Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯11.🔯

Azonnal birtokba vettük a játszóteret.Dima elindította a zenéit és lerakta a hangszórót egy padra,ahonnan az egész játszótér területén hallani lehetett.Én azonnal birtokba vettem az egyik hintát mivel imádok hintázni.A többiek is neki futottak de végül Andrewnak sikerült befoglalnia a másikat.A többiek mással foglalták el magukat.Roy biciklizett körbe a játszótéren,Serena és Steven leültek egy padra,Bonnie fényképeket készített,Dima,Carlos és Filiph pedig hemperegtek a földön és kipróbálták az 5 éveseknek készített játékokat.Mindenki actimelt ivott és Filiph nekünk is hozott kettőt.Andrewwal fel is bontottuk és gyorsan meg is ittuk.Utána hintáztunk tovább és Andrew beszélgetni kezdett.
-Egyébként...ki vagy te igazából?Nem is ismerlek még,pedig már itt vagy lassan egy hete.
-Hát...mit akarsz rólam tudni?
-Például hogy honnan jöttetek és miért jöttetek ide.
-Én ugye eddig az alvilágban laktam.Igen az emberek pokolnak hívják,de igazából én imádtam.Egyáltalán nem olyan szörnyű mint ahogy ti hiszitek.Igen néha van ott pár lélek és szellem akik közületek kerültek le oda,de ők sem pusztulnak meg azért ott.Ott laktunk és anya kapott egy állást egy itteni cégnél.Mivel elég jól kereső állás anyáék úgy döntöttek hogy felköltözünk ide.
-Á értem.És nem volt nehéz otthagyni mindent?
-De,piszok nehéz volt.Nekem ott már megvoltak a barátaim,a közösségem és nagyon nehéz volt őket otthagyni...És te?Te a kezdetektől itt vagy?
-Nem.Én csak 10. évelején jöttem.Szóval mondhatni,én is nemrég érkeztem ide.Dehát ezek a srácok eszméletlenek.Nagyon hamar be tudtam illeszkedni,de veled is ugyanez volt ahogy látom.
-Hát igen.És rettenetesen örülök ennek.Csak ez volt az egyetlen félelmem,hogy el fognak ítélni mert más vagyok.
-Nem ítélünk el.Attól hogy vörös a szemed,sápadt a bőröd és nagyok a szemfogaid nem vagy különb tőlünk.
-Ennek örülök.Nekem pont az volt a fura hogy ti nem ilyenek vagytok.Barna meg kék szemek,ilyeneket életemben nem láttam.Démonoknál is előfordul a zöld és a fekete,de barna.Furcsa volt nekem egy kicsit.De már megszoktam.
-Nem is értem miért féltél attól hogy be kell illeszkedned.Milyen jól sikerült ahoz képest.
-Igen...én egyébként rettenetesen zárkózott ember vagyok és csak kevés ember előtt tudok megnyílni.Kevesen tudnak rólam sokat...
-Ez szomorú...Lehetek veled őszinte?
-Persze...
-Én annyira örülnék ha közel engednél magadhoz.Szeretnék a barátod lenni...
Lesokkolt amit mondott.Hogy szeretne a barátom lenni?
-Miért?-kérdeztem zavartan.
-Mert szimpatikus lány vagy.Vagánynak tűnsz így kívülről.És kíváncsi vagyok hogy azok a vörös szemek milyen belsőt takarnak.
-Hát én is szívesen megismerlek.Mert ahogy láttam,nem vagy valami beszédes másokkal.
-Azt ki kell érdemelni.Én sem nyílok meg akárki előtt.
-Hát rendben...és mit szeretnél rólam tudni?
-Mondjuk...kezdetnek,mi a kedvenc színed?
-Jaj ne ezzel túl messzire mentél-nevettem.
-Komolyam kérdeztem-mosolygott.
-A fekete és a zöld.Hát a tied?
-A kék.És nekem is a fekete.
-Na közös pont!-nevettem.
-És van hobbid?-kérdezett tovább.
-Van.Szeretek zenét hallgatni és rajzolni,meg olvasni.Neked?
-Általában játszok a többiekkel a gépen.Nincs sok hobbim-nevetett.
-De még lehet...
-Ja...talán...-mosolyodott el.
Ekkor elrohant előttünk Dima és Filiph,megzavarva minket.Dima Filiph elől menekült,actimelt tartva a kezében.
-Filiph mi a fene van?-kérdeztem nevetve.
-Dima elvette az utolsó actimelt!-kiáltotta kétségbeesetten és mi csak nevettünk rajtuk.
Aztán végül Filiphnek sikerült elkapnia Dimát és elvette tőle az actimelt.Viszont amint meg akarta inni,Dima kiverte a kezéből és az egész actimel kiömlött a földre.
-Neeeee!-üvöltött Filiph térde rogyva.
Mindenki majd megfulladt a nevetéstől,Dima pedig gonosz vigyorral az arcán állt a kiömlött actimel mellett.Én kortyoltam egyet a monsteremből.
-Kérsz belőle?-nyújtottam oda Andrewnak.
-Aha köszi!-mondta és ő is ivott belőle.
-Nem mindnekinek adok belőle...-mosolyogtam rá és ő boldogan nyújtotta vissza nekem.
A fiúk nekiálltak birkózni a fűben és mi is odamentünk megnézni.Az egész úgy kezdődött hogy Filiph lefeküdt a földre az actimelt siratni.De bár ne tette volna mert ez lett a veszte.Dima és Carlos az alkalmat kihasználna nekifutottak és revetették magukat Filiphre,aki ijedt fejet vágott és próbált még időben felkelni de nem sikerült neki.
-Kicsi a rakás!-üvöltötte Steven és felpattant a padról.
Ő is rávetette magát a fiúkra.Serena sem tétovázott és ráugrott Stevenre.Roy és Bonnie egyszerre futottak neki és ők is a kupacon végezték.Mi egymásra néztünk Andrewwal és végül mi is csatlakoztunk.Viszont olyan sokan voltunk hogy ledőlt a rakás és mindenki nevetve terült el a földön.Filiph a legalján,a sajgó tagjait fájlalta és Dimát szidta,aki a földön fekve nevetett.
-Dima te akkora hülye fasz vagy!-dühöngött Filiph.
-Ne csak engem hibáztass,Steven indította el a lavinát!-próbált a nevetéstől Dima valahogy védekezni.
-Nem,te indítottad el!
-Hagyjátok már fiúk!-nevetett Bonnie.
Nem volt túl sok kedvünk felkelni,csak feküdtünk a puha fűben és néztük az eget.

Nemsokára elindultunk haza,mert már elég későre járt.Amikor hazamentem mindent elmeséltem anyának a mai napról.
-És ez az Andrew...ő is a barátod?Mert róla eddig nem igazán meséltél-kérdezte anya.
-Igen a padtársam...és a barátom-mondtam határozottan.
Anya megsejthetett valamit mert csak mosolygott és kacsintott egyet.
-De apád meg ne tudja!
-Pont ezt akartam tőled is kérni...
-Ne aggódj tőlem nem tudja meg-mondta anya és puszit nyomott a homlokomra.

Aznap boldogan aludtam el mert tudtam,hogy Andrewt végre a barátomnak hívhatom,és mostmár vele is megbszélhetek bármit.Nem is olyan rossz kezdésnek...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lennék a következő résszel.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙