Megőrültél?! [Befejezett]

Mit akarhat?

-Komolyan nem jöttök?
-Deidara most mozdulni sem bír. Így figyelek rá, ti nyugodtan menjetek körülnézni a várba. Aztán hozzatok valamit nekünk is
-Jólvan. Aztán semmi rosszat nem csinálni- mosolyodott el Loly, így morcosan bevágtam előtte az ajtót
-Ki volt, hm?- mozdult meg egy kicsit Deidara, viszont ezt nagyon megbánta, mivel ökölbe szorította mindkét kezét
-Loly. Most indulnak- ültem le mellé és a testápolót felvéve, kezdtem gyengéden bekenni a hátát
-Miért nem mentél velük, hm?
-Hagytalak volna egyedül így? Amúgy sincs kedvem a tűző napon felsétálni egy olyan magasan lévő várba- adtam puszit az oldalra fordított arcára és felállva az ágyról, mentem a gördeszkámért
-Hova mész, hm?
-Megyek a boltba valami kajáért. Majd jövök- vettem fel a táskám és kilépve az ajtón, kezdtem lesétálni a lépcsőn

3 telepakolt szatyorral távoztam a boltból. Lehet kicsit sokat vásároltam... Na mindegy, legalább egy ideig nem kell megint boltba jönni. Gördeszkámat ledobva a földre, indultam volna el, ha nem kezd el csörögni a telefonom.
-Szia Loly. Mit szeretnél?
-Csak annyit, hogy egy kicsit később fogunk tudni menni. Igen nagy dugót kaptunk
-Rendben. Vettem egy kis pillecukrot, szóval ha estére vissza értek, tudunk majd sütni
-Már nagyon várjuk- hallottam a hangján, hogy felvidult- viszont most leteszem. Elindult a sor- kezdett ujjongani, így felnevettem és kinyomtam a hívást
-Szervusz- a hirtelen hangtól megugrottam, viszont az volt a gond, hogy az egyik lábam a deszkán volt, így a földre estem, a cuccok meg szétszóródtak- bocsánat- guggolt le és össze kezdte szedni a cuccokat. Fejemet fogva emeltem fel és készültem leordítani, mikor megláttam ugyan azt a srácot, mint tegnap előtt
-Hogy mertél megijeszteni- térdeltem fel és a póló nyakánál megszorítva, néztem dühösen a szemébe
-Bocsánat. Nem volt szándékos- fejtette le kezeimet magáról, majd felállva segített fel. A csomagokat kiszedtem a kezéből és a deszkára újból rálépve, indultam volna meg, ha nem fogja meg a karom- hadd tegyem jóvá a tetteimet
-Nem ismerlek. Hagy békén- rántottam ki a kezeimet és végre sikerült elindulnom, anélkül hogy bármi több történt volna

-Szép ház- hallottam meg hirtelen újból azt a hangot, így elvesztve egyensúlyom, sikítottam fel, ahogy leestem a gördeszkáról. Kezeimet arcom elé helyeztem, ahogy a forró betonon csúsztam egy kicsit- nagyon sajnálom- közeledett felém, miközben remegve négykézlábra támaszkodtam. A jobb karom iszonyatosan elkezdett fájni, így oda kapva a kezem, láttam meg ahogy vérzik
-Tsk. Mi bajod van, ha?!- vettem fel egy kavicsot és megfordulva dobtam fejen. Sharinganjaim a mérhetetlen dühtől aktiválódtak és felállva a földről, néztem rá dühösen
-Mei, hm!- futott ki Deidara, akire döbbenten néztem. Fájó háttal is, ki jött megvédeni....
-Deidara..
-Hagyd békén őt, hm- állt elém és dühösen nézett a fiúra. Arcán a mérhetetlen düh mellett, még a fájdalom jeleit is lehetett látni
-Menj vissza. Majd én elintézem- fogtam meg gyengén a vállát, amitől beharapta a száját
-Igazán sajnálom- hajolt meg az előttünk lévő fiú és egy mosolyt villantva felém, elsétált. Sóhajtva guggoltam le felszedni a zacskókat és mikor a deszkáért nyúltam, Deidara felszedte előttem. Átvett tőlem még két zacskót, majd elindulva fel a szobánkba, raktuk le a pultra
-Hol fáj, hm?- kapcsolta fel a villanyt és a karomért nyúlva, nézte meg a sebem, ami még mindig vérzett
-Csak ez fáj
-Hozok kenőcsöt és fáslit, hm
-Nem ismerős ez a helyzet?- mosolyogtam rá, miután vissza tért- eddig én ápoltalak, most meg te engem
-És míg ápollak az lesz a legcsodálatosabb dolog számodra, hm- nyomott egy csókot a számra, így kicsit megfogva a vállát, húzódott el
-Még nekem is sokáig kell ápolni téged, mr. nemégekle
-Hányszor fogod ezt az orrom alá dörgölni, hm?
-Sokszor