mielőtt kihűl a reggeli- csaptam össze a tenyereim, és kibújva az öleléséből, szedtem ki két tányérra az ételt, amit az asztalnál el is kezdtünk fogyasztani

-Na és akkor kire kell sokáig várni, hm?- dőlt az ajtó keretnek mosolyogva Dei, így felé fordulva, nyújtottam ki újra a nyelvem
-Csak teszek fel egy kis rúzst és szempillaspirált és mehetünk
-A rúzst értem, de a másik micsoda, hm?- értetlenkedett Deidara, amin felsóhajtottam és vissza fordulva a tükörhöz, fejeztem be.
-Mehetünk, hm?
-Igen- vettem fel gyorsan a cipőm és a táskám után kapva nyitottam ki neki az ajtót- hölgyek előre
-Nagyon vicces, hm- motyogta, így amint bezártam az ajtót, felé fordulva, csókoltam meg
-Fel tudnánk menni a lakásodra? Ott hagytam a fülhallgatóm múltkor
-Persze, hm

-Nyitva az ajtó, hm- látta meg Dei, így egy kunait előrántva, állt elém. Lassan belépve a lakásba, vágták be mögöttünk az ajtót, majd az összes villany felkapcsolódott