Deathlyn...🔯BEFEJEZETT🔯

🔯24.🔯

Mindenki írt egy üzenetet a szülőknek hogy itt alszanak Andrewnál és folytathattuk az ökörködést.
-Hogy fogunk aludni?-kérdezte Bonnie.
-A fiúk nálam ti lányok meg a vendég szobában-felelte Andrew és megmutatta merre van a vendég szoba.
Én beszaladtam még az ő szobájába és átvittem a cuccaimat.Amikor bementünk a vendég szobába gyorsan eldöntöttük hogy hárman,együtt fogunk aludni a nagy francia ágyon.
-Seri!Nem szeretnél valamit Bonnienak mesélni?-vigyorogtam Serenára,aki pár dühös pillantást vetett rám.
-Mert miről maradtam le?-kérdezte Bonnie izgatottan.
Serena nagyot sóhajtott és elmesélt mindent Bonnienak.
-Ez atom király.És nem szeretnéd neki elmondani?
-Nem terveztem.
-Pedig nem ártana-feleltem.
-De már biztos úgysem tetszem neki.Felesleges.
-Honnan tudod?Ha meg sem próbálod,akkor esélytelen.
-Igen Seri.Amúgy is,szerintem simán bejössz még neki.Ez nem egy olyan dolog amit olyan gyorsan elfelejt az ember-bíztattam Serenát.
-Lehet...
-Beszélek vele-pattant fel Bonnie az ágyról.
-Mi?Bonnie!Ne ne csináld!-kapott utána Serena de a nagy lendülettől,lezuhant az ágyról és nagyot puffant a földön.
Bonnie ezt kihasználta és gyorsan elrohant.Serena feltápázkodott és mérgesen rázta a fejét.Én csak fél mosollyal az arcomon figyeltem őt.
-Na és most mi lesz?-kérdezte kétségbeesetten.
-Bonnie beszél vele.De szerintem csak azt akarja kideríteni hogy tetszel-e még neki.
-Az lehet.De ez akkor sem jó...
-Legalább kapsz egy választ...-mondtam de hirtelen Dima rontott be az ajtón,becsukta maga mögött és gyorsan nekidőlt.
-Van esetleg valami magyarázatotok arra,hogy Bonnie miért faggat engem?-nézett ránk gyanakvóan.
Mi Serenával csak ijedten egymásra pillantottunk.Aztán Serena végül nagyot sóhajtott és megszólalt.
-Beszélhetnék veled?
-Ahaa-felelte Dima.
Mindketten rám néztek.
-Ó...akkor én...most kicsit útban vagyok...
Serena csak lassan bólogatott,mire én felpattantam és kirohantam a szobából.Becsuktam magam mögött az ajtót és megkerestem Bonniet.

Nem sokkal később megtaláltam és elmeséltem neki mi történt.
-Szóval most hagyd őket beszélgetni!
-Rendben.Addig mit csináljunk?
-Bemegyünk a fiúkhoz?
-Ja miért ne.

Be is nyitottunk a srácokhoz,akik az ágyon ülve beszélgettek.
-Na mi az?-kérdezte Roy nevetve.
-Dimaék kicsit beszélgetnek,szóval mi meg idejöttünk hozzátok-felelte Bonnie és levetette magát az ágyra,Roy mellé.
Én leültem a földre törökülésbe.Folytattuk a beszélgetést és vártuk a srácokat...

*Fél órával később*
Serena nyitott be a szobába és Dima is követte őt.Seri letelepedett mellém,Dima pedig az ágyra ült le.Kérdőn néztem Serenára,aki csak legyintett egyet.Ekkor én megragadtam a kezét és kirángattam a szobából.Bonnie nem sokkal később követett minket.
-Na mi történt?-kérdeztem izgatottan.
-Semmi...
-Na de komolyan!
-Semmi...tényleg semmi...elmondtam neki...nem válaszolt semmit rá...
-Mi van?-fakadt ki Bonnie-Erre hogy nem mondhatott semmit?Megyek és kiherélem.
Már indult volna el amikor elkaptam a pólóját és gyorsan visszarántottam.
-Állj meg!Majd én beszélek vele-mondtam és visszamentem a szobába.
-Dima tudunk picit dumálni?
Ő csak bólintott egyet és kijött velem.Serenáék visszamentek a fiúkhoz és így nyugodtan tudtunk beszélni.
-Figylej...tudom hogy most miről beszéltetek.
-Igen?
-És most te erről mit gondolsz?
-Nem tudom mit gondoljak.Teljesen tanácstalan vagyok,nem tudom mit tegyek.
-Figyi.Először is azt kell eldöntened mit érzel.Érzel még iránta bármit is?
-Már hogyne éreznék.
-Akkor meg miért nem mondtál neki semmit?-nevettem.
-Nem tudom...
-Oké...akkor most szépen visszamégy,kihívod és ezt elmondod neki.Kérlek!
-Rendben...-sóhajtott és visszament a szobába.

Újra beszéltek egy fél órát,de utána Serena ismét azzal jött vissza hogy semmire nem haladtak.Azt mondta addig eljutottak hogy Dima is elmondta neki,viszont most nem tudják mi legyen.Én sóhajtottam egyet és megkérdeztem.
-Te el tudod képzelni hogy több is legyen köztetek?
-Hát...asszem...igen-felelte Seri.
Felpattantam és megkerestem Dimát.
-Dima.Te el tudod képzelni hogy több is legyen köztetek Serenával?
-Igen.
-Istenem rettenetesek vagytok-mondtam és visszatrappoltam Serihez.
Felvázoltam neki a szitut és ő mosolyogva nézett rám.
-Hát...akkor majd kialakul.Nem kéne vele sietnünk.
-Rendben.Ezt már majd ti eldöntitek.De most menjünk vissza a többikehez.
Így is tettünk és visszabaktattunk a szobába.

Nem sokkal később Andrew megszólalt.
-Nem megyünk ki egy kicsit?
-Miért mennénk?-kérdezte Carlos.
-Kicsit levegőzni.Elvégre elég sokat ittunk és lehet nem ártana kicsit kiszellőztetni a fejünket.
-De éjszaka van-mondta Steven.
-És kit érdekel?-feleltem-Annál jobb.Gyerünk ki!

Feltápázkodtunk és kimentünk az udvarra.Az udvar hatalmas volt és amint kimentünk,rögtön kiszúrtuk
Andrewék medencéjét...

Sziasztok démonkáim!
Itt is lenne a kövi rész.Remélem hogy tetszett nektek és köszönöm hogy már ennyien olvassátok a storymat!
Találkozunk legközelebb!

PEACE out!💙