Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯34.🔯

Amikor ezt eldöntöttük egy tanár rohant be a terembe és rögtön kizavart minket.
-Gyerekek gyilkosság történt az iskolában azonnal menjetek haza!-mondta idegesen.
Én riadtan pillntottam Andrewra,aki megragadta a kezem és elindult velem az udvarra.A többiek követtek minket.Odakint volt már az egész iskola.Nemsokára megérkeztek a rendőrök és lezárták a terüleltet.Én könnyes szemmel fúrtam arcom Andrew mellkasába és ő nyugtatóan simogatta a vállamat.
-Nem jönnek rá hogy te voltál...Ígérem!-nyomott egy puszit a fejemre.
A tanárok hazaküldtek minket és azt mondták hogy két hétig nem lesz tanítás a történtek miatt.Mi mindannyian átmentünk Andrewhoz hogy megbeszéljük a továbbiakat.
-Szóval...ez a két hét tökéletes arra hogy hazamenjünk-kezdte Seth.
-Mikor indulunk?És hogyan jutunk el oda?-kérdezte Serena.
-Hát...autóval-felelte Seth.
-Ahammm...és honnan szerzünk autót?-kételkedett Bonnie.
-A haverom ideadja a nyolc személyes autóját.Már beszéltem vele.Holnap indulhatunk is.Itt találkozunk pontban 7-kor.Hozzatok ruhát magatokkal,lehetőleg ne valami nagyon rikítót!Meg ami még kell nektek,mindent hozzatok!-mondta Seth.
Megölelt engem és eltűnt a szemünk elől.A többiek is indultak lassan,kivéve Bonnie és Roy,akik nálunk aludtal aznap.Nekik megvolt már minden cuccuk így indulásra kész voltak.Hamar lefeküdtünk aludni,mert ugye holnap korán kellett kelnünk...

*Másnap reggel*
A megbeszéltek szerint,reggel hétkor találkoztunk a többiekkel.Felvettem a fekete ruháimat,megcsináltam a sminkem.Amikor megérkezett az egész csapat,Seth bepakolta a cuccokat a kocsiba és beült előre a volánhoz.Carlos ült mellé az anyós ülésre.Mögéjük ültünk Andrewwal,utánunk Dima Serenával,hátul pedig Roy és Bonnie kuckózott.
-Hát akkor indulás!-lépett Seth a gázra.

Haladtunk az úton,egyre jobban elhagytuk a városokat,a falvakat.Egyre közelebb érkeztünk az alvilághoz és engem hatalmába kerített egy bizsergető érzés.Itthon vagyok.Elértük a határt,ami után elénk tárult a pokol füstös,fekete világa.Én vigyorogva tapasztottam orrom az ablakra és bámultam az ismerős panorámát.A többiek ámulva nézték a másik világot.
-És ti itt laktatok?-kérdezte Bonnie.
-Igen-feleltük egyszerre Sethtel.
Nemsokára elértünk a nagyszüleim házához.
-Szeretnél köszönni?-pillantott hátra Seth mosolyogva.
Én csak vigyorogva bólintottam és kiugrottam a kocsiból.Gyorsan bekopogtam és a többikek is mögém léptek.A nagymamám nyitott ajtót és arca nyomban felderült.
-Deathlyn!Tényleg te vagy az kincsem?-ölelt magához.
-Igen mama!Papa itt van valahol?
Ekkotr a papám is kijött a nagy örvendezésre és ő is boldogan köszöntött.
-Gyertek gyorsan!Mind ahányan vagytok!Látom itt vannak a kis barátaid is-hívott be minket mama.
Bementünk az ismerős házba és én azonnal otthon éreztem magam.
-Gyertek az ebédlőbe és meséljetek!
Le is ültünk és papa faggatni kezdett.
-Szüleid hol vannak?
-Ők..nem jöttel velünk...
-És ők,a barátaid?
-Igen,a csajok Bonnie és Serena,Carlos,Dima,Roy,Sethtet meg már ismered.Ő pedig Andrew...a barátom-mutattam be a többieket.
-Milyen jóvágású fiatal démon.Melyik rendbe tartozik a családod kedvesem?-kérdezte mama Andrewtól.
Andrew lefagyva nézett mamámra,majd rám.
-Öhmm...mama...ők emberek...-feleltem halkan.
-Igazán?-nyitotta kerekre szemét a két öreg.
Összenéztek és ijedt tekintetet vágtak.
-Szóval drágám miért is vagytok itt?-terelte papa a témát.
-Ki akarom deríteni apa miért utálja az embereket-feleltem magabiztosan.
A nagyszüleim ismét egymásra néztek.Végigmérték a többieket,majd Sethre és rám tekintettek.
-Deathlyn...valamit el kell mondnaunk nektek...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lennék a következő résszel.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙