Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯40.🔯

Felmentem a szobába,kikaptam a bicskám a táskámból és az övemre csatoltam.Letrappoltam a többiekhez,akik már készenlétben voltak.Seth szeme ugyanúgy szikrázott mint az enyém,és az ő kezében is boszorkánytőre virított.
-Indulhatunk...-jelentettem ki és kisétáltam az ajtón.
Mentünk és mentünk a házunk felé,de talán rajtam kívül csak Andrew tudta merre kell menni.Nem kellett sok és oda is értünk a fekete,vaskerítés elé.Nagyot sóhajtottam és megálltam a kerítés előtt.Dima odalépett a kiskapu elé és ki akarta nyitni,de zárva volt így hiába nyitogatta.
-Keresni kéne kulcsot vagy...
Nem mondhatta tovább mert én azzal a lendülettel berúgtam a vaskaput.A többiek lepett pillantást vetettek rám,mire én megvontam a vállam.
-Nincs kulcsom.
Besétáltunk a kapun és benyitottunk a házba,ami meglepetésemre nem volt bezárva.Idegesen néztem körbe és kerestem a családomat.
-Nalám...nalám...Kiket sodort ide a szél?Egyenesen a pokolból?-sétált a nappaliba az apám.
-Hol vannak anyáék?-kérdeztem idegesen.
-A pincében várnak.Ha sietsz,talán még megmentheted őket.
Én azonnal a pince irányába indultam,de valami az utamat állta.
-Ne olyan gyorsan!Emlékszel erre a kardra?Hmm?
-Ez...a nagypapa kardja...Rosier...
-Igen,a nővéred utána kapta a nevét.És azt tudod-e,hogyan emlegették még ezt a kardot?-nyomta a torkomhoz.
-Az ellenség pengéje...-nyögtem és gyorsan hátraugrottam.
-Hát akkor harcolj!Ha már átáltál a másik oldalra és minden démoni tulajdonságod eldobtad!-nyújtotta ki a kardot.
Én széttártam a kezem és néztem a többiekre hogy a kisbicskával nem megyek sokra egy kard ellen.Ekkor Seth kicsatolta az övét és rántott rajta egyet.Egyszerre egy kovácsolt boszorkánykard lett az övből,ezt dobta oda nekem.Én megforgattam a kardot,ezzel mutatva hogy készen állok.
Megkezdődött a harc.Apa,mintha nem is a lánya lennék,hatalmas ütéseket mért rám de sikerült hárítanom.A többiek idegesen figyelték mi történik most.
-Andrew!Keressétek meg anyámékat!-üvöltöttem Andrewnak.
Ő bólintott és Dimával,Serenával, Bonnieval és Royyal elindultak a pince felé.De apa ekkor előkapott egy kis tőrt az övéből és a srácok után dobta.Egy pillanatra elállt a lélegzetem és tehetetlenül néztem a repülő tőrt.Az csak süvített a levegőben és megállíthatatlanul repült feléjük.Én lassan lehunytam a szemem és vártam mi lesz.A tőr hirtelen célt talált és hallottam ahogy valaki a földre rogy üvöltve és Bonnie hirtelen felsikolt.
Amikor odapillantottam hirtelen megállt a kard a kezemben.Roy feküdt a földön,nyakából patakzott a vér.A tőr ott találta el.Bonnie azonnal lerogyott a testhez és egyik kezét a szájához kapva próbált a másik kezével segíteni.
-Ki ne húzd belőle!-üvöltöttem és Sethre pillantottam.
Ő rögtön tudta mi a teendő és a többiek után iramodott.Felkapta Royt a földről és elindultak a pincébe.Ekkor egyedül maradtunk mi ketten,az apám és én...

Óráknak tűnt amíg forgattuk a kardot de semelyikünk nem járt sikerrel.A fejemben kavarogni kezdtek a dolgok pedig a harcra kellett volna összpontosítanom.Ennyi idő alatt Roy elvérezhetett.Vajon megtalálták anyáékat a srácok?Élnek még?
Ekkor éles fájdalmat éreztem a karomban.Apa eltalált.Végighasította a karom és a csíkos hosszúujjumon egy vágás keltkezett,amiből gyöngyözni kezdett a vér.Nem foglalkozhattam a sebemmel mert az egyenes út a halálba.Hát én is ütöttem.Azt hittem céltalan volt próbálkozásom de meglepetésemre apám a hasához kapott.Sikerült megsebeznem.Folytattuk a harcot.Én kaptam még egy vágást a combomra és az arcomra,de nekem is sikerült vágást ejtenem apa hátán és mellkasán.Azt hittem talán fárad már,de lehet csak azért mert én már rettenetesen kifulladtam.Alig bírtam a kardot a kezemben tartani,lelassultam és kapkodtam a levegőt.Homlokomról a verejték csurgott és keveredett a vérrel ami az arcomat áztatta.Hirtelen valami belémnyilallt...Éreztem hogy megtántorodom és nem bírok többé a lábamon állni.Felsikoltottam,de csak csengett a fülem a saját hangomtól.Amikor lenéztem megláttam apa kardját a hasamban.Ekkor még fájdalmasabban kiáltottam és majdnem összerogytam a földön,de apa nem hagyta.Megfogta a vállam és forgatni kezdte a kardot a hasamban.Azt hittem menten elájulok de nem akartam meghalni.Andrewra gondoltam,majd Sethre.Itt a vége és még elbúcsúzni sem tudtam tőlük.Kezdett elsötétedni minden,a szemem lassan csukódott lefelé.Utoljára felkiáltottam,de minta víszhangzott volna a hangom.Valaki más is kiáltott.Utolsó gondolatommal rájöttem hogy apa volt az,s még látni véltem ahogy összeesik mellettem.
De ennél többre már nem emlékszem...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a kövi rész ismét csúszással.Mostmár nem húzom az időtöket mentegetőzéssel,de próbálok sietni a következő részekkel.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙