Megőrültél?! [Befejezett]

Csajos nap

-Vigyáz magatokra- ölelte át Itachi a feleségét, miután a lány már a cipőjét is felvette magára
-Vigyázok- mosolygott a lány és megpuszilva a fiút, kapta fel a kabátját és mellém lépett
-Mielőtt bármit is mondanál, vigyázok a barátnőmre- előztem meg az Uchiha mondatát, így csak bólintott. Felé bólintva, léptünk ki a lánnyal a házból és a kocsim felé indultunk el. Pár hónap telt el, mióta haza jöttünk. Szavamhoz hűen, majdnem minden nap jöttem megnézni, hogy van Loly. Persze a munka miatt, volt olyan, hogy napokig nem tudtam menni, de mikor volt szabadnapom, azoknak a felét, mindig náluk töltöttem. A hazatérésre rá egy hónappal, mindketten kiköltöztünk a házból és a párunkhoz költöztünk. Mi Deidarával rá vagy három hónappal később, vettünk egy szép kertes házat a város széle közelében, így mondhatni, egy nyugodt környéken lakunk. Mindketten találtunk egy jó munkát. Mindkettőnk munkája a városban van, így kocsival úgy egy fél óra
-Milyen filmet nézünk?- kapcsolta be az övét a lány, így követve a példáját, csatoltam be én is. Feljebb véve a fűtést, hogy ne fázon, indultunk be a városba
-Kijött egy jó kis horror- néztem ártatlanul rá, mire a szemeit össze húzta morcosan
-A sírba fogsz küldeni az ilyen filmekkel
-Nyugi, csak vicceltem- nevettem egyet, így kaptam egy kis ütést a fejem tetejére- majd meglátod, milyen film az. De előtte beugrunk enni valami jót

-Olyan fura, hogy vissza váltottál a gyerekkori hajadra- néztem a velem szemben ülő lányra. Fejemet az egyik kezemen megtámasztva, figyeltem a rövid barna tincseket, meg a pár fehéret
-Rossz?- kapta fel a fejét az ételéből
-Nem rossz- emeltem magam elé a kezeimet védekezésképpen- csak fura most. Hozzászoktam a rohadt hosszú és csak fehér/ szürke hajadhoz. Sose mesélted, hogy miért változtattad meg- szürcsöltem a kólát, le nem véve róla a tekintetem
-Tudtad, hogy festem- rántott vállat- de tény és való, hogy sosem meséltem, hogy miért kezdtem festeni. A suliban állandóan piszkáltak a hajam miatt. Állandóan, hogy mi a fenéért festek bele ilyen tincseket- simitott végig az elöl lévő fehér tincsen- így inkább befestettem és megnövesztettem. Úgy ahogy te is csináltad
-Csak én nem festettem be. Én csak elkezdtem növeszteni és nem hagytam többet röviden
-Pontosan. Most meg, hogy végre vége ennek a szörnyűségnek, vissza tértem ehhez
-Tény és való, hogy így jobb. Csak még mindig nem szoktam hozzá- sóhajtottam fel
-Ja mert állandóan dolgozol és kevésszer találkozunk- motyogta oldalra nézve
-Bocsánat. De most nagyon jól megy a munka. A főnök, meg állandóan rámsózza pluszban az edzéseket,hogy tartsam én- fintorogtam
-Miért nem hagyod ott?
-Mert már jó fele haladok, hogy előléptessenek. Ha így haladok, akkor pár év múlva, kaphatok egy csapatot és abban én leszek a főnök
-Sose értettem miért pont a rendőrség- csóválta a fejét- ha csak azért, hogy néha napján seggeket verj el, mehettél volna maffia vezérnek
-Ez is egy jó ötlet- húztam vigyorra a szám, majd mindketten felnevettünk- na, ideje lesz indulni. Oda kell érnünk, különben elfoglalják a helyünk- álltam fel az asztaltól és felsegítettem- el sem hiszem, hogy pár hét és a kezemben tarhatom a keresztfiamat- ugráltam egyik lábamról a másikra, miközben mosolyogva néztem a nagy hasát
-A végén kitöröd a lábad és nem fogom neked oda adni, ha gipszben lesz- mondta, amitől egyből leálltam- így már jobb- könyökölt az oldalamba, majd felkapva a kabátokat, hagytuk el a helyet és sétáltunk el a mellettünk lévő moziba