Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯15.🔯

Reggel nem keltem rossz szájízzel.Jobban éreztem magam mint eddig bármikor.Mosolygós voltam,ami reggel nem nagyon jellemző rám.A hegeim sem érdekeltek,így az időjárásnak megfelelően öltözhettem fel.Szoknyában és egy fekete nyári blúzban indultam el otthonról.A sminkem és a hajam a szokásos volt,és aznap a fejpántomra esett a választásom.

Amikor odaértem a suliba megláttam Bonniet,ahogy a kapunál áll és rettenetesen szomorúnak tűnt.
-Bonnie mi a baj?-futottam oda hozzá.
-Hosszú sztori...-mondta elhaló hangon.
-Van időnk-mondtam.
Erre ő megragadta a kezem és elindultunk a terembe.Amikor beértünk Bonnie becsukta az ajtót és leült a padunkra.Én mellé ültem és vártam hogy belekezdjen.
-Roy...
-Mi van vele?
-Hát...hát...nem tudom.Eddig csak barátként tekintettem rá.De mostanra lehet hogy...többet érzek iránta mint barátság...-nyögte ki.
-És ezért szomorkodsz?Dehát ez nagyon jó dolog...
-Nem fejeztem be...nem lenne ezzel semmi baj...ha...nem lenne barátnője-fakadt ki és sírni kezdett.
-Jaj te...-öleltem magamhoz.
Ő ekkor már zokogott.
-Ki a barátnője?-kérdeztem miután már kicsit megnyugodott.
-Az egyik évfolyamtárasunk...Jennifer-felelte fintorogva.
-Az a kurva?Az a barátnője?-hüledeztem.
-Igen...de egyszer már szakítottak.Akkor azt hittem hogy majd közelebb kerülhetnénk egymáshoz.Erre mit csinál?Újra összejön azzal a ribanccal...-kezdett újra sírásba.
-Oké oké nyugodj meg!-adtam neki egy zsebkendőt-Figyelj.Átérzem.Nem mondtam még el nektek...de én otthagytam a legjobb barátomat amikor elköltöztünk.Én is kezdtem iránta többet érezni mint barát,de akkor vallottuk be egymásnak ezt az egészet amikor már késő volt.Sikerült rajta túllépnem,mert itt van Andrew.De rettenetesen hiányzik és addig még pár hétig nem nagyon tudtam másra gondolni,csak rá.De neked nem kell rajta túllépned.Ha egyszer szakítottak akkor valószínűleg annak oka is volt.Attól hogy most megint összejöttek,ez a dolog ott lesz bennük és már soha nem lesz ugyanaz a kapcsolatuk.És előbb utóbb újra összevesznek valamin.Csak ki kell várnod.És Roy azt is tudja,hogy te mindig itt leszel neki.Oké?-próbáltam nyugtatni.
Egy kicsit sikerült feldobnom őt.A könnyek eltűntek az arcáról és már majdnem mosolygott.
-Köszönöm Detka!-ölelt meg.
-Nincs mit!-feleltem.

Nemsokára megérkeztek a többiek is.Mindenkinek köszöntünk és beszélgetni kezdtünk.
-Detka!Mi a fene történt a karoddal?Mik ezek a hegek?-kérdezte Serena ijedten.
-Ja ezek...ezek csak...tegnap megégettem magam...-mondtam hirtelen.
-Ahaaa.Ennyi helyen?-kételkedett Dima.
-Igen...mivel...magamra...borítottam a...vacsorát...
Nem hiszem hogy nagyon meg tudtam győzni a többieket,de szerencsémre ők sem faggattak tovább.
Törink volt aznap az első és nemsokára Mr. Ross robogott be az osztályba.
-Sziasztok gyerekek!Akkor nyissuk ki a füzetet...-kezdett hadarni.
Nem nagyon foglalkoztunk vele,mivel soha nem csinálunk semmit töri órán,de Mr. Ross semmit nem ad érte csak néha könyörög hogy írjunk már,aztán tovább sétál.Ebből kifolyólag most is mindenki mással volt elfoglalva.Régebben az egyik szekrényben találtunk egy csomó játékot,kirakóst meg ilyeneket.Az osztály egyik része körbeült egy nagy kirakóst és azzal foglalatoskodtak.Nekem nem volt kedvem kirakósozni,ezért előkaptam egy lapot és rajzolni kezdtem.
Egyszer félszemmel megpillantottam Andrewt,ahogy egyedül ül a padjában és előtte ki van téve a jenga,de nem játszik vele senki.Gondoltam egyet és elraktam a rajzot.
-Megyek jengázok Andrewwal-mondtam a többieknek és felálltam a padtól.
Odasétáltam Andrewhoz és odahúztam egy széket vele szembe.Leültem és megkérdeztem.
-Jengázhatok én is?
-Persze...úgyis mindenki kirakósozik-felelte mosolyogva.

Nekiláttunk a jengának és közben beszélgettünk.
-Apukád?-kérdezte és felemelte a kezem,hogy megszemlélhesse a hegeket.
-Igen...-feleltem-Tegnap is megvert...
-Miután én elmentem?-kérdezte.
-Ja...
-Ne haragudj...
-Miért haragudnék?
-Miattam vert meg igaz?
-Mi...miből gondolod?
-Gondolom nem tetszik neki hogy emberekkel barátkozol.Meg hogy emberek kísérnek haza.Nem igaz?
-De...pont ez a baja.
-Akkor?
-Akkor mi?
-Mi lesz most?Nem akarom hogy többször megverjen...
-Nem foglak titeket figyelmen kívül hagyni,attól hogy ez neki nem tetszik....
-De egyszer halálra fog verni...
-Ne törődj vele!Tudok magamra vigyázni...-mosolyogtam Andrewra bíztatóan.
Ő csak nevetett és kihúzott egy elemet a jengából,és a torony azonnal feldőlt.
-Yeey!Nyertem-nevettem.
-Ügyes vagy...De kérlek,vigyázz magadra,oké?
-Oké...-feleltem.
-És ha bármi van...segítek és itt vagyok...
-Köszönöm!-mondtam és kicsit zavarba jöttem.
Ő csak mosolygott és mivel kicsengettek kiment a teremből...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a kövi rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙