Megőrültél?! [Befejezett]

A barlang rejtelme

-És végre kész minden- sóhajtottam fel és leültem Loly ágyára. Az összes cuccunkat elrendeztük a szekrényeken és egy kicsit kitakarítottunk, miután több pókot is találunk
-Hé. Neked fent van az ágyad
-Nem baj. Lusta vagyok felmenni oda- terültem el az ágyán, minek következtében rám ugrott. Felnyögtem egy kicsit, miután sikeresen a hasamba könyökölt, én pedig összegörnyedve estem le az ágyról
-Meg kéne nézni az erdőt. Olyan furcsa érzésem van, azzal kapcsolatban- fordult felénk Ayano az ablakból, mire a hasamat fogva felálltam és oda sétáltam mellé.
-Most hogy mondod. Nekem is az. Jöttök?- néztem rá Konanra és Lolyra, akik csak bólintottak, így bezártuk az ajtót és elindultunk az erdő belsejébe.
-M-mi volt ez a zaj?- fogta meg a karom Loly, mikor mögülünk zajt hallottunk.
-Szerintem ne akarjuk megtudni- vettük sietősebbre a tempót, mikor egyre kevesebb kezdett lenni a fa. Hirtelen zajt hallottunk hallottunk Ayano közelében, mire már szó szerint futottunk, mikor alattunk elkezdett beomlani a talaj. A lányok arrébb tudtak, ugrani, ám mikor én akartam, beragadt a lábam és elkezdtem leesni a törmelékekkel együtt
-Mei!- fogta meg Loly a kezem és húzott volna fel, de megcsúszott és esett velem együtt. Pár másodperccel később, Konan és Ayano sikítását is hallottuk, akik ezek szerint egy másikba estek bele.
-Konan, Ayano!- álltam fel a földről és futottam a falhoz, de sehogy sem tudtam felmászni rajta
-Jól vagyunk! Te és Loly?- kiáltott vissza Konan, mire egy kisebb sóhaj hagyta el a szám. Jól vannak
-Mi is. Meg kéne találni a kivezető utat, mert vissza már nem tudunk mászni- jött mellém Loly és a kezét a vállamra rakta. Előhalászta a telefonját és elkezdte hívni Ayanot, aki egyből fel is vette- így könnyebb lesz. Lehet a térerő el fog menni, de legalább egy ideig tudunk beszélni. Amondó vagyok, induljunk el előre és majd lesz ami lesz- mondta ki, majd egy zseblámpát elővéve a zsebéből nyomta a kezembe, amivel elkezdtem világítani
-Valahol találkoznunk kell. Nem lehet olyan nagy ez a hely- mondta Konan a telefonba, mire bólintottunk és elindultunk előre
-Ez kezd egyre ijesztőbb lenni- nyeltem egy nagyot, ahogy a lámpával a csontvázak felé világítottam
-Mi hamarabb el kell érnünk a kijáratot. Akárhol is legyen
-Ti is találtatok egy csontvázat?- szólalt meg Konan, mire hevesen kezdtem bólogatni
-De még mennyire. Oh nemár- álltunk meg egy kereszteződésnél
-Most csak szívatnak minket?!- akadt ki Loly, majd elindult a jobboldali alagútba.
-Látjuk a fényt- kiáltott fel Ayano hirtelen, mire megugrottam, ezzel is beverve a fejem a plafonba. Fejemet fogva görnyedtem be, miközben mellettem Loly, csak nevetett
-Mi tör- kezdett akadozni a hang.
-Hallotok?
-Szuper. Megszakadt a térerő- sóhajtottam fel, mire kinyomta a hívást és folytattuk tovább az utat
-Mei gyere gyorsan- fogta meg a csuklómat Loly és húzni kezdett. Értelmetlenül néztem előre, mikor megláttam egy kisebb fényt, így már futva tettük meg a távot odáig
-Nahát- ennyit tudtam kinyögni, mikor megláttuk a kristályokat a falban. Csodálkozásunkból Konan és Ayano szakított ki minket, akik mellénk lépve, gyönyörködtek a kristályokban
-Ez valami gyönyörű
-Látjátok? Ott a kijárat- láttam meg a fákat és futni kezdtem arra. Amint kiértem, nagyot szippantottam a levegőből és az ég felé emelve a fejem, hunytam be a szemem.
-Innen most már csak vissza fele kell menni az ösvényen- jöttek ki a lányok is, mire bólintottam és elindultunk vissza a táborba