Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯29.🔯

Reggel Andrew mellett keltem és szembe találtam magam azzal a barna szempárral,ami engem figyelt míg alszom.Amikor kinyitottam a szemem kicsit összerezzent,majd zavart vigyor telepedett az arcára.
-Jó reggelt!-mosolyogtam rá és ásítottam egy nagyot.
-Jó reggelt!-vigyorgott és fejét visszagajtotta a vállamra-Aludnék még...
-Hát miért nem aludtál még akkor?-nevettem.
-Nem tudom...kipattant a szemem és nem tudtam visszaaludni...-felelte és kicsit el is pirult.
-Aha persze,csak úgy nem tudtál visszaaludni.Érdekes-mosolyogtam rá.
-Megviselt a tegnap,na!-nevetett és felpattant a babzsákról.
Nyújtózkodott egyet,majd egy ásítást toldott hozzá.Én még kicsit belefúrtam magam a babzsákba és onnan figyeltem Andrewt.
A szobában már csak Roy,Bonnie és Carlos voltak,a többiek nagy valószínűséggel már korábban felkeltek.
-Tudod...akármennyire is szépítjük a dolgot,eléggé beparáztam a haverodtól.Hogy is hívják?
-Seth-nevettem fel.
-Seth...és ő...ő a...-nem tudtam hirtelen mit akar kérdezni de vártam hogy kinyögje a kérdését.
-Igen?-sürgettem mosolyogva.
-Ő...a pasid?-nézett rám zavartan.
Elállt a szavam.A mosoly lehervadt az arcomról és nem tudtam mit kéne most erre válaszolnom,mert jelen pillanatban magam sem tudtam hogy hogy állunk Sethtel.
-Hát...hát...nem tudom-hajtottam le a fejem.
Andrew lebiggyesztette az ajkát és csak annyit felelt,hatalmasat sóhajtva.
-Értem...
Zavartan köhintett egyet és kiment a szobából.
-Andrew én...-szóltam utána,de mire ezt elmondhattam volna ő már becsapta maga mögött az ajtót.
-Ő de hülye vagy Deathlyn.Kibaszott hülye vagy!-veszekedtem magammal és levetettem magam a padlóra.
Egy könnycsepp szaladt végig az arcomon és hatalmasat sóhajtottam.

-Miért szomorkodsz Detka?-hallottam meg egy ismerős hangot az ablakból.
-Seth...-ugrottam fel és a nyakába borultam.
Nem tudtam hirtelen hogy mit csinálok de szükségem volt valakire aki megnyugtat.Seth semmit nem változott.Ugyanolyan félelmetes,egyben határozott volt a kisugárzása és az illata olyan volt mintha egy menta illatú hegyen kirándulnál.Hirtelen feltörtek belőlem az emlékek...

*6 évvel ezelőtt az alvilágban*

A 10 éves Deathlyn egy fa mögött rejtőzködött.A mellkasa hevesen járt,mivel kapkodta a levegőt.Arra gondolt,vajon Seth merre lehet és hogy megtalálja-e őt.Lapított,várt,majd előrohant a fa mögül.Célba vett egy másikat ,de mielőtt odaérhetett volna valami fölre vitte és leterítette őt.Ijedtében felkiáltott,de hamar nevetni kezdett,amikor Seth vörös íriszével találta szembe magát.
-Már megint elkaptalak!-mondta szemrehányással Seth.
-Az lehet...de beletelt vagy 10 percbe.
-Fejlődsz...de még nem vagy eléggé jó-mondta Seth és felhúzta Deathlynt a földről.
-Tudod hogy még nem kell annyira komolyan vennünk a tanulást.Elvégre nem rég kezdtük a sulit-érvelt a kicsi Deathlyn.
-Tudom.De ezt nem lehet elég hamar elkezdeni.Komolyan kell vennünk-nézett rá Seth szigorúan.
-Értem apu...-nevette el magát.
Seth összeráncolt szemöldökkel nézett Deathlynre,aki ettől szintén megkomolyodott.Csak sétáltak egymás mellett szótlanul és komoran.
Majd Seth arca hirtelen kicsit meglágyult és így szólt.
-Gyere...mutatok egy helyet!
Megragadta Deathlyn kezét és vezetni kezdte.Nemsokára elértek egy romos házhoz.Démonok nem lakták,sem impek,sem koboldok,akik általában az ilyen helyeket uralják.
-Most te jössz!Kapj el!-bökte oldalba Seth Deathlynt,majd villámgyorsan berohant az épületbe és eltűnt a kislány szemei elől.
Ő csak mosollyal nyugtázta a kihívást és barátja nyomába eredt.Bolyongott egy darabig a házban,Sethet kutatva,mígnem az egyik sarokból a kisfiú rávetette magát Deathlynre.Pördültek párat,majd egy fotel mellett értek földet véglegesen.
-Na most akkor ki vadász le kit?-nézett gúnyosan Deathlyn Sethre.
-Én téged.Mindig én téged.
Seth arcán egy félmosoly jelent meg.Ennél többet szinte soha nem mosolygott,de Deathlyn ezt már megszokta.
-Remélem soha nem hagysz el!-mondta a kislány és csillógó vörös szemei a fiúéba meredtek.
-Soha.Míg élek,mindig én vadászlak majd le téged-felelte a fiú,és a hangjában a humor mellett,a teljes őszinteséget és a komolyságot vélte felfedezni Deathlyn.
Deathlyn mosolyra húzta sápadt kis száját,ami még egyáltalán nem tartalmazott semmilyen sminket.Lassan puszit nyomott a fiú arcára,majd felpattant és haza futott...

***

-Hiányoztál...-sóhajtottam megkönnyebbülten.
-Te is...-felelte Seth és lassan az arcomhoz közelítette a száját.
Azt hittem csak egyszerűen megpuszilja az arcom,de az ajka gyorsan irányt váltott és meglepetésemre megcsókolt...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lennék a következő résszel.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙