Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯37.🔯

-El kell mennünk oda,meg kell találnunk apa búvóhelyét!-pattantam fel izgatottan.
-Én tudom merre van az erdő,de apukád menedékét hol keressük?-kérdezte Seth.
-Itt a térkép-kaptam fel a térképet és lerohantam a létrán.
A többiek utánam.Mondtuk mamáéknak hogy elmegyünk egy kis időre és hogy nemsokára visszajövünk.Seth el is kezdett vezetni minket az erdő felé és ahogy haladtunk előre,nekem egyre ismerősebb lett a hely.Nemsokára kiértünk a városból és nem messze meg is pillantottuk az erdőt.Amikor odaértünk,Seth megállt előtte,nagyot sóhajtott és kérdezte.
-Itt vagyunk,merre kell menni?
Én elővettem a térképet és olvasni kezdtem.
-Ha most itt állunk,akkor valahol kell lennie egy ösvénynek befelé.
-De én nem látok semmilyen ösvényt-nézett körbe Bonnie.
-Talán már kicsit benőtte a fű,keresgéljünk egy kicsit!-javasolta Carlos és elkezdte széthúzgálni a bokrok ágait.
Mi is így tettünk és kerestük a befelé vezető utat.Kis idő múlva Dima kiáltott fel,aki megtalálta az ösvényt egy hatalmas rózsabokor mögött.
-Valamivel kicsit meg kéne ritkítanunk-vakargatta a fejét.
-De nincs nálunk semmi sem-nézett fel rám Serena.
-De van-rántottam ki az övemből egy fekete boszorkánytőrt.
Sethten kívül mindenki ijedt pillantást vetett rám.
-Mi az,nem lehet tudni mikor kellhet-néztem rájuk és nekiestem a bokornak.
Amikor kicsit sikerült megtisztítanom az utat,Andrew kezébe nyomtam a térképet és elkezdtem az utat vágni előttünk,mert mint kiderült az egész ösvényt benőtte a gaz.Andrew végig navigált és mondta merre menjek,a többike pedig idegesen követtek minket.Ahogy haladtunk befelé az erdőben,egyre jobban hatalmába kerített egy rossz előérzet.Eszembe jutott a levél,amit nem mutattunk meg Sethnek és kezdtem úgy érezni hogy nem tettük jól.A gondolataimból Andrew hangja zavart fel.
-Itt vagyunk.Ez az a ház...
Én felpillantottam és elállt a lélegzetem...

V

isszaemlékezés...

*6 évvel ezelőtt az alvilágban*

A 10 éves Deathlyn egy fa mögött rejtőzködött.A mellkasa hevesen járt,mivel kapkodta a levegőt.Arra gondolt,vajon Seth merre lehet és hogy megtalálja-e őt.Lapított,várt,majd előrohant a fa mögül.Célba vett egy másikat ,de mielőtt odaérhetett volna valami földre vitte és leterítette őt.Ijedtében felkiáltott,de hamar nevetni kezdett,amikor Seth vörös íriszével találta szembe magát.
-Már megint elkaptalak!-mondta szemrehányással Seth.
-Az lehet...de beletelt vagy 10 percbe.
-Fejlődsz...de még nem vagy eléggé jó-mondta Seth és felhúzta Deathlynt a földről.
-Tudod hogy még nem kell annyira komolyan vennünk a tanulást.Elvégre nem rég kezdtük a sulit-érvelt a kicsi Deathlyn.
-Tudom.De ezt nem lehet elég hamar elkezdeni.Komolyan kell vennünk-nézett rá Seth szigorúan.
-Értem apu...-nevette el magát.
Seth összeráncolt szemöldökkel nézett Deathlynre,aki ettől szintén megkomolyodott.Csak sétáltak egymás mellett szótlanul és komoran.
Majd Seth arca hirtelen kicsit meglágyult és így szólt.
-Gyere...mutatok egy helyet!
Megragadta Deathlyn kezét és vezetni kezdte.Nemsokára elértek egy romos házhoz.Démonok nem lakták,sem impek,sem koboldok,akik általában az ilyen helyeket uralják.
-Most te jössz!Kapj el!-bökte oldalba Seth Deathlynt,majd villámgyorsan berohant az épületbe és eltűnt a kislány szemei elől.
Ő csak mosollyal nyugtázta a kihívást és barátja nyomába eredt.Bolyongott egy darabig a házban,Sethet kutatva,mígnem az egyik sarokból a kisfiú rávetette magát Deathlynre.Pördültek párat,majd egy fotel mellett értek földet véglegesen.
-Na most akkor ki vadász le kit?-nézett gúnyosan Deathlyn Sethre.
-Én téged.Mindig én téged.
Seth arcán egy félmosoly jelent meg.Ennél többet szinte soha nem mosolygott,de Deathlyn ezt már megszokta.
-Remélem soha nem hagysz el!-mondta a kislány és csillógó vörös szemei a fiúéba meredtek.
-Soha.Míg élek,mindig én vadászlak majd le téged-felelte a fiú,és a hangjában a humor mellett,a teljes őszinteséget és a komolyságot vélte felfedezni Deathlyn.
Deathlyn mosolyra húzta sápadt kis száját,ami még egyáltalán nem tartalmazott semmilyen sminket.Lassan puszit nyomott a fiú arcára,majd felpattant és haza futott...

***

-Seth...-néztem vissza Sethre-Mi már jártunk itt.
Ő sokkos tekintetet vetett rám és remegő kézzel nyúlt a kilincs felé...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Ne haragudjatok a hatalmas kihagyás miatt de most rengeteg dolgom volt és szerettem volna a teendőim mellett a barátaimmal is tölteni egy kis időt.Remélem azért tetszett nektek ez a rész és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙