Megőrültél?! [Befejezett]

Kezdek megőrülni

-Jó újra látni köreinkben - dobot oda nekem Loly egy zacskó chipset, miután leértem hozzájuk. Leültem mellé és a chipset az asztalra téve, dörzsöltem meg a szemem
-Nem nagyon aludtam, inkább csak forgolódtam megint. Viszont legalább kipakoltam a cuccaimat
-Egy kis nyugtatót estére?
-Nem kell. Majd megoldom
-Míg aludtál- rajzolt macska körmöket a levegőbe- addig mi elmentünk egyet vacsizni. És hoztunk neked egy kis hamburgert- adta oda nekem, ami még meleg volt. Hálásan néztem rá, majd kibontva az alufóliából, kezdtem lassan megenni
-Elmegyünk négyen körülnézni a városban?- dobta fel az ötletet Ayano
-Nincs kedvem sétálni se buszozni
-Hmm. Van itt a sarkon egy bolt. Vegyünk pár görkorit és akkor úgy menjünk
-Nem tudok görkorizni
-Ahj Mei. Akkor te veszel egy gördeszkát
-Legyen- sóhajtottam fel, majd a hamburger felét vissza csomagoltam és felmentem a táskámért, amibe bele pakoltam a fontosabb cuccokat, majd elindultunk a bolt felé

-Mei várj meg minket!- kiáltottak utánam a lányok miután egyre gyorsabban kezdtem száguldani a gördeszkával. Elnevettem magam és a közeli padhoz mentem ahol bevártam őket
-Túl lassúak vagytok- mosolyogtam rájuk, most végre őszintén
-Végre igazán mosolyogsz
-Nektek köszönhetem- mentem oda megölelni őket, ha nem jönnek nekünk, amitől elesünk
-Hé, figyelj már oda kik...- ordítottam volna rá, de hirtelen elhallgattam, ahogy megláttam egy zöld szempárt
-Nagyon sajnálom- guggolt le és gyengéden megfogva a kezem rántott fel
-Semmi gond- motyogtam és megfordulva, segítettem fel a lányokat- szerintem menjünk- vettem fel a gördeszkát és elindultunk a lányokkal
-Ez mi volt Mei?
-Fogalmam sincs. Olyan érzésem volt, mintha a zöld helyet, Deidara kék szemeit láttam volna. Kezdek megőrülni- dobtam le a deszkát és rátéve az egyik lábam, néztem rájuk- vissza a szállásig egy verseny?
-Most mi fogunk győzni
-Kaptok 10 másodpercet-mosolyogtam rájuk, mire egyből elindultak

-Megjöttünk fiúk- mentünk hátra, ahol a fiúk sütkéreztek
-Mi jót süttök?- ültek le a lányok melléjük
-Én megyek fel- szóltam nekik, mire bólintottak, így bementem a lakásba és felsétálva a lépcsőn, kerestem elő a kulcsom, majd bementem a szobába. A redőnyt felhúztam és a Tv-t bekapcsolva, kezdtem megenni a maradék hamburgerem. Hirtelen csörögni kezdett a telefonom, így egyből oda kaptam a fejem, hogy lehet Deidara hív, de nem ő volt
-Szia anya
-Szervusz kicsim. Milyen eddig a nyaralás? Jól vagy? Körülnéztetek már a városban?- sejtettem, hogy egyből megrohamoz a kérdésekkel, gondoltam magamban, miközben elmosolyogtam
-Nagyon jó. A lányokkal körbe jártuk és holnap megyünk le a tengerpartra, ha az idő engedi. Igen jól vagyok és már választ adtam a kérdésre
-Értem. Ő még mindig nincs ott?
-Nyugodtan kimondhatod a nevét. És még nincs itt. Az üzeneteimre és a hívásaimra se válaszol
-Oh kicsim. Biztos van valami ok amiért nem tud írni neked. Minden rendben lesz, meglásd
-Remélem