Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯41.🔯

...A világ csak akkor tárul a szemed elé,hogyha kinyitod...

...Most harcolj,a címerért amit viselsz,a zászlóért amit lengetsz,a becsületért amiért élsz.Legyél készen meghalni érte...

...I'm an angel with a shotgun,fighting for the war is won,I don't care if heaven won't take me back...

Amikor magamhoz tértem,azt hittem ismét a pokolban vagyok.De meglepetésemre nem ott voltam.Egy puha ágyban,belesüppedve a párnába.A sötétkék ágynemű illata azonnal ismerőssé vált.Fájdalmasan ültem fel és néztem körbe.Megérintettem a hasam,kötést éreztem rajta.Felhúztam fekete pólóm és erő kötést fedeztem fel a seb helyén,ami még mindig fájt egy kicsit.Éreztem a rengeteg érzéstelenítőt és fájdalomcsillapítót amivel telenyomtak,ezért kicsit kába voltam.
Összeszedtem magam és kimásztam az ágyból.Kicsit megremegtem amikor a saját súlyomra nehezedtem és a saját lábamon álltam.Picit tétováztam majd elindultam ki a szobából.Le a lépcsőn.Ismerős hangok ütötték meg a fülemet,így a hangok irányába,a konyha felé indultam.Az ajtó előtt megálltam egy pillanatra,kezemet a kilincsre tettem.Vettem egy nagy levegőt,majd lassan benyitottam.Az asztalnál ült Serena Dima ölében, gőzölgő kávét szürcsölgetve,valamint Carlos és még egy ember háttal nekem.A szemek azonnal rám szegeződtek,és Seri vidáman felkiáltott.
-Detka!
Ekkor a nekem háttal ülő is rám szegezte tekintetét és én rögtön felismertem azokat a barna szemeket.
Dima,Serena és Carlos mosolyogva néztek,míg Andrew lassan felkelt a székről.
-Jobban vagy...-jelentette ki remegő hangon.
-Jobban...-feleltem de a torokomat a sírás fojtogatta.
Gyorsan akartam lépni de nem tudtam még olyan stabilan járni ezért majdnem eldőltem.De Andrew odaugrott mellém és én a karjaiba estem.Azonnal a nyakába borultam és már nem tartottam vissza a könnyeimet.Talán,ő is ejtett néhányat .Amikor kicsit összeszedtem magam sorra a többieknek is köszöntem.Serena odarohant hozzám és azonnal szoros ölelést kaptam tőle.
-Istenem úgy örülök hogy felépültél!-mondta de az ő szeme sem maradt száraz.
Én mosolyogva ugrottam Carlos nyakába,majd Dimáéba.Annyira örültem hogy mind jól vannak és hogy én is élek.De ekkor eszembe jutottak a többiek.
-Roy?-kérdeztem félénken de titkon sejtettem mi lesz a válasz.
A srácok lehajtott fejjel jelezték,igazam van.Én sóhajtottam egyet és a hajamba túrtam.
-Bonnie?
-Fent van-mutatott a lépcső felé Carlos.
-Seth?-néztem rájuk.
Ők csak egymásra néztek majd rám.Nem tudták eldönteni ki kezdjen el mesélni.
-Detka...-kezdte Andrew-Tudod mit?Menj fel,majd elmondja ő magam!
Én gyanakodva néztem rájuk de nem mondtak többet.Amennyire tudtam,megiramodtam a lépcső felé.Eléggé imbolyogtam ezért Andrew gyorsan elkapta a karom és segített felmenni.Amikor odaértünk a vendégszoba elé,gyorsan benyitottam és előre féltem,mit akarnak nekem mondani.Seth az ágyon feküdt,mellette ült Bonnie könnyes szemekkel.Én elkaptam a karom és az ágyra borultam.
-Seth mi történt veled?...Szólalj meg kérlek!Mit csináltál?-kezdtem sírásba és megfogtam Seth arcát.
Azonnal feltűnt hogy a bőre közel sem volt már olyan sápadt mint az enyém.Nem értettem mi folyik itt.Ahogy szólongattam szép lassan kezdtem észrevenni dolgokat.
Valahogy nem olyan volt mint régen.A bőre barnább,a keze sokkal simább volt.Hirtelen a szája résnyire nyílt és lélegezni kezdett.Gyorsan elkaptam újra összecsukló fejét,de amit ekkor észrevettem,az sokkhatásként ért.
-Seth...hol a szemfogad?Mi folyik itt?-kezdtem kiabálásba és potyogtak a könnyeim.
Felnéztem Andrewra és Bonniera.Ők csak csöndesen figyeltek,talán még ők sem tudták hogy mi történt valójában.Seth fölé hajoltam és tovább próbáltam rávenni hogy kinyissa a szemét és beszéljen hozzám.Ekkor észrevettem hogy a régen sápadt,most ébenvörös szája lassan mozogni kezd.Gyorsan fölé hajoltam és hallgattam mit suttog.
-Sajnálom...-hallatszott.
-Mit Seth?Mit?Kérlek nyisd ki a szemed!Magyarázd el mi történt veled!
Ekkor lassan kinyílt a szeme és rámpislogott.Azt hittem ott helyben elájulok.A vörös írisze helyett égszínkék szempár nézett vissza rám.Teljesen összezavarodtam.Seth összeszedte minden erejét és felült.Bonnie azonnal párnákat hozott a feje mögé és kitámaszotta a hátát is.Ekkor Seth nagy levegőt vett és beszélni kezdett.
-Meghaltál Detka...Apád megölt.Én akkorra értem vissza amikor már késő volt.Utolsó erőveszítésemmel hátbaszúrtam apádat.Rögtön meghalt.Gyenge volt már,látszott rajta.De amikor föléd hajoltam,láttam hogy vége.Aztán eszembe jutott valami,amit otthon tanultam.Át tudom adni az erőmet egy halottnak.De az átlag démonok ezért a saját életükkel kellene hogy fizessenek.Én viszont félvér vagyok,ezért nem halok bele...Hanem...
-Hanem?-néztem rá.
-Hanem emberként élek tovább...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a következő rész.Nincsen sok már hátra,nemsokára eljön a lezárás.Addig is remélem hogy tetszett nektek ez a rész és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙