Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯23.🔯

-Akkor most én jövök...-nézett körbe rajtunk Dima.
Kis gondolkodás után vigyorogva felelte:
-Deathlyn!Felelsz vagy mersz?
Meglepődtem hogy engem választott,de magabiztosan válaszoltam.
-Felelek!
-Miért vagy itt Andrewnál?Láttam hogy itt van a cuccod szóval nem tagadhatod le!-vigyirgott Dima.
Megállt bennem az ütő.Andrewra pillantottam aki nem volt beszarva mint én.Ebből próbáltam erőt meríteni.Persze ő azt hiszi hogy csak barátként tekintek rá.Hogy ő annyit jelent nekem mint Dima meg Carlos,egy nagyon jó barát.Megköszörültem a torkom és beszélni kezdtem.
-Apa elől menekültem ide.Rendszeresen megvert és én már nem bírtam.Andrew volt az egyetlen aki ezt tudta,és ide menekültem hozzá mert ő van a legközelebb.
A többiek csak lefagyva figyeltek minket.Sem Bonnie,sem Serena nem tudott negszólalni.Nekem könnyek gyűltek a szemembe és felpattantam a földről.Kirohantam a nappaliból és a konyhában levetettem magam az egyik székre,az asztalhoz.Sírtam.Nem tudom miért de sírtam.Rettenetesen kínosnak éreztem ezt az egészet.Tudtam hogy el kellett volna mondanom a csajoknak is,de ezt most elszúrtam.Ekkor eszembe jutott a hulla és még intenzívebb bőgésbe kezdtem.Remegni kezdett a kezem és a szám.Nehezen vettem a levegőt és zakatolt a szívem.
-Gyilkos...gyilkos vagy...-víszhangzott a fejemben.
-Nem!-üvöltöttem és rácsaptam az asztalra.
Erre berohant a konyhába Andrew.Felemelkedtem a székről és könnyes szemmel néztem rá.
-A-Andrew...
-Hé nyugi...nincs semmi baj oké?-mondta nyugodt hangon.
Én csak odarohantam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
-Andrew én...
-Ne mondj semmit...shhh...nyugodj meg!
Megnyugtatott a hangja,a közelsége,az illata.A roham megszűnt.Újra rendesen vettem a levegőt,a szívem ütemesen dobogott.A könnyeim felszáradtak és el is felejtettem hogy mi volt a bajom.Felnéztem Andrewra mosolyogva és azt mondtam.
-Köszönöm...jobban vagyok.Vissza mehetünk.
Ő csak mooslyogva bólintott és visszamentünk a többiekhez.Ők egy kupacban ültek és aggódó tekinteteik hirtelen ránk szegeződtek.Bonni és Serena azonnal felpattantak és a nyakamba borultak.
-Jól vagy Detka?-kérdezték.
-Igen...jobban...-feleltem mosolyogva.
Ekkor Dima lépett elém.
-Ne haragudj én igazán nem akartam...
-Nem nem a te hibád.Ez eszedbe se jusson.Más miatt idegesítettem fel magam de most erről nem szeretnék beszélni...-mondtam.
-Oké-mosolygott Dima.
-Akkor,folytathatjuk tovább a bulit?-kérdezte Bonnie.

A zene szólt és mi tovább fogyasztottuk az italainkat.Éppen Carlossal beszélgettem,amikor hirtelen Serena ragadta meg a vállamat.
-Beszélhetnénk?
-Hogyne,persze!-pattantam fel és elvonultam Serivel.

Bementünk az egyik szobába és Serena magunkra csukta az ajtót.
-Szóval?-kérdeztem.
Ő csak idegesen járkált fel-alá és fogta a fejét.
-Na jó...Ugye tudod hogy nekem Steven tetszik...
-Igen-feleltem.
-Nos...az utóbbi időben eléggé kerül engem és rettenetesen bunkó.Azt érzem kiszerettem belőle...
-Értem.Ez nem meglepő.Ez gyakran előfordul sok mindenkivel...
-Ja csak nem ez a lényeg...
-Hanem?
-Az hogy lehet...hogy valaki más...
-Valaki más tetszik?
Ő csak összehúzta a száját és bólogatott.
-Emlékszel,hogy mit mondtam pár hete?
Próbáltam visszaemlékezni egy régebbi beszélgetésünkre.Serena és Bonnie mesélték nekem,hogy régebben Dimának tetszett Serena,csak akkor Seri ezt nem viszonozta,sőt eléggé keményen szétoltotta Dimát.Azóta ugye Steven tetszik Serenának és Dima is túllépett ezen.Viszont pár napja Bonnie felvetette Serenának hogy milyen édesek lettek volna pedig Dimával és hogy ő nem hiszi el hogy Serena nem érez semmit.Ekkor Serena azt felelte,hogy majd pár nap múlva meglátjuk.Akkor már lehetett látni Serin hogy kezd eltávolodni Steventől.

-Igen emlékszem.Nagyjából.
-Azt mondtam hogy majd még pár nap múlva meglátjuk...
-Igen?
Ő csak szégyenlős tekintettel nézett rám és végül kinyögte.
-Hát lehet...hogy Bonnienak igaza lett.
Én hatalmasra nyílt szemekkel néztem Serenára,majd sikítozva a nyakába ugrottam.
-Serena ez állati!
-Nem nem az.Ő már túllépett rajtma.Biztos hogy már nem érez semmit irántam,szóval teljesen mindegy.
-Erre azért ne vegyél mérget!-vigyorogtam.
-Mindegy...erről még majd dumálunk.De most menjünk vissza!És ne vigyorogj így rám!
Én csak elnevettem magam és visszasétáltunk a többikehez.

Elfogyott az összes piánk és már kezdtük a zenét is unni.Megettük a kajákat is és nem utolsó sorban fáradtak is voltunk.Bonnie felkapta a telóját és idegesen felkiáltott.
-Fél egy van!Hogy fogok most hazajutni?
-És én?Anyámék már rég alszanak nincs aki értem jöjjön-mondta Seri.
-Akkor menjünk busszal!-felelte Carlos.
-Ilyenkor már nem mennek buszok-sóhajtott Roy.
-Akkor mi a fasz lesz?-kérdezte ingerülten Seri.
-Itt maradtok nálam.Detka úgyis itt lakik most ugye,maradjatok ti is,itt alszotok nálam-ajánlotta fel Andrew.
-Ez jó ötlet!-örvendezett Bonnie.
-Felőlem-sóhajtott Seri.
A fiúknak sem volt ellene semmi ellenvetésük.Így kezdődött a pizsama party,a buli után...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lennék a következő résszel.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy elolvastátok!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙