Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯38.🔯

Seth lassan lenyomta a rozsdás kilincset és bedugta fejét a dohos szobába.Kettőt köhögött,majd határozottan belépett az ajtón.Mi egymásra néztünk és követtük őt.A torkomban dobogott a szívem és csak törtek fel bennem az emlékek.Amint beléptünk elénk tárult egy nagy szoba.Egy darab ablak volt bent,melyen kevés fény szűrődött be.Egy kanapé,egy fotel és egy asztal volt még ott.Néhány szekrény és a legérdekesebb,egy lejáró...a pincébe.Elindultam a pince felé,közben kezemet végighúztam a fotelon.Hirtelen bevillant a két kicsi démon,akik játszottak a házban.Seth leterítette Deathlynt és a lány feje a fotel mellett ért földet.Kettőt pislogtam és az emlék szertefoszlott.A rossz előérzetem egyre jobban tornyosult bennem és nem hagyott nyugodni.Féltem.Féltem hogy mit találunk a pincében.Kezemet a zsebembe dugtam,ahol megéreztem a nem mutatott levelet.Égette a bőrömet és azonnal kikaptam kezem a zsebemből.Az rögtön kihullott a belőle és a földön landolt.Seth gyorsan felkapta és elolvasta.Én csak hirtelen becsuktam a szemem és összeszorítottam a fogamat.Andrew lépett mellém és bíztatólag a derekamra rakta a kezét.Amikor Seth végzett a levéllel,sokkos arccal az enyémbe bámult.
-Deathlyn...ez mi?
-Egy levél...-sóhajtottam.
-Miért nem mutattad meg?-kérdezte ijesztően nyugodt hangon.
-Nem akartam hogy felidegesítsd magad rajta.Elvégre nem is tudjuk a jelentését...
-Az anyám bajban van...És ki tudja mit tett vele az az őrült.
-Itt van a pince kódja,keressünk nyomokat!-kelt a védelmemre gyorsan Andrew.
Seth nagyot sóhajtva nyújtotta kezét elém,és én készségesen beletettem a kódot.Gyorsan az ajtóhoz lépett és nekilátott a számzáras lakatot kinyitni.Mi megfagyott idegekkel vártuk mi fog történni.Mindenki kicsit közelebb lépett és figyeltük Seth ügyködését.A keze remegett az idegességtől,majdnem leejtette a lapot.Hirtelen kattant a zár,és a lakat csörömpölve esett le a földre.Seth ijedten összerezzent és tágra nyílt szemekkel nézte az ajtót.
-Gyerünk,nyisd már ki!-fakadt ki Dima.
Seth hátra fordult és szemei majdhogynem szikráztak a dühtől.
-Tudod mit,mehet a te tempódban is-tette hozzá Dima gyorsan.
-Én is így gondoltam!-csattant fel Seth mély hangja és kinyitotta az ajtót.
Egy lépcső tárult elénk.Sethre pillantottam és elindultam lefelé.A többiek követtek és a feszültségünk tapintható volt.A levegő sűrű,dohos volt.Serena azonnal köhögésbe kezdett és Dima próbálta lesegíteni a lépcsőn.Aztán,a dohos szagot felváltotta valami...hulla szag.
-Ez egy kripta!-bukott ki Carlos,amikor leértünk a pincébe.
A kicsi helyen terjengett a dög szag és Bonnie azzal a lendülettel elhányta magát.Roy lépett mellé és a vállára tette a kezét.Én gyorsan elmormoltam egy tűz varázst,amitől azonnal vörös lángok jelentek meg a kezemben.Ekkor megláttuk azt,amit eddig álmunkban sem gondoltunk volna.Egy halott lógott előttünk,kibelezve,felszabdalva.A hús már néhol majdnem teljesen lerohadt a csontjairól.De az arcáról még ígyis meg tudtam állapítani,hogy egy fiatal ember nő volt.A vonásai finomak,kedvesek voltak.
-Lilith...-sóhajtottam a könnyektől rekedt hangomon.
Ezt már Serena sem bírta és összerogyott a földön.Dima azonnal mellé ugrott és a karjaiba fogta.
-Semmi baj,ne nézz oda...shhh!-próbálta nyugtatni a zokogó Serenát.
Seth közelebb lépett a testhez és térdre rogyott.
Sírt.Úgy mint még életében soha.Én gyorsan meggyújtottam egy fáklyát és Andrew kezébe nyomtam.Leguggoltam Seth mellé és könnyes szemmel öleltem át.
-Seth én úgy sajnálom!
-Miért Detka,miért halt meg?-bömbölte.
Én fejét a kezembe zártam és homlokomat az övére hajtva sírtam vele együtt.
-Nem akartam hogy így legyen...
-Mikor?Mikor ölte meg?Meddig szenvedett az anyám?Mondd!
-Nem tudom...nem tudom...shhh...
Csak sírt és sírt,sehogy nem tudtam megnyugtatni.Még annyira sem hogy kivezethessem innen.Felnéztem Adrewra és intettem neki hogy vigye ki azonnal a többieket.Az ilyen látvány nem halandónak való.De még démonnak sem...
Ő hallgatott is rám és segített a fiúknak összeszedni Serenát,és Royyal együtt kitámogatták Bonniet is.
Mi Sethtel csak sírtunk egymás vállán és próbáltunk megnyugodni.A szag egyre elviselhetetlenebb lett és én is kezdtem azt érezni hogy kijön belőlem  minden.Lassan feltápázkodtam és nagy nehezen felszedtem Sethtet is a földről.Kivonszoltam a pincéből és amikor kiértünk a friss levegőre,hatalmasat lélegzett belőle és üvöltés hagyta el a száját.
-Megbosszullak anya!...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lennék a következő résszel és most is sikerült egy elég sokkoló résszel előrukkolnom.Remélem nem bánjátok és azért tetszett nektek.Köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙