Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯06.🔯

Amikor kijöttünk bioszról vidáman trappoltunk le a lépcsőn.
-Most jön a tesi óra.Ugyanúgy Mrs. Hillel.Ő a tesi tanár is-ecsetelte Bonnie.
Hirtelen néhány alsóbb évfolyamos gyerek futott el mellettünk a lépcsőn és erőteljesen meglöktek minket.Mi mindketten megtántorodtunk és előreestünk.Előttünk haladt Andrew és Roy és nyugodtan beszélgettek.Mi egyenesen rájuk estünk és lezúgtunk a lépcsőről.Két piszok nagy szerencsénk volt:hogy nem voltunk már olyan magasan és hogy nem volt senki a közelben.Én egyenesen Andrew hátára estem és úgy értünk földet hogy rápuffantam.Bonnie még olcsón megúszta mert ők egymás mellé estek Royyal és csak nevettek a szituáción.Mi nem nevettünk annyira,hanem csak gyorsan lefordultam Andrewról és próbáltam leplezni mennyire zavarban vagyok...nem sikerült.
-Ne...ne...ne haragudj!Csak meglöktek minket és ti meg itt voltatok előttünk és...-hadartam idegesen.
-Semmi baj!-mondta egy apró mosollyal az arcán és felsegített a földről.Amikor Bonniék is összeszedték magukat,bementünk az öltözőbe és lepakoltuk a cuccainkat.Öltözni kezdtünk és közben beszélgettünk:
-Hol voltatok eddig Detka?-kérdezte Serena aki már a cipőjét kötötte.
-Lezúgtunk a lépcsőről...-feleltem durcásan és levettem a pólómat.
-Azt hogy csináltátok?-nevetett egy másik lány,akit mint kiderült Kiaranak hívtak.
-Jöttünk lefelé nagy nyugodtan és két kis gyökér nekünk jött.Mi meg azzal a lendülettel leestünk a lépcsőről...egyenesen a fiúkra-kacsintott rám Bonnie vigyorogva.
Én csak megforgattam a szemem és leültem hogy felvehessem a térdzoknimat és a cipőmet.
-Komolyan?-ámuldozott Serena.
-Komolyan.És Detka egyenesen Andrewra esett-nevetett Bonnie.
Én mérgesen ránéztem és bekötöttem a cipőmet.
-Nem tudom mi bajotok van...
-Nekünk semmi.Pont hogy örülünk!-mosolygott Seri.
-És veled meg Stevennel mi van?-néztem gúnyos mosollyal Serenara.
Az arcáról azonnal lefagyott a mosoly és pirultan hallgatott.
-Mindjárt gondoltam-nevettem fel és elkezdtem levenni magamról az ékszereimet.
-Nincsen semmi.Mi lenne?-szólalt meg végül.
-Jaj ne mondd már!Egész bioszon beszélgettetek-érvelt Bonnie.
-És?Ti is beszélgettek fiúkkal...
-Igen de Dima,Carlos és Filiph csak a barátaink...
-És Steven is és én is csak barátok vagyunk.
-Nem fejeztem be...Szóval az a különbség Dimáék és Steven között,hogy Steven teljesen máshogy viselkedik veled ,mint mondjuk velünk.
-Ez hülyeség.
-Pedig igazán elhihetnéd már Seri-csatlakoztam a beszélgetésbe.
-Majd akkor hiszem el,ha az ő szájából hallom-jelentette ki Serena határozottan.
Mi mosolyogva egymásra néztünk Bonnieval és csak mosolyogtunk.

Nemsokára bejött Mrs. Hill és kiparancsolt minket az udvarra.
-Gyertek gyerekek udvarra megyünk!
Mi ki is mentünk és útközben pont összefutottunk a fiúkkal,akik szintén most jöttek ki az öltözőből.
-Játék óra van gyerekek.Lehet kivinni labdát meg tollast-szólt utánunk Mrs. Hill.
-Detka hozol ki labdát?Kosarat!Köszii!-szólt oda nekem Dima és mosolyogva nézett a szertárra.
Én hirtelen nem értettem mi baja van,csak megvontam a vállam és bementem a szertárba.Minden tele volt labdákkal,meg egyéb sporteszközökkel.Odamentem egy polchoz,amire a kosárlabdák voltak felsorakoztatva.Hiába nyújtózkodtam sehogy sem sikerült elérnem.Hát igen a 160 centimmel nem is tudom mit vártam.Ahogy ott szenvedtem és ugráltam,hirtelen egy kar felnyúlt a labdáért és a kezembe adta.Én ijedten fordultam meg és megpillantottam Andrewt.
-Nem vagy valami magas...-mondta mosolyogva.
-De attól még erős vagyok!-nevettem.
-Üss meg ha tudsz!-nevetett ő is.
Most láttam először úgy igazán nevetni,mióta itt vagyok.
-Fel sem érsz idáig!-mondta gúnyos mosollyal.
Én mint egy bokszoló lassan meg ütöttem,de nem értem hozzá csak úgy tettem mintha tényleg megütném.Ő is így tett mosolyogva,mire én ugyanígy lassan az arcához érintettem az öklömet.Közben végig csak vigyorogtunk egymásra.
-Halálos vagy-jelentette ki,mosolygott még egyet és kiment a szertárból.

Én csak álltam ott kezemben a kosárlabdával és próbáltam feldolgozni mi is történt most.Bámultam magam elé apró mosollyal az arcomon és az egész testemben éreztem egy ilyen bizsergést.Azt hiszem mostmár nem tagadhatom le.Tényleg igazán beleszerettem...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lennék a következő résszel.Remélem,hogy tetszett nektek és köszönöm,hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙