Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯30.🔯

-Seth...-néztem fel rá.
-Igen?-ölelt magához.
-Mi lesz most?
-Kérlek...gyere velem!Szökjünk meg!Együtt.Akár visszamehetnénk az alvilágba.Nem kéne itt maradnod ebben a porfészekben.
Nagyot sóhajtottam.Pontosan tudtam mi lesz a döntésem de még gondolkodtam egy kicsit.
-Én...nem hagyom itt a többieket.
-Miért?-kérdezte tágra nyílt szemekkel-Ezek halandók.Meg fognak halni.Te pedig végignézheted az összes temetését.Miatta maradnál,ugye?
-Kire gondolsz?
-Andrew.Nem?Így hívják.Tudom hogy szemet vetett rád.Miatta maradnál,igaz?
-Nem tudom.Nem csak miatta.Ez a két lány,Serena és Bonnie.A srácok,Dima és Carlos.Többet jelentenek nekem bárkinél...
-És én?-nézett rám és talán egy könnycseppet véltem felfedezni a szemében.
-Fontos vagy nekem Seth.Kérlek,maradj itt velem!Légy a testvérem!A bátyám!Kérlek...-könyörögtem és sírásba fordult remegő hangom.
Ő nagyot sóhajtott és csillogó vörös szemeit rám emelte.
-Rettenetesen szeretlek...remélem tudod.Ha őt választod,megértem...És mindörökké itt maradok veled,és támogatlak...-mosolyodott el egy kicsit,de mint mindig most sem vitte túlzásba.
Én nevettem egyet és sírva a nyakába borultam.
-Köszönöm!-nyögtem halkan.
-Érted mindent...hugi-nevetett fel.

-Most mennem kell,de visszajövök majd-engedett el és lépett az ablakhoz.
-Várni foglak...-feleltem mosolyogva.
Ő integetett nekem és eltűnt az ablakból.Én hatalmasat sóhajtva léptem az ajtóhoz.Amikor nyitottam volna ki,hirtelen mindenki beborult rajta.Az élen Bonnieval,aki még azelőtt ment ki Royyal és Carlossal,hogy Seth megérkezett.
-Ti mit műveltek?-kérdeztem karba tett kézzel nevetve.
-Csak...ellenőriztük hogy mennyire szigetel az ajtó-felelte gyorsan Dima és lefordult Carlosról.
Vigyorogva megállt előttem,őt követték a többiek is.Én csak szemrehányóan néztem rájuk,ezzel tudatva hogy nem nagyon hiszem el a meséjüket.Hirtelen Bonnieból tört ki a nevetés és Serenával együtt a nyakamba borultak.Jöttek a többiek is és egy nagy csoportos ölelés lett a vége.Viszont egyvalakit nem láttam sehol...
-Hol van Andrew?-kérdeztem ijedten.
-A kertben van.Nem beszélt semmit csak kiült kávézni-felelte Carlos.
-Ó bazdmeg!-kiáltottam és kirohantam a szobából.
Mint a villám,lefutottam a lépcsőn,ki az udvarra,oda ahol Andrew szokott kávézni.Meg is találtam és levetettem magam,mellé a padra.Ő csak mérges szemekkel nézett rám,és úgy tett mintha nem is látna.
-Andrew...-szóltam,de ő csak a kávéját figyelte.
-Figyelj már rám!
Hiába beszéltem neki,csak a bögrét figyelte.Tudtam hogy hallja amit mondok,hát belekezdtem.
-Figyelj!Tudom mire gondolsz most.Egy büdös ribanc vagyok aki kihasznált téged hogy elmeneküljön az apja elől.Közben meg más fiúkkal van...Tudod,meglátogatott Seth engem.Megmondtam neki hogy itt akarok maradni veled...Nem megyek sehová.Seth,mondhatni a bátyám.A legjobb barátom,aki mindenben segít,érted?Semmi több.De...azt nem moshatod le magadról hogy féltékeny vagy rá-vigyorogtam hirtelen a képébe.
Andrew lassan felemelte a fejét és arca megenyhült.
-Komolyan?
-Komolyan-nevettem.
-Hhh...akkor...-tette le a kávéját-Mi lesz most?
-Hmm.Mondjuk legyen az...hogy te vagy a fogó!-böktem oldalba és pattantam fel a padról.
-Te most ugye csak hülyéskedsz?-nézett rám.
-Nem.Nagyonis komolyan gondolom.A démonoknál az a szokás,hogy egy lány nem lehet olyan fiúval,aki lassabb mint ő.Hülye szokás,de meglátjuk elég alkalmas vagy-e rá.
-Akkor most te kihívsz engem?-vigyorgott.
-Igen,így is mondhatjuk.
-Akkor fuss!-pattant fel hirtelen.
Én mint a villám elkezdtem sprintelni hátra a ház mögé.Andrew a nyomomban.Csak futottam és futottam,mígnem egyszerre Andrew eltűnt mögülem.Lassítottam és körbenéztem.Sehol nem leltem meg.Nagyot sóhajtottam és elkezdtem azon gondolkodni hogy visszafordulok,de ekkor hirtelen Andrew a másik irányból érkezett és elkapta a derekamat.
-Bazdmeg Andrew!-kiáltottam fel ijedtemben.
-Lehet hogy nem vagyok gyorsabb,de lehet jobban ismerem a saját udvarunkat mint te.És tudom hol lehet lerövidíteni és a másik elé kerülni-mosolygott elégedetten.
Én sóhajtottam egy nagyot és felnéztem rá.Teljesen elvesztem a szemeiben és csak bambultam őt mint egy ötéves a barbi babáit a kirakatban.
-Én...-súgtam,de ő hirtelen,habozás nélkül csókolt meg.

-Tudod...-mosolyogtam rá,amikor elengedett-Nincs is ilyen szokás...
-Tudom-felelte,majd szorosan magához ölelt-De átmentem rajta,valld be!
-Hát...mondhatni-nevettem és egy puszit nyomtam a homlokára...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙